Hogy hol is kezdődik a történet? Hát, ha jól emlékszem, akkor olyan 1 hónapja keveredtem ebbe az egészbe így onnantól mesélem el nektek.

~~~~~~~~~~

Pontosan egy hete hogy elkezdődött a nyáriszünet, amit annyira vártunk mert a két barátnőmmel Elenával és Amandával azt terveztük hogy elutazunk mindenhova és világot látunk ezalatt a kis szabadidő alatt hisz sajnos ők amint visszaérünk utaznak is Amerikába.

Míg azon gondolkodtam, hogy mi is legyen megcsörrent a telefon. Megnéztem a kijelzőt, amin Amanda neve díszelgett.

-Na, mond.

-Szia, Dia! Nem lenne kedved eljönni, forgatni?

-Most mit?-kérdeztem, mert mindig mást forgatnak Elenával. Múltkor egy videoklipet csináltak, ami miatt kishíján bajba is kerültünk.

-Hm, gondoltuk viszünk egy kis anyagot magunkkal az útra, hogy semmiképp ne felejtsünk el téged.

-Amanda nem adok anyagot..

-Nem olyat te hülye!-hallottam, ahogy nevet a vonal másik oldalán majd mikor kicsit lenyugszik, folytatja.-Na, szóval van kedved hozzá?

-Nincs más választásom mi?-sóhajtom. Igazából szívesen vagyok velük csak direkt csinálom ezt.

-Nincs!

-Rendben akkor hol és mikor?

-A szokásos helyen mondjuk fél óra múlva?

-Nekem megfelel. Ott leszek puszi.-letettem. Elindultam zuhanyozni, felöltözni stb.

Mikor végre kész voltam megnéztem az órát és márcsak 12 perc volt hátra! Gyorsan felkaptam a táskát majd futni kezdtem a megbeszélt helyre, ami egy roncstelep mellett helyezkedett el. Mire odaértem már a két barátnőm nagyban nevettek meg beszélgettek, míg én kishíján a tüdömet is kiköptem előttük.

-Késtél, ahogy szoktál Dia.-nézi az óráját Elena.

-Jól van na.. Azért nem vagyok olyan közel, mint ti..-lihegem.

-Na jó inkább menjünk jó?-tért a lényegre Amanda mire bólintottunk és összeszedve mindent egy jó felvételhez elindultunk.

Olyan déltájt lehetett mikor megérkeztünk egy elhagyatottnak vélt telepre. Mivel a rácsok zárva voltak így átmásztam, míg barátnőim a felszereléssel maradtak kint. Elindultam valamit keresni, amivel leszedhetem a láncokat meg a lakatot a rácsról. Mikor kicsit beljebb voltam már kezdtem hangokat hallani és úgy éreztem mintha valaki figyelne. Mivel gondoltam megint csak képzelődők így annyiban is hagytam az egészet és kerestem tovább.

Pár perc heves keresgélés után megtaláltam egy láncvágót majd mentem is kinyitni a zárat. Gyorsan bekapcsoltuk a kamerákat és elkezdtünk videózni.

-Csajok gyertek!-szólalt meg Amanda.

-Na miaz?-mentem oda. Mikor odaértem orbitális dög bűz csapta meg az orrom.

-Szerinted mióta lehet itt ez a valami?

-A szagból ítélve túl rég óta..

-Fúj! Mi a fene ez?!-csatlakozott hozzánk barátnénk.

-Ahogy elnézem egy ember csak megpörkölődve..

Amanda közelebb ment a hullához és jobban szemügyre vette. A ruhát elnézve egy elmegyógyintézetből szökhetett. Vagy egy nagyon szegényes helyről.. Szinte mindenhol szakadt ruhája majdnem feketének hatott a sok piszoktól. A bőrén az illetőnek mély sebek voltak láthatóak.

-Eh Dia, Amanda gyertek!-szólt Elena. Csak én mentem oda, mert Amanda elmerült a test tanulmányozásában.

Ahogy odaértem Elena kezében láttam egy piros szintén retkes fémdobozt. Kérdőn néztem rá, hogy azzal meg mit akar, de ő csak felpattintotta a doboz zárát. Amilyen könnyedén ment gondolom nem akart nagyon eltitkolni valamit a gazdája. Mikor bele néztünk csak egy fotó volt benne meg mellé egy papír és egy dögcédula.

-Te Elena.. Az nem egy katonai dögcédula?!

-De.-vette ki az említett tárgyat. Kivettem a kezéből és megnéztem a hátulját, amire az illetőről volt néhány adat:

Név: Adam Lambert
Született: 1982.január 29.
Tisztség: Hadnagy

Csupán ennyit lehetett leolvasni róla. Kivettük a fotót majd azt is megnéztem. A családja volt, rajta de valami nem stimmelt.. Mindegyik családtagnak az arca helyén egy lyuk tátongott és Adam ~Gondolom ő lehetett az~ ki volt vágva róla.

-Diana ezt te nem találod kissé ijesztőnek?-adta át nekem az utolsó dolgot is a dobozból barátném. (Igen direkt írom néha így ne kérdezzétek mért)

"Szerettem a családom és mindvégig szolgáltam őket hűen magamhoz, de egyik nap mikor hosszú idő után hazatérhettem valami megváltozott. Testvérem távolságtartóbb volt és mikor kérdeztem, hogy mi lehet a baja nem válaszolt. Ezt megelégelve elmentem egy barátomhoz, akivel mentünk kicsit szórakozni (író: nem rosszra gondolni 😅). Másnap reggel viszont folytatódott a változás, de ez már nagyban engem érintett. Fekete ruhás emberek jöttek értem és bevittek egy helyre. Egy helyre ahonnan már nem volt menekvés, vagy ha mégis akkor is csak a halál várt az illetőre...
Aki megtalálja, ezt a levelet kérem, mentse meg őket"

-Mi a frász?? Na jó ez tuti nem igaz. Egyrészt az a hulla lenne Adam Lambert?! Másrészt mi a frászról beszél?! Ez meg volt buggyanva..-akadtam ki. Eldobtam a papírt és felkeltem a földről. Odamentünk Amandához, aki nagyban matatott valamit az illetőnek a szájában.

-Khm.. Amanda te meg mit csinálsz?

-Mi? Ja.. Gyerekek ennek az embernek olyan hegyesek a metszőfogai, hogy szinte mindent át tudna harapni vele. Nem lehet, hogy ez mégse ember?

-Nem ember? Akkor ugyan mi lehet?-kételkedtem benne, amit mondott, hogy nem ember.

-Nem tudom, én se hidd el, de annyiban biztos vagyok, hogy ez nem az. Nagyobbak a metszőfogai és ilyen élesre, ha meg is tudja egy idióta csinálni, akkor egyrészt rengeteg problémája lenne, de hogy ekkorákra meg is növessze azokat?-nyitotta nekünk jobban szét a száját Adamnak. Meg kell hagyni igen szép nagyok voltak.

-Amanda ezt látnod kell.-adta oda Elena neki azt a lapot, amit az előbb olvastam. Elvette majd elkezdte olvasni.

-Akkor lehet ahol volt ott tették ezt vele?-nézett ijedten a férfira.

-Meglehet..-mondtam majd legugoltam mellé.

-Lányok szerintem mennünk kellene..-remegett meg Amanda hangja.

-Ugyan mért? Csak most jöttünk..-nem néztem fel. Meghallottam a szirénát es felkaptam a fejem már.

-Jönnek a zsaruk!

Gyors előkaptam a telefonom majd készítettem a testről egy képet míg Elenáék, mentek összepakolni a cuccokat. Odafutottam hozzájuk és segítettem.

-Basszus mindjárt itt vannak..-egyre közelebbről hallottam a szirénákat.

-Kész!-mondta Elena. Sajnos nem volt több időnk.. Megérkeztek.. Amilyen gyorsan csak lehetett elbújtunk ahova tudtunk. Én beugrottam egy nagy hordóba. Szerencsémre nem volt benne semmi csak nagyon büdös volt. A lányokat már nem láttam, hogy hova bújtak el, ha tudtak. Lépteket hallottam majd megálltak nem messze tőlem.

~Idióta elfajzottak..-hallottam egy férfinek a hangját.

~Tűntessék el mielőtt meglátja bárki is!-adta ki a parancsot a női hang tulajdonosa.

~Asszonyom, valami gond van!-hallottam meg ismételten az előbbi fickónak a hangját, de most messzebbről.

~Mi lenne az?

~Kamerákat találtam. Gondolom, valaki van itt.

~Azonnal keressék meg és hozzák elém élve!

~Igenis!-hallottam az embereket majd pedig szapora lépteket mindenfelé. Hallottam a fémeknek a csattogását, esését majd pedig lépteket felém is. A szívem a torkomban dobogott és kezdtem szédülni is. Próbáltam minél jobban összepréselni magam a hordóban. Láttam, ahogy emelkedni kezd a teteje és megpillantottam egy női kezet. Hirtelen a lélegzetem is elállt....

~~~~~~~~~~

Adam Lambert fanoknak!
Mivel nem annyira ismerem így csak a neve jutott eszembe az írásakor így ha nem egyeznek a könyvvek a ti ismereteitek bocsi. 😇