>Rose szemszöge<

A hang csak zúgva zörgött. Kétségbeesetten nézek Willowra, de az arckifejezése majdnem olyan értetlen és rémült, mint az enyém lehet.
-Ez.. ez mi?-kérdezem, de tudom, hogy nem kapom meg a választ.
-Nem tudom..-rázza meg a fejét. Mély levegőt veszek és lassan felállok Willow ágyáról. Az ajtó felé veszem az irányt és lassan közelítek. Hirtelen rájövök az igazságra és nevetésben török ki.
-Mi van? Mi olyan vicces?-faggat Willow.
-A.. a zörgés..-próbálom elmagyarázni fulladozva a nevetéstől- Csak a nyaklánc az!-
-Ohh..-sóhjat fel megkönnyebbülten a barátnőm, majd ő is nevetni kezd. Kiveszem a zöld medált, megforgatom a kezemben és egészen furcsa dolgot tapasztalok. Mintha húzna egy pont felé. Lerakom Willow szobájának a padlójára, hogy megnézzem, nem csak képzelődök-e. Amikor elkezd csúszni a padlón és nekicsapódik a falnak teljesen lesokkolok. Hiretelen furcsán villogni kezd a medál, amitől még inkább elképedünk.
-Azt hiszem..-szól a barátnőm.-,vissza kéne vinnünk az ösvényhez... nem? Ott kezdett el zizegni.-
-Talán igazad van. De gyalog kicsit sokáig tartana visszaérni. Menjünk biciklivel.-
Willow bólint és kirohanunk a kertjükbe és összeszedjük a kerékpárját. Utána az enyémért is elmengyünk és feltekerünk az erdőhöz. Közben egy szót sem szólunk, mert annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy minél gyorsabban visszaérjünk. A nyakláncot felcsatoltuk a nyakamba így ott mozgolódik. Érzem, hogy egyre forróbb lesz, ahogy közeledünk. Mikor elérjük a kis ösvényt ledobjuk a bringákat a földre és futva megyünk tovább. A medál egyre hangosabban zörög. Az erdő egy sűrű, sötét részére érünk, ahol kevés a fény. (Ebből következik, hogy sötét) Willow megtorpan, és én majdnem beleütközök. Szerencsére sikerül ezt elkerülnöm.
-Mi az?-súgom
-Itt van egy fa...-jelenti ki.
-Willow..-kezdem-Az erőben  vagyunk. Már hogy ne lennének itt fák?!-
-De.. de.. ez nem olyan fa.-
Ekkor kezd idegesíteni, hogy olyan sűrű a növényzet körülöttünk, hogy nem látok semmit. Ugrálni kezdek mire a barátnőm a homlokára csap és megfordul.
-Áljj le!-fakad ki.- Cseréljünk helyet és akkor nem kell ugrálnod.-
-Ohh.. jó!- egyezek bele és Willow mellett ellépve az ösvény végére állok. Egy hatalmas.. fát látok. A levelei misztikus módon világítanak. Világoskék fénybe borítva a környező növényeket. A fénybe állva erősebbnek érzem magam, mint valaha. Leírhatatlan tisztaság érzése hat át. Már nem csodálom, hogy ennyire dús itt a növényzet. A fa törzén két kis gödröt látok. Előrébb sétálok egyenesen a fához. Meg akarom érinteni, de a hihetetlen késztetés ellenére sikerül uralkodnom magamon.
-Mit csinál a medál? Te jó ég Rose!-kiált fel Willow.
A nyakláncra nézek és látom, miről beszél. A medál lebeg.