Reggel:

Deku szemszöge:

Arra keltem hogy az ágyamban fekszek és hogy nagyon fáj mindenem.

-Anya. Fent vagy már?-kérdezte Katsuma.
-Igen gyere.-mondtam egy kisebb mosolyt magamra erőltetve majd kiment amin kicsit meglepődtem.

-Apa! Anya felkelt!-mondta hangosan Katsuma.

-MEGYEK!-oridott vissza Kacchan?

-Deku! Jobban vagy már? Nem fáj semmid?-szaladt be Kacchan.
-Jól vagyok csak nem nagyon emlékszem a tegnap történt dolgokra öt után minden kiesett.-mondtam csalódottan.
-Majd mindent elmondok de előtte egyél! Most készült el a leves meg amúgy is a gyerekek mondták hogy mióta elmontem nem nagyon ettél!-mondta a végét szigorúan.
-Megyek.-mondtam majd próbáltam felállni ami nem nagyon sikerült és ettől a próbálkozásomtól csak elkezdett nagyon intenzíven fájni a lábam.
-Segítek. El is felejtettem szólni a lábad lehet, hogy eltört.-mondta miközben felemelt majd az étkezőbe vitt.

-Kösz...-mondtam fáradtan.

-Anya mi történt azzal a fiúval aki tegnap este kirángattot téged?-kérdezte Mahoro.
-Ki?-kérdeztem értetlenül.
-Anyátok nem emlékszik az estére de majd elmesélem neki, hogy mi volt. Ja és holnap fogja elhagyni a falut.-mondta szerelmem a végét diadal ittasan.

Reggeli után

Bakugou szemszöge:

-Deku akkor mindenképpen szeretnéd tudni mi történt?!-kérdeztem kicsit nehézkesen mert fogalmam se volt, hogy mondjam el mi is történt vagy pontosabban mi nem történt miattam.
-Mindenképpen szeretném tudni és azt is, hogy kiről beszéltek a gyerekek!-jelentette ki a kis zöldike.
-Jó de lehet hogy kicsit felkavaró ki lesz.-mondtam a földet nézve.
-Tudom...-suttogtam maga elé.

Pár perc múlva:

-…Szóval így kerültél haza! A gyerekek nagyon aggódtak érted egész éjjel köztünk aludtak.-fejeztem be a mesélést.
-Nem is gondoltam volna, hogy Todoroki ilyenre is képes lehet.-mondta megtörtten.
-Nyugi Deku nem fog többet a közelében menni!-jelentettem ki miközben biztatásként magamhoz öleltem.

-Izuku Imola szerintem már éhes mert már eléggé bömböl és nem akarja abba hagyni.-jött be Kacchan anyja.
-Máris intézem!-állt fel szerelmem majd egyből futott a kicsihez majd után én is elindultam.

Egy nappal ezelőtt:

Kirishima szemszöge:

Miután elintézem Todorokit egyből haza mentem majd bekopogtam az ajtón.
-Mina! Itthon vagy?!-kérdeztem üvöltve hogy mindenképpen meghallja.

-Mi van?! Megyek!-mondta Mina miközben hallottam hogy közeledik az ajtóhoz majd kinyitotta.
-Meglepetést!-mondtam mosolyogva miközben a szerelmem elsírta magát örömében.
-De...hogy...? Nem úgy volt...hogy...?-kérdezte meglepetten miközben a szavába vágtam.
-De úgy volt csak Bakugounak volt egy rossz megérzése és neki soha se csalnak a megérzései.-mondtam egy kicsit félve a végét nehogy valami tényleges baja legyen Midoriyának vagy a gyereknek.
-Értem de azért nagyon örülök hogy itt vagy most velem!-mondta a végét nagyon boldogan.
-Én is nagyon örülök. Bemegyünk? Alszunk majd holnap megnézzük hogy mi van a kis szerelmes párocskánkkal.-mondtam a végét gúnyosan.
-Oksi, gyere.-mondta a szokásos vicceskedő hangján ami úgy hiányzott.

Todoroki szemszöge:

Nagyon dühös vagyok arra a rohadt Bakugoura meg Kirishimára hogy elrontották a tökéletes tervemet. Ha most nem jelentek volna meg akkor most Midoriya már az enyém lenne nem pedig azé az idegbetegé de helyette itt ücsörgök egy cellában és "várom" hogy holnap majd vissza vigyenek a kastélyba az apámhoz.

Kettő nappal később (előző fejezettől folyt köv ^^):

Deku szemszöge:

Mivel Imola elkezdett sírni ezért oda siettem majd láttam hogy éhes ezért egyből elővettem az egyik polcról egy tejjel teli üveget majd pár perc múlva láttam hogy Kacchan is itt áll.
-Kacchan!?
-Mi a baj szerelmem?-mondta egy féloldalas mosollyal.
-Semmi csak egy kicsit megilyesztetél...-mondtam miközben Kacchan kezébe nyomtam Imolát mert tudtam hogy a kicsinek ő a nagy kedvenc.

-Deku ugye tudod hogy majd vissza kell mennem a frontra... "Igaz csak" fél év múlva de azért szólok mert ezen nem változtathatsz sehogy sem.-mondta egy kis aggodalommal a hangjában.
-Tudom de attól függetlenül féltelek mert nem lehet tudni és most kicsivel nyugodtabb vagyok hála annak hogy itt vagy de az apám még mindig ott van.-mondtam egy kis félelemmel mert tudtam hogy már nem tud olyan sokáig harcolni mint a fény korában.
-Deku az apád csak egy hete ment el és biztosra veszem, hogy nem lesz semmi baja egy karcolás nélkül megússza és mikor véget ér ez az egész faszság rendesen összeházasodunk és egy tökéletes, átlagos és egyben boldog családban felneveljük a kölyköket!-mondta a végét mégjobban kihangsúlyozva.
-Remélem igazad lesz.-mondtam.

Mitsuki szemszöge:

Miközben a férjemmel beszélgettem meghallottam hogy valaki kopogott ezért úgy döntöttem megnézem ki lehet az.

-MEGYEK MÁR!-üvöltöttem ki a türelmetlen váratlan vendégnek majd mikor megláttam ki az nagyon meglepődtem, örültem nem is kicsit de szomorú is voltam.

-Te?-kérdeztem kicsit felháborodottan.
-Szia. Én csak a fiamhoz és az unokáimhoz jöttem nem tudtam hogy itt talállak mivel tudtommal te miattad menekültek el.-monda régi legjobb barátnőm.

Mitsuki szemszöge:

Nagyon meglepett Inko mert úgy tudtam hogy lelépet és hogy rá nem sokkal meg is halt. Majd mikor ezen a gondolateneten be is invitáltam.

-Izuku, Hülyegyerek vendégetek jött!-üvöltöttem nekik hogy majd ők foglalkoznak vele.

Deku szemszöge:

-Szia anya hogyhogy itt vagy?-kérdeztem miközben a kicsit etettem.
-A kicsi miatt jöttem. Muszáj mesélnem a családunkról!-mondta egy kis félelemmel a hangjában.
-Rendben de előtte üljünk le szerintem.-mondta a szerelmem majd bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.

-Tudod Izuku ez a család nagyon érdekes. Ebben a családban mindenkinek valami veszélyes képessége van, főleg Imolánál lehet erre számítani.-kezdte el mondani.
-Miért?!-kérdeze kicsit idegesen Kacchan.
-Izuku apja nagyon veszélyes ember...-kezdte el újra anyu.
-Mivan?! Ennek mi köze van a lányunkhoz? Az hiszi hogy majd emiatt át fog állni a másik oldalra?!-akadt ki még jobban Kacchan.
-Kacchan megilyeszted Imolát!-mondtam én is idegesen majd próbáltam kicsit nyugodtabban mondani.-Biztos hogy nem erre gondolt anya.
-Köszönöm Izuku. Na és vissza térve rá, az apádnak a képessége a képesség elvettél és adása. Sajnos ezt később tudtam meg, mert azt hazudta hogy tűzzel kapcsolatos ereje van és mivel a nagyszülők génjei jobban öröklődhetnek mint a szülőknek ezért majd Izuku apja Imolára fog majd vadászni és még az sem segít hogy Imola félig egy Bakugou.-mesélte szomorkás hangon úgy hogy már majdnem elsírta magát ahogy én is.

-És akkor most mit fogunk csinálni?-kérdezte Kacchan.

Bakugou szemszöge:

Teljesen feldúlt az amit az előbb hallottam. Eddig is feltettük Imolát de így még jobban féltem.

-Kirishima is itt fog maradnia veletek, Aizawát, Kaminarit, Urarakát, Yaorosut vissza hívjuk.-vázolta jövendőbeli anyósom.

-Amúgy majd honnan tudjuk hogy az apám jelenik meg?-kérdezte Izu.

-Sehonnan mert az is lehet hogy valaki mást fog majd maga helyet küldeni.-mondta Inko.

-Értem akkor szerintem az lesz majd minden este hogy majd hol és hol Izu fog vigyázni Imolára.-mondtam majd át vettem a szerelmemtől a kislányunkat.

-Kacchan kérlek ma te vigyázz Imolára mert én már nagyon fáradt vagyok.-nézet rám könyörgöen Dekum.

-Rendben.-mondtam majd nyomtam egy csókot a homlokára.

Deku szemszöge:

-Köszönöm Kacchan.-mondtam majd felhúztam egy rendes csókra is majd egy kicsit lihegtünk szerelmemmel.

-Jó éjt Dekum. Majd én is megyek csak még Inkoval még néhány dolgot megbeszélek.-mondta kedves hangon majd Imola elkezdett sírni ezért át vettem.

-Kacchan hol vannak a krémek amiket készítettem?-kérdeztem mert volt egy olyan érzésem hogy jön az első foga.

-Vagy az éjjeli szekrényben vagy a mosdóban de az is lehet hogy a konyhában.-mondta kicsit gondolkozva hogy hol lehetnek majd elindultam a fürdőszoba felé hátha ott van de ott mindent találtam csak azt nem ami kell ezért megkérdezem a nagyobbakat hátha náluk lesz.

-Miaz anya?-kérdezte Mahoro.

-Nem találom az egyik krémem ami kéne mert fáj a kicsi ínye.-mondtam majd pár perc múlva a kezembe nyomta az amit kerestem.
-Köszi.-mondtam majd mentem be a háló szobába és bekentem a kicsi ínyét.

-Na megtaláltad Deku.-kérdezte Kacchan mikor már ő is jött be.

-Igen és tényleg ez volt a baja.-mondtam miközben Imola fejét simogattam.

-Akkor jó. De most már tényleg aludnotok kéne.-mondta szerelmem.

-Tudom.-mondtam majd elkezdettem ringatni és rá fél órára el is sikerült aludnia.

-Te is aludj mert holnap te fogsz őrködni.-mondta miközben a tincseimmel játszott.

Bakugou szemszöge:

Deku is hamar el aludt és olyan aranyosan alszanak így együk.
Halálra fogom így unom magam.

Pár hónappal később:

Deku szemszöge:

Egyszerűen ez a pár hónap kész szenvedés volt igaz volt pár nagyon jó is.
Kacchannal alig tudtunk aludni mert annyira féltetük a gyerekeket de főleg Imolát.
Szerencsére a többiek is elég gyakran vigyáznak rájuk de háború még most sem ért véget ezért nehéz volt ezt megoldani. Sajnos Toshinori nem jöhetett haza mert neki tényleg fontos ott lennie. Kacchan szülei pár napja mentek el azzal a mondattal hogy azért fontolja meg Kacchan azt hogy visszamennyen de Kacchan ezt "kedvesen" vissza utasította ami miatt le is csesztem.
Most mondom a jó dolgokat is, az idősebb lányunk most kezdi a sulit és a másik nagyon jó az hogy már nem "csak" három gyerekük van mert mikor a határnál voltunk akkor kettő kis gyereke mentetünk meg az egyiket Erinek hívják, ő Aizawa senseijéké lett, és ott van Koda is na most ő a másik fiúnk igaz csak ideiglenesen mert őt majd az egyik barátunk fogadja majd örökbe csak most még harcolnak a párjával. Ja és megszüntetett Mináék kisfia és kettő kislánya.

-Drágám nem jössz?-kérdezte a jegyesem.

-Igen megyek csak még Imolának megcsinálom a tápot hogyha megéhezne.-mondtam az éppen belépő szerelmemnek majd adtam egy gyors csókot és oda adtam neki a kislányunkat.

-De siess!-mondta majd elkezdett hülyéskedni Imolának ami mindig olyan aranyos majd kimentem a konyhába a legkisebb gyerekünknek tápot csinálni most már tényleg.

Bakugou szemszöge:

Mint mindig Imolának hülyéskedtem mert amúgy mindig üvölt ha én és Deku nem vagyunk mellett. És nem tudom hogy hogy de tud beszélni is, vagyis csak szavakat mond de megértjük Dekummal azt hogy mit szeretne, számomra nagy büszkeség volt hogy az első szava az apa volt a második amin röhögtem de Deku kirakott a házból az a Kacchan volt aztán a Bakugou névhez híven egy káromkodást tanult el tőlem és szerintem az anyámtól na meg fogadni mernék hogy a nővére is besegített, ezért nem kicsit jártam meg mert egy hónapig nem mehettem haza.

-Ee...Kacchan... nn...-gügyögte a kis cukiságom.

-Na mi az Imo, unatkozol?-kérdeztem miközben elkezdtem kicsit csikizni a talpát amire még inkább gügyögöt és nevetett.
-Ne félj nem fogsz ma unatkozni kislányom mert elmegyünk a nővéredért és a bátyádért ja meg Eriért a suliba majd utána elmegyünk lerakni Inko nagyinál Eri-chant és felvesszük a bátyádat majd utána át megyünk Kiri bácsikádhoz és Mina nénédhez és a kis unokatesóidhoz akik veled egykorúak.-mondtam Imo-nak a napi tervet, ja igen Kiri és Mina már szinte a családunk szó szerint is.

-Indulhatunk Kacchan.-mondta szerelmem kedvesen miközben Imoláért nyúlt volna de végül nem hagytam neki hogy elvegye.
-Hát rendben Kacchan...-mondta majd elindultunk a gyerekekért.

Fél óra múlva:

Most érkeztünk Kiriékhez. A gyerekek nagyon szeretik őket főleg Minát.

Kacchan megfogod Katsumát is kérlek?-nézett rám azzal az aranyos szemével szerelmem.

-Igen.-mondtam majd át adta és kopogott majd azt hallottuk hogy Mina és Kiri veszekszik azon hogy ki nyissa ki az ajtót. (Szerintem Mina nyert) Majd kinyílt az ajtó.

-Sziasztok...vigyázzatok... Minával mert kicsit ideges...-mondta egy riadt arckifejezéssel.

-Nézd Kacchan neked is mindig ilyen az arckifejezezésed miután egy kicsit összekapunk.-mondta egy kis mosollyal Deku amitől összeugrott a gondolattól is a gyomrom.

-Jé tényleg ugyan olyan arcuk van!-mondta Mina egy ördögi vigyorral miközben ő is kijött.

-Nyugi Kacchan nem foglak bántani addig amig jól viselkedsz.-súgta a fülembe ami miatt szerintem nem kicsit pirultam el.

-Ha szeretnétek itt hagyhatjátok a kölyköket, Kirivel majd vigyázunk rájuk.-monda a rózsaszín savsárkány egy perverz vigyorral az arcán.

-Benne vagyunk de előtte azért szeretnénk megnézni a hármas ikreket.-mondta Deku majd bementünk a már teljesen más elrendezésű házba.

-Látom sok minden változott az utlsó látogatásunk óta.-mondtam miután körbe néztem.

-Hát többet kéne jönnötök és nem csak nekünk menni hozzátok!-mondta Mina miközben a kicsiket fogta.

-Tényleg bemutatom őket mert még úgy név szerint nem is ismeritek őket a háború miatt meg az Imolás dolog miatt is...-mondta Ei.

-Hát igen ez nehéz egy időszak főleg szerintem mert Toshinori nem küldött levelett vagy egy hónapja ezért Deku is meg Inko is ideges a kicsik meg gyakran sírnak utána vagyis csak Katsuma és Mahoro mivel a másik örökbe fogadott gyerek nem ismeri és Imola meg még túl kicsi hozzá.-mondtam.

-Na de akkor a nevek a következök: Steve, Olivia és Viki.-mondta Mina kicsit türelmetlenül.

 -Szép nevek.-mondtuk Dekuval egyszerre még vagy fél órát elszórakoztunk náluk majd haza mentünk Dekuval persze a gyerekeket ott hagytuk.

2057 szó