Bakugou szemszöge:

Amint szólt az egyik gyógyító azonnal rongyoltam be Dekuhoz aki folyamatosan a nevemet hajtogatta addig amíg meg nem látott.

Próbáltam Dekut nyogtargatgatni meg biztatni ami aztre úgy reagált hogy hol azt akarta, hogy biztassam hol meg azt, hogy haggyam.

Jó pár órával később:

Deku szemszöge:

Ez eddigi életem legjobb napja, főleg Kacchannak ez élete legjobb és legemlékezetesebb születésnapja.

A szülés nagyon fárasztó volt de bármikor újra csinálnám az egészet.

-Kacchan milyen érzés, hogy ez volt az utolsó szülinap amit egyedül ünnepeltél?-kérdeztem a mellettem ülő páromnak miközben vártuk, hogy visszahozzák a kicsit.
-Ezt majd a későbbiekben vissza kapja.-mondta incselkedő hangon.

-Uraim maguknak egy egészséges lányuk született. Még egy napot maradjanak majd utána mehetnek de az édesanya nem csinálhat semmit.- jött be egy ápoló a kis csöpséggel a kezébe.

Fél óra múlva:

Bakugou szemszöge:

Már egy ideje Deku kezében van a kis elf lány miközben a néven gondolkozunk.
-Imola...-mondtam alig hallhatóan ami eszembe jutott.
-Mi?-kérdezte furcsálva Deku.
-Imola szerintem nagyon rá illik ez a név. Szerinted?-válaszoltam most már egy teljes mondatban.
-Ez tökéletes.-mondta majd adott egy édes csókot.
-Szerintem is ezért mondtam.

-Megfogod?-nézett rám kérdőn a kis Deku.
-Én!?-lepödtem meg egy kicsit.

-Igen hiszen TE VAGY IMOLA ÉDESAPJA!-mondta hangsúlyozva a végét.
-De olyan kis törvékeny...

-Sietünk ahogy csak tudtunk!-jelent meg az idióta csürhe lihegve amit egy szúrós nézéssel reagáltam, hogy még ezt is elrontják nekünk.

-Fiú vagy lány lett???-kérdezte Mina még mindig kapkodva a levegőt.
-Kislány.-adtam rá egyszerű választ.

-Deku-kun jól vagy ugye nem fájt annyira?-kérdezte a kis ribanc a barátnője kezét fogva.
-Jól és a mi kis Imolánk is jól van de a szülés nagyon fájdalmas volt viszont így is újra csinálnám ha úgy lenne!-mondta nagy boldogsággal.

-Ja egyépként boldog szülinapot Bakugou! Mekkora szerencse kellet ahhoz hogy egy napon van a gyerekeddel a születés napod!?-hadarta el Mina.

Deku szemszöge:

Miután már nem voltak már olyan sokan csak Kiri,Mina, Kaminari és Jirou addigra én már eléggé elfáradtam.
-Kacchan akkor meg fogod a kislányod!? Nyugi mutatom, hogy kell fogni, nem lesz semmi baja hidd el.-kérdeztem már idegesen de azért biztatóan.
-De akkor is olyan mint egy levél kicsi és törékeny.-mondta igaz ezt már csak megjegyzésként mert már látta, hogy nem lesz más választása.

-Így legyen a kezed! Ne úgy! Így tökéletes látod nem volt olyan nehéz!-mondtam szerelmemnek.
-Nem is olyan nehéz...-mondta mosolyogva Kacchan.
-Na látod!-adtam alá a lovat.

-Ezek tényleg nagyon kawaiik-sugta oda Kirishima Minának aki ezt csak helyeselte.

-A szüleimnek írtam egy levelet, holnap reggel fogom leadni.-mondta nem figyelve a többiek megjegyzéseire.
-Rendben örülök hogy most már lassan feldolgozod és nem utasidod el őket minden egyes próbálkozásban.-mondtam boldogan.
-Még mindig utálom őket de Imoláért bármit megteszek!-mondta miközben a kicsit ringatja a kezében majd elkezdett sírni ezért azonnal a kezembe adta.

Egy ideig elvoltunk de most már sokkal halkabban beszéltünk mert Imola már alszik. Kacchan is már fél álomba van és én is álmos vagyok.

Kacchan már alszik egész végig egy széken ült és úgy aludt Imola meg a mellkasomon.

-Jó éjt kis lányom és drágám.-sutogtam miközben adtam Kacchan homlokára egy csókot majd én is be aludtam.

Bakugou szemszöge:

Reggel elég korán keltem, Imola sírásra ezért egyből elkezdtem dajkálni.

-Kacchan…
-Nyugi mindent rendben tartok!-szóltam közbe az éppen ébredező szerelmemnek.
-Köszönöm.-mondta Deku.
-De mit? Hisz ő az én lányom is…
-Mindent amit eddig értem tétel.-szólt közbe.
-Azt nem kell megköszönnöd mivel azért tettem mindent mert szeretlek de most megyek feladom a levelet azoknak a rohadékoknak.-mondtam majd adtam a kezébe a lányunkat.
-De siess…
-Igyekszek.-mondtam majd adtam egy búcsú csókot.

Próbáltam minnél hamarabb oda érni ezért először Kirishimáék  házához szaladtam.

-Kiri el tudsz vinni a postára fel szertnék adni egy levelet a szüleimnek Imolával meg mindennel kapcsolatban.-mondtam majd jó is ki legjobb barátom majd arrébb állt és átváltozótt.

Az idő alatt amíg repültünk én kicsit kiegészítettem a levelet azzal hogy lány unokájuk lett akit Imolának hívnak és hogy mindketten jól vannak + azt is oda írtam hogy ha Imola nem lenne akkor soha nem vettem volna fel velük a kapcsolatot.

Deku szemszöge:

Már Kacchan már vagy egy órája hogy elment ezért kicsit unatkoztam majd hallottam hogy kinyilt az ajtó ezért egyből oda kaptam a fejem.

-Jó reggelt remélem jól aludt ön is meg a kisbaba is!-nyitott be egy nálam jóval idősebb elf nő.
-Nagyon jól aludtam és ő is kb. egy órája, hogy felkelt.-mondtam boldogan.
-Ennek örülök! Holnap haza mehet a kicsivel. A szülei és a párja szülei biztos már várják, hogy lássák a kislányt!-mondta egy kedves mosollyal.

-Csak az én anyám tud róla mivel apámat nem ismerem és Kacchan szülei meg nem élnek még a terhesség előtt jöttünk el ahonnan származtünk.-meséltem neki.

Bakugou szemszöge:

Most fogunk visszaérni de nem csak ketten hanem Deku anyjáékkal.

-Deku itt vagyunk!

-Kacchan nézd milyen aranyosan alszik!-mondta szerelmem mosolyogva majd meglátta azt, hogy nem egyedül jöttem.

-Fiú vagy Lány?-kérdezte Toshinori.
-Lány…

A jövendőbeli anyósom ő oda ment Dekuékhoz és a kezébe vette a kis csöpséget.
-Biztos Dina a neve mivel olyan Dinás az arca…-mondta Deku anyja.
-Igazándiból Imola a neve. Ja és létezik olyan név hogy Dina!?-kérdeztem rá a névre mivel igaz tényleg szép név de nem is tudtam hogy van ilyen is.
-Szép név!-mondta Toshinori.

-Mint múltkor most is nagyon ragyogó aranyosan alszik!-mondta Kiri egy nagy mosollyal.
-Igen…köszi.-mondta Deku de úgy vettem észre, hogy csak a kis alvónak mondja.

-Deku feladtam a levelet, azt mondták mivel mi fontosabb rangon állunk valami okból kifolyólag ezért a leggyorsabb kézbesítőjük viszi.-mondtam Dekunak miközben elvettem Inkotól Imolát.
-Kb hány nap mire oda érkezik a levél?-kérdezte mosolyogva.
-1-2 nap mire oda ér, de azt nem hogy a válasz levél mikor fog.-adtam rá a választ.

Pár órával később:

-Sziasztok mi már megyünk mivel még főzni meg takarítani is kell még nekem.-mondta Inko.
-Engem meg Mina megöl ígyis szóval én is megyek. Ja és Mina mondta, hogy fog nektek főzni levest azért, hogy nektek ne keljen.-mondta Kirishima.
-Rendben köszönjük előre is a kaját de nem kellet volna.-mondta illedelmesen a párom miközben a kis gügyögő leánykát fogta.
-De kellett. Sziasztok!-futott ki Ei nehogy Deku valamit mondjon hozzá.

-Izuku egyébként a két kisgyerek már látta az apróságot?-kérdezte Toshinori.
-Még nem, de ma fogja Jirou vagy Kaminari behozni mivel ma ott van.-adott választ a kis Deku.

Deku szemszöge:

Anyáék nem rég mentek el azzal hogy holnap majd házhoz jönnek.

-ANYA, APA!!-ugrik a nyakunkba a nevelt fiúnak.
-Szia! A növéredet hol hagytad?-kérdeztem miközben magamhoz öleltem.
-Itt!-jelent meg Kacchan kislány mása.
-Gyertek kölykök itt van a kis testvéretek!-mondta Kacchan.
-De aranyos! Hogy hívják?-kérdezték egyszerre.
-Imola…-mondta Kacchan elhaló hangon.

-Vajon mi lesz az első szó amit jól kitud majd mondani?-kezdtem el gondolkodni.
-Faszom tudja de remélem azért nem fog majd azzal idegesítővé válni!-mondta nevetve szerelmem.
-Ha káromkodás lesz akkor egy hétig be nem teszed a lábad a házba!-mondtam szúrósan nézve rá.
-Nyugi biztos nem lesz ebben olyan mint én.-mondta tovább mosolyogva.
-Nem vicceltem!-emeltem feljebb a hangomat.

-Nagyon kicsi Imola.-jelenti ki Mahoro.
-Igen most még kicsike de ebben a korban ez a normális.-mondtam neki.
-Fel szeretnéd venni?-kérdezte Kacchan.
-És ha valami baja lesz?-kérdezte kicsit félve Mahoro.
-De nem lesz semmi baja mivel itt vagyunk mi is és vigyázzunk rá és rátok is.-mondta Kacchan erőszakosabban.
-Nyugi ha nem akarod felvenni nem kell.-mondtam nyugodtan.
-De szeretném csak nem tudom hogy kell fogni.-mondta miközben a földet bámulta.
-Gyere.-hívtam magamhoz és megmutattam neki, hogy, hogy fogja Imolát.

-Nem is olyan nehéz fogni.-mosolygot miközben fel-alá járkált a szobában.

-Mondtam, hogy tisztára te mégha nem is a vér szerinti  gyerekünk!-sugtam oda a mellettem álló Kacchannak.
-Nem is igaz mellesleg a kis srác meg tisztára mint te.-mondta kicsit sértődötten majd felsírt a kicsi ezért inkább átvettem.

-Uraim mivel holnap mennek haza ezért néhány dolgot el szeretnék magyarázni…-jött be nagy hévvel az egyik gyógyító majd mikor a gyerekeket meglátta elhallkult.
-Rendben! Igaz én is gyógyító vagyok de a meleg pároknál nem tudom hogy így a gyerekekkel mit hogy kell mert ilyen dologról egy éve még nem is tudtam, hogy van.-hadartam el gyorsan.
-Tudom uram ezért jöttem de egyépként nem nagyon különbözik a kettő.-mondta a nő aki az imént jött be.

Bakugou szemszöge:

Egy ideig még magyarázott a nő nekünk majd vissza hívtuk a gyerekeket mivel kilettek zavarva.

Dekun látszott, hogy teljesen le sokkolt mikor megtudta, hogy ő a nő nemű anyákkal ellentétben nem tudja majd szoptatni a kicsit.

-Srácok hoztunk mochit, zselés cukrokat ja és egy kevés levest!-nyitott be a Gömbfejű a béka lány társaságában.
-Sziasztok lányok!-köszönt Deku nagy boldogan.
-Csá.-köptem oda nekik.
-Sziasztok!-mondták kórusban a testvérek.

Deku szemszöge:

-Lányok ugye tudjátok hogy nem kellet volna...-mondtam kicsit megilletődve.
-De Midoriya-chan. gero-gero-mondta Tsuyu-chan.

-Deku-kun mikor mentek majd haza?-kérdezte Uraraka-san.
-Holnap.-mondta Kacchan dühösen.

-E~elnézést a zavarásért de megtámadtak minket…-mondta egy sötét kék hajú fiú ilyedten.
-Mi…
-Honnan!?-kérdezte Kacchan miközben a kezembe nyomta Imolát.
-Az nyugati kapu közelében.-mondta halkan az ismeretlen srác.

-AMAJIKI! Ó hát itt vagy! Gyere siessünk gyorsan a határhoz hiszen Togata is ott van és létszám fölénybe vannak ellenünk!-nyafogta egy világos kék hajú lány.
-T~tudom…-dadogta Amajiki.

-Én is megyek!-jelentette ki Kacchan.
-Nem te itt maradsz!-mondtam miközben a kezemmel próbáltam visszatartani.
-Akkor is megyek, nyugi nem lesz semmi bajom mellesleg inkább magáért és a gyerekekre vigyáz ne rám, jó!?-nézett rám kérdőn.
-De akkor se akarom hogy bármi bajod legyen!-kérdeztem el a végén sírni.
-Nem lesz de csak akkor tudok nyugodt szívvel lenni ha a gyerekek biztonságban vannak…-mondta elhalóan majd ejtett néhány könnycseppet.

-El engedlek de ne legyen semmi bajod… ígérd meg nekem kérlek.-mondtam tovább sírva.
-Teljes épségben fogok haza jönni max egy kettő horzsolással. Nem hagyom nekik hogy megöljenek mert nem akarom hogy szomorú legyél és hogy apa nélkül nőjenek fel a kölykök. -mondta ezt már mosolyogva.
-Rendben kérlek próbája minden nap írni ha tudsz… kérlek…
-Igérem hogy majd annyit írok hogy nem győződ majd olvasni!-mondta miközben a kicsit a kezébe vette hogy még eltudjon búcsúzni a lányunktól.

Bakugou szemszöge:

-Apa ugye nem mész el!?-kezdett el sírni a nagyobbik lányunk.
-Sajnos igen el kell mennem hogy ti biztonságban legyetek de hamarosan vissza fogok jönni amikor megnyertük a háborút!-mondtam ezt már szomorúan mert velük szeretnék maradni.
-Ne menj! Kérlek…-sírta el magát a fiúnk.
-Muszáj mennem tényleg de tényleg minden nap majd írok. Nem lesz semmi bajom de egy dolgot ígérj meg nekem, hogy vigyázol majd a húgodra és a nővéredre és persze az anyukátokra ha nem jövök vissza! Jó!?-mondtam ezt már kicsit sírva mert nem akarom, hogy bármi baja legyen a családomnak bármelyik tagjának.
-Jó…-mondta miközben az orrát töröltette.
-Jaj kicsim. Gyere ide apátoknak nem lesz semmi baja!-mondta Deku miközben az oda menő Katsumát ölelte át.

1839 szó