Todoroki szemszöge:

Holnap engedik ki Midoriya ezért ma bemegyek hozzá.
Amikor Bakugouval béke tették a gyereket nagyon meglepett, abban a pillanatban olyan mérges voltam mint még soha életemben.

Bakugou szemszöge:

Reggel arra keltem hogy valaki elkezdi az arcom csókokkak be hinteni amire egyből fel riadtam.

- Végre felkeltél Kacchan, jó reggelt.-mondta majd bújtoda hozzám.
-Neked is.-mondtam majd adtam egy csókot a fejére.
-Kacchan én már vagy 5 órája fent vagyok.-mondta mosolyogva.
-Mért mennyi az idő!?-kérdeztem kicsit hangosabban mint kellet volna mivel kicsit megilyedt.
-Lassan dél után három lesz. Délben engedtek ki.-adott választ.
-Baszki…-mondtam elhallkulva.
-Miaz?-kérdezte félve.
-A határ elfelejtettem ki menni hatra kellet volna.-mondtam sokkoltan.
-Nem dől össze a világ ha nem mész ki úgyse pont ma fognak minket megtámadni.-kezdett el nyugtatgatni.

-Deku amúgy kettő srác tegnap téged kereset és azt üzenik, hogy a dandártábornok és a felesége beszélni szetne majd veled.-adtam tovább neki az információt.
-M…miért?-kérdezte ilyedten.
-Nem tudom nem mondták. Majd holnap megkérdeztük.-mondtam biztatásként.
-Rendben, köszönöm.-ölelt meg de nem olyan szorosan mint régen, gondolom a kicsi miatt.
-Nincs mit köszöni.- mondtam a köszönötére.

Hamar eltelt ez a pár óra Dekuval egész nap minőségi időt töltöttem pár órára át jött a kis társaság is aminek most az egyszer örültem is, mivel segíteni voltak.
Deku már nyolckor be aludt de a többiek még itt maradtak, igaz tudják ha felkeltik a szerelmemet akkor számukra már nem lesz holnap.^^

-Tényleg Bakugou már gondolkodtak neveken?-kérdezte a Gömbfejű.
-Van pár ötletünk de úgy vagyunk vele hogy majd ha meglátjuk egyből tudni fogjuk.-mosolyogtam el a végén.
-De romantikus. Tiltott szerelem volt amit meg elégeltetek és ezért elszöktettek majd a királlyal vitába szálltatok után Izuku terhes lesz és egy közeledő háború.-mondta egyszuszra Mina.
-Wow. Ez tényleg romi ebbe én még bele sem gondoltam.-helyeselt Jirou.
-Hát ők már csak ilyenek ezen semmi és senki nem tud változtatni mindig is szerették egymást és ez örökre így fog maradni.-kontrázott rá Kiri majd a hálóból nyöszörögő hangokat hallottam.

-Bro hová szalatsz…-kérdezte Kaminari majd leesett neki hogy a hálóba Dekuhoz.

Mikor beértem Dekut láttam aludni miközben kicsit rángatozik és leverte a víz.
-DEKU!!-üvöltöm a nevét hátha felébred és így itt sem kell hagynom hogy szóljak a többieknek, nyöszörögve kinyitotta a szemét ami miatt kicsit megkönnyebbülést éreztem.
-Kacchan fáj, nagyon fáj.-mondta már sírva.
-Itt vagyok Deku mindig itt leszek.-mondtam kis nyugtás ként.

-Mi történt!!??-szaladtak be a többiek ilyedten.
-Csak annyit láttunk hogy Bakugou beszakadt majd az üvöltötte, hogy Deku majd egy sírást lehetett hallani.-mondta Uraraka ilyedten, még a többieknél is ilyedtebben amit Tsuyu is észre vett.

-Deku figyelj ide hol fáj mutasd meg és NEHOGY HASZNÁLD AZ ERŐD!-mondtam a végét hangosabban, hogy megértse a következményeket.
-Izé én nem vagyok magas fokú gyógyító meg ilyenek de egy keveset tanultam és ebből következtetve ez szerintem egy rúgás volt.-modta Yaomomo.
-Te mióta tudsz ilyeneket!?-kérdezte hitetlenkedve Todoroki, igen ő is itt van szerintem csak neki nem örülök az itt lévők közül meg talán Urarakának sem de ő most lényegtelen.
-Éveken át ott voltam mikor a királyné dolgozót mivel én nem csak hozzád vagyok beosztva.-válaszolt egy kis undorral a hölgyemény.

-Deku tényleg mutasd meg hol fáj!-mondtam már dühösen.
-I~tth le~nt…-mutat a hasa egyik pontjára oldalt.
-Hívd az anyád ide mert ő biztos tudja pontosan hogy mitől lehet jobb!-parancsoltam a felemás baromnak.
-Megyek de nem miattad hanem Midoriyáért.-jelntette ki az idióta.

Tényleg gyors volt mert egy két perc múlva Rei itt is volt kiderült hogy Yaomomonak volt igaza és most ez erős volt de a későbbiekben nem lesz majd Dekunak ilyen fájdalmas és ez is azért fájt neki ennyire mert ott volt neki egy nem olyan régi nagyon csúnya seb.

-KÖSZÖNÖM Rei így már teljesen megkönnyebbültem. Nem is tudom mihez kezdtem volna ha te nem jössz.-kezdett el hálálkodni a kis brokkolim.
-Nincs mit megköszönni, biztos ilyesztő volt, hogy nem tudtad mi történik de a későbbiekben gyakoriak lesznek és lesz, hogy mégse fogod érezni.-mosolyog ránk Rei.
-Nem akarok ünnepi rontó lenni de mi már mennénk aludni.-mondtam kettő ásítás közt.
-Rendben jó éjt nektek.-mentek el a Todorokik és a kettő katonájuk.
-Mi is megyünk sziasztok srácok!-modta Mina majd mindenki elment.

Deku szemszöge:

Kacchannal lezuhanyoztam, ez a nap már sok volt nekem ezért már mentem is után egyből vissza aludni pedig fél órája keltem, a terhesség túlságosan is leterhel.
Miután mind a ketten lezuhanyoztunk bementünk a hálóba majd befeküttünk az ágyba és persze csak én takaroztam be.

Szerelmemmel adtunk egymásnak egy "jó éjt" csókot és után magához ölelt és úgy aludtunk el.

Deku szemszöge:

Szerintem elég hamar keltem mivel most kelt még csak fel a nap de valami furát éreztem majd lenézrem és nagyon meglepett a látvány.

-Mit csinálsz?-kérdeztem álmosan Kacchantól.
-Nem egyértelmű hallgatók.-mondta fejét nem mozditva hasamról.
-És mióta is csinálod ezt?-kérdeztem igaz selytettem a választ de azért megkérdezem.
-Pár órája.-adta azt a választ amire nem számítottam azt hittem hogy olyan fél-egy órája csinálja ezt a remek programot.

-Kacchan fel szertnék állni.-mondtam miközben próbáltam szabadulni.
-Hova ilyen sijetös a dolgod?-kerdezte érdeklődve.
-Tegnap mondtad hogy beszélni akar velem az erdő legnagyobb harcosa és felesége.-adtam rá választ.
-Rendben de veled megyek!-mondta parancsolva.
-Jó.-forgattam meg a szemeimet majd mentem zuhanyozni és utána enni.

1 órával később

-Elkészültem Kacchan, indulhatunk.-mindtam mosolyogva de közbe félve.
-Rendben gyere.-mondta Kacchan.

Bakugou szemszöge:

-KIRISHIMA!!-üvöltöm a piros hajú fiú nevét.
-Kacchan lehet hogy még alszanak.-kezd el Deku nekem magyarázni.

-Itt vagyok. Miért hívtál?-kérdezte álmosan a vörös.
-Kiri el viszel minket a szent fához mert Kacchan nem engedi, hogy gyalog mennyek.-néztett rám szúrós tekintettel szerelmem.
-Persze.-mondta majd át változott.

Deku szemszöge:

Most értünk oda a fához amin így is éreztem hogy mekkora energiát ad az egész erdőnek de lehet hogy az egész világnak olyen intenzív és erős.
-Gyere Deku. Kirishima te maradj itt!- fogta meg a kezem Kacchan és után rá parancsolt Kirire.

Elég sok ideig kerestük hogy hova kell menni de egy kedves nő körbe igazított minket így "csak" fél óra volt mire oda találtunk majd félve be kopogtam.

-Szabad!-jött az ajtó túlvégéről egy férfi hangja majd benyitottam.

-Jó napot...-mondtam kicsit zavarban amit Kacchan is észre vett.
-Üdv elnézést de a párom nem olyan beszédes.-mondta Kacchan ezt halva a házaspár elég érdekes arcra váltottak gondolom mindenre csak erre nem számítottak.

-Izuku te vagy az?-kérdezte a nő aki nagyon ismerős volt de nem tudtam honnan.
-I...igen?-kérdeztem félve majd oda jött a nő és magához ölelt.

Kacchan ez idő alatt csak állt és nézett ki a fejemből majd elengedett a hölgy.

-Elnézest de téged hogy hívnak?-szegezte a kérdést Kacchannak.
-Bakugou Katsuki vagyok
Deku...Izuku párja. És maguk?-adta szokásos válaszát és a szokásos vissza kérdezése az se maradhatott volna el.

-Látom nem ismersz meg, Midoriya Inko a szüleiddel jóban voltam.-mondta a nő amin teljesen le döbbentem.
-Inko azt hittük meghaltál, TUDJA HOGY DEKU MIN MENT KERESZTÜL!!!???-kezdet el Kacchan üvölteni ami miatt elsírtam magam.

-A...anya de miért...?-kérdeztem miközben Kacchanhoz mentem majd hozzá bújtam.
-Majd elmondom, de tud hogy nem te miattad hanem a valódi apád miatt mentem el...muszáj volt...-kezdet el anya mentegetőzni.

Már pár perc eltelt mikor Kacchan megszólalt.
-És maga ki mert Inkoról most megtudtunk néhány dolgot de magának a nevét se tudjuk.-mondta kicsit dühösebben.
-Yaga Toshinori vagyok az erdő védelmezője de majd Izukunak majd mindent elmondok.-mosolyog rám a szőke férfi.

-És Bakugou pont jókor felejtettél a határra menned mert tegnap megtámadták, még mindig harcolnak, három harcoson kívül mindenki kint harcol.-mondta Toshinori.
-Tudtam hogy pont jó nap aludtam el.-kezdi el magát ostromolni.

Bakugou szemszöge:

Már pár perce csend ült a kis társaságra mikor egy férfi berepült az egyik ablakon.

-Ugye nem zavartam meg semmit?-kezdet el mosolyogni ami számomra nagyon irritáló volt.
-Nem mond miért vagy az itt.-mondta Toshinori.
-A határon lévő férfit elfogták és volt ott egy kislány és egy kisfiú.-mondta kicsit molyogva.
-Nincs semmi bajuk?-kérdezte a kis Deku.
-Nem tudom de ha van te akkor is a picsádon fogsz maradni!-mondtam neki dühösen mivel tudom mi jár a fejemben.
-Nincs semmi bajuk csak pár karcolás nem azzal van a baj hanem azzal hogy nincsenek szüleik ezért nincs hová vinni őket.-mondta a szárnyas pasas.

-Kacchan milenne ha örökbe fogadnánk a kettő kis gyereket?-kérdezte boci szemekkel.
-Ha minden áron ezt akarod rendben de tudod, hogy nehéz egy gyereket felnevelni nem, hogy hármast!!-mondtam idegesen.
-De Kacchan mi meg birkóznánk a helyzettel és ha úgy van Kirishimáéknál vagy Kaminariéknál lehetnek.-mondta a sírást vissza tartva.

-Hogy értitek hogy három hiszen csak kettő gyerek van!?-mondta Inko.
-Ehez inkább üljetek le...-mondtam mosolyogva. -Az van, hogy a kis Deku várandós.-mondtam már sokadjára ezen a héten ezt a mondatott.
-Mivan!?!?-akadt ki a madár csávó.
-Jól hallottam...
-Igen Inko jól hallottad a fiad terhes.-vágtam a nő szavába.

Pár perc csendben telt amíg feldolgozák ezt az új infót.

-Akkor behozam a kettő gyereket?-kérdezte a szőke.
-Öm... igen.-mondta Deku majd ki is ment a madár csávó.

-Lehet most nektek kicsit sok volt Keigo de jó ember és jó harcos.-mondta Toshinori.

Pár perc múlva vissza is jött a madár srác kettő szőke gyerekkel a kezében Deku egyből oda rohan köszönni a kölyköknek.

-Sziasztok Midoriya Izuku vagyok aki meg mellettem áll ő Bakugou Katsuki mi fogunk örökbe fogadni titeket.-magyarázta brokkolim.

-Hány évesek vagytok és hogy hívnak titeket?-kérdeztem már én is megszólalva.
- Én Shimano Mahoro vagyok 10 éves ő meg itt az öcsém Shimano Katsuma 7 éves.-mesélte a kislány.

Bakugou szemszöge:

Miután a kettő kölyök bemutatkozott Dekuval összenéztünk mert ez tényleg nehéz feladat.

-Izé ti fogtok örökbe fogadni?-kérdezte a kisfiú.
-Igen ha ti is akarjátok.-mosolygot rá a párom.

Pár hónappal később

Minden zökkenőmentes mint kiderült a kissrác Dekura nagyon hasonlít a kiscsaj meg olyan mint én, kész főnyeremény.
Tanulmányilag sincs semmi gond.
Nehezen de sikerült egy szobát felszabadítani ezért a kettő kölyök egy szobába lesz, Deku apjával megbeszéltem hogy mikor megszületik a kicsi nagyobb házba költöztünk ezért azt már elkezdték építeni.

-Srácok itthon vagytok!?!?-üvölt Mina az ajtóból.
-IGEN!!-üvöltök vissza.
-Kacchan mi ez a hangzavar már megint mostanság csak a háló és az ajtó közti üvöltésekre kelek.-mondta kicsit álmosan majd kikelt az ágyból persze az én segítsémmel mivel már akkora a hasa, hogy egyedül nem megy neki majd az ajtóhoz botorkált és kinyitotta az ajtót.

-Szia Izuku remek híreink vannak nektek.-mosolygot rám Mina miközben Kirivel bejöttek a kis lakásba.
-Mi ilyen fintos korán reggel?-kérdeztem Deku mellől.
-Emlékeztek amit pár hónapja ígértük?-kérdezte Mina titokzatosan.
-Nem, túl sok mindent mondtatok.-vágtam rá azonnal gondolkodás nélkül.
-srácok Min…
-TERHES VAGYOK!!-visitja a rózsaszín hajú.
-De jó Mina gratulálok!-mondta a másik érzelgős.
-Mikor húztad meg a Minát ilyen sikeresen!?-fordultam Kirishima felé a sajátos humorommal aki emiatt próbált nem a szemembe nézni.

-Apa mi ez a hangzavar?-jött elő Katsuma.
-Semmi, semmi csak Mina kicsit túlságosan is  boldog.-néztem a lányra szúrós szemmel.

-De cukik, tényleg olyanok mintha a vérszerinti gyerekeik lennének pedig csak pár hónap telt el.-próbált sutogni Mina kisebb nagyobb sikerrel.
-Hallom ám!-fordultam vissza feléjük mire a két vendég csak nyélt egyet.

Még pár órát itt voltak majd Kiri mondta hogy megy a határra és Mina meg a Gömbfejű és a Béka csajhoz.

Deku szemszöge:

-Na Deku eddig milyen így a terhesség vége felé?-kérdezte Kacchan beszélgetés indító mondatként.
-Hát kicsit félek a szülés kockázatairól de azon kívül nem nagyon változott semmi. Ez már a vége már tényleg a csöpség már napokon-heteken belül érkezhet. Igaz nekem talán az okozná a legnagyobb félelmet ha nem lennél ott velem mert nélküled nem bírnám végigcsinálni. Ez az én véleményem.-hadartam el gyorsan azt mit hogy gondolok ezzel kapcsolatban.
-Azt biztosra mondom hogy végig ott leszek és nem maradok le a közös gyerekünk születéséről!-erősítette meg a pár napja tett ígéretet.
-És már el készült az a ház ahová át költözünk.-mondtam boldogan miközben leültem az ágyra de persze utána egyből el is feküdtem mivel az ülés az mostmár tényleg nehéz.
-Deku írhatnánk a rohadt szüleimnek hogy nagyszülők lesznek igaz nem olyan fontos ha nem akarod, hisz úgysem fognak soha találkozni!-hadarta el szégyenlősen ami meglepett, nagyon örülnék ha Kacchan szülei ismernék az unokáikat de az hogy kb. egy éve elmentünk nem nagyon biztató, főleg mert Aizawa sensei mondta hogy vagy fél évig kerestettek minket szinte az egész világban.
-Én benne vagyok de annak is örülnék ha legalább EGYSZER az életbe találkoznának, csak egyszer…-hangsúlyoztam az egyszer szó de a végét már csak magamnak mondtam.
-Rendben. Holnap írok nekik egy levelet hogy azt akit választottam magamnak az most a közös gyerekünket hordja a szíve alatt.-kezdet el hangosan gondolkodni Kacchan majd a testvérpár benyitott.
-Éhesek vagyunk.-mondta a kislány amire ilyedten néztem Kacchanra. Hogy lehetek ilyen pocsék szülő hogy el felejttek kaját adni nekik majd akartam volna felállni.
-Deku maradj majd én intézem.-mosolygott rám szerelmem miközben kiment a két kicsivel akik már nem is olyan kicsik.
 
  Már egy ideje valami fura érzés van az alhasamnál. Elején csak el voltam a gondolataimmal majd villámként csapot belém a felismerés hogy ma vagy holnap már 5 fő lesz ebben a családban.

-KACCHAN!!-próbáltam minnél hangosabban üvölteni a nevét majd azonnal berontott rajta az illető.

Bakugou szemszöge:

Éppen a gyerekeknek a kaját csináltam majd meghallottam Dekut ahogy keservesen engem szólóngat ezért semmivel se törődve mentem minnél gyorsabban a szobába ahol egy nagy szenvedések közt fekvő Deku fogadott.

-Deku úristen mi történt!?-kérdeztem kis pánikkal.
-Elh~ehlindh~ult…-nyöszörögte.
-Itt vagyok máris viszlek.-mondtam majd emeltem fel és rohantam kifelé.

-Menjetek át Tsuyu nénihez azonnal miután meg etétek!-üvöltök már kintről nekik, meg nem állva a szülő házig. Ott azonnal bevitték egy szobába és mondták hogy még pár dolgot ellenőritnek és utána bemehetnek ezért kértem egy lapot , egy tintát és ahhoz tollat.

Próbáltam gondolkodni mit írja mivel úgy voltam vele hogy most elkezdem a levelet a drága szüleimnek. Csak gondolkodtam és gondolkodtam majd eszembe jutott mit írja…

Kedves Anya, Apa és testvéreim!

Bocs, hogy elmentem de nem erőltetheti rám senki, hogy mit hogy csinálj főleg az, hogy kit szeretek.
Ezért eljöttem Dekuval, Kirishimával, Minával, Urarakával, Tsuyuval persze út közben párran csatlakoztak hozzánk először egy kocsmában dolgozó velünk egyidős szerelmes bár ne név szerint Jirou Kouka és Kaminari Denki de után nem sokkal Dekunak volt egy rohama ezért elvittük a királyi udvarba ahol meg is gyógyította a királyné majd a király mondta, hogy én és a többi harcos küzdjünk meg az összes ott lévő katonával persze hamar mi győztünk.
Majd mikor Deku felkelt a király azt mondta gyógyítsa meg az összes sebesültet de persze nem ment bele mert még nem nyerte vissza teljes erejét akkor még majd megtámadott minket, de nem csak minket hanem a fiát is ezután a király elájult, a családja meg velünk tartott tovább egy biztonságos helyre ahol nem bántják az elfeket, ahol most is tartózkodunk.
Későbbiekben kiderült, hogy akit szeretek terhes tőlem majd az ereje csökkenése miatt elájult szerencsére egyiküknek sincs semmi baja.
Pár nap múlva Dekunak mondták, hogy találkoznának vele akikről kiderült, hogy az egyik Inko az anyja a másik meg Inko férje persze nem ez a férfi az apja de Deku úgy tekint rá.
Rá nemsokára jött egy szárnyas pasas aki mondta, hogy megtámadták a határt de a mi felünk győzött. Nem sokkal később mondta, hogy van egy testvérpár akinek már nincsenek szüleik ezért örökbe fogadtuk Dekuval mind a kettőt.
Majd pár hónap zavartalanul telt a gyerekek kész angyalok nincs gond a tanulással se.
De most Dekunak beindult a szülés ezért most ezt a levelet ezzel le is zárnám tudom ez elsőre kicsit sok volt.

Üdvözlettel Katsuki

UI. deku üzeni, hogy majd ha azzal a hagyományos dologgal felhagytatok majd lehetünk egy boldog normális család mind együtt.

Miután befejeztem a kis leveleket el is raktam mert az egyik gyógyító odajött és mondta, hogy most már bemehetek.

2659 szó