Bakugou szemszöge:

Amint haza értünk egyből neki löktem Dekut a falnak és vadul elkezdtem csókolgatni.
A csókunk olyan szenvedélyes volt hogy Deku nem bírt már rendesen állni a saját lábán sem ezért megemeltem a csípőjénél fogva és ő meg át karolta a derekamat a lábaival.
Majd miután már kezdett elfogyni a levegő akkor elválunk és csak lihegni tudtunk, ami mit ne mondjak már egy ideje hiányzott.

-Dehku nehm bíhrom mhár shokáig...-mondtam neki még mindig lihegve.

-Hát akkor mire vársz Kacchan?-mondta azon a hangján amit eddig csak én hallottam, azaz az erotikus hangján amitől nem kicsit indulok be.

-Erre...-mondtam majd hirtelen berántottam a nappaliba és a kanapéra löktem majd levettem az ingjét és elkezdtem csókolgatni és szívni a nyakától egészen a V vonaláig.

-Ahh Kacchan...kéhrlek neh várásh ah...-nyögte ''szenvedve".

-Nyugi csak egy kicsit még elő készítelek.-mondtam egy kis perverz vigyorral miközben most már a nadrágját téptem le egy gyors mozdulattal majd utána a saját nadrágomat és köpenyemet szedtem le magamról.

-Nagyon szeretlek Kacchan...-mondta majd lehúzzott egy csókra.

-Én is bogaram és így nem csak aranyos vagy hanem szexi és egyben kiszolgáltatott. Ami tetszik!-mondtam és a szájába raktam három ujjamat hogy nyalazza be és ő egyből vette a lapot én ez idő alatt végig a nyakát szívtam, csókoltam és mellette haraptam. Majd mikor már elég nyálasnak éreztem akkor kivettem a szájából és belé nyomtam az első ujjamat.

-Khachchanh...!-nyögöt fel rohadt hangosan.

Éreztem hogy sokkal szűkebb mint legutóbb mivel a terhessége óta csak egyszer csináltuk és az sem volt aza igazi szex, és akkor sokkal tágabb volt a gyerek miatt de most vagy felé olyan tág.

-Dekum egy kicsit össze mentél, ezért lehet hogy most is olyan lesz mint az első alkalommal csak azzal különbözik hogy most egy kicsit jártasabb vagyok a témában.-mondam mert láttam az arcán azt a fájdalmat mint amikor először csináltunk.
-Majd jelezz ha jöhet a második is.-mondam majd kezdtem el simogatni a másik kezemmel a kis göndör sejmes haját majd egy kis idő múlva bólintott hogy jöhet a második is majd azt is belé vezettem.

-Kacchan!-sikkant fel élvezetteljes.

-Mondjad szerelmem.-mondam egy édes mosollyal.

-Rakhd...mhár bhe...-nyögi ki nagy nehezen.

-Rendben de csak szólok hogy nem fogok kegyelmezni és hogy holnap a lábára se fogsz tudni állni.-mondtam egy nagyobb mosollyal ami miatt kicsit megilyed és azt hitte hogy viccelek de nem vicceltem.
-Jövök.-mondtam majd a bejáratához pontosítottam magam és egy nagy hirtelen lökéssel benne is voltam.

-Khachchanh mharahdunhk mhég ihgy...-mondta szenvedve és én ezidő alatt elkezdtem nemességén játszani meg a hátát szívni amire már jól eső nyőgések jöttek ki a száján majd egy kis idő múlva megszólalt.

-Mhozhoghathsz.-nyögte ki majd egyből elkezdtem mozogni persze az elején nagyon lassan mert nem akartam fájdalmat okozni neki de nagyon nehéz volt hisz már egy jó ideje ki vagyok éhezve rá.

-Gyorsíthatok?-kérdeztem mert nekem ez tényleg nagyon lassú volt amire csak egy nyőgéssel válaszolt ami persze nála azt jelentette hogy igen amire olyan gyors tempóban kezdtem amennyire csak tudtam, persze Deku ez alatt az idő alatt megállás nélkül ligetet, nyögöt és persze nyáladzott majd eltaltam az érzékeny pontját aminél mégjobban felnyögöt ezért próbáltam még gyorsan csinálni.

-Mhin...hdh...járth...-próbált értelmesen beszélni a kis brokkolim csak ez nem annyira sikerült neki persze mivel régóta ismerem ezért értettem mit akart és nekem is közel volt.

-Éhn is mm.-mondtam én is majd mind a ketten elmentünk és elfelejtettem előtte kihúzodni de persze úgy voltam vele hogy biztos nem lesz belőle baj.

-Jó voltál mondtam neki egy fáradt de perverz vigyorral majd kihúztam magam belőle mikor már nem volt annyira kemény.

-Te is nagyon jó voltál édes.-mondta.

-Silerült kifárasztanom a nagy Midoriya Izukut?-kérdeztem egy diadalittas arccal majd magunkra húztam a takarót és magamhoz húztam és úgy aludtunk el.

Jó pár órával később:

Az igazak álmát aludtam azzal akit a világon a legjobban szeretek majd ajtó dörömbölésre felkeltem szerencsére Deku még aludt ezért ki másztám az öleléséből majd vissza takartam aztán felöltöztem ami egy alsól ált és mentem ajtót nyitni amiben Kiri, Mina és a kis családom várt.

-Na mi van haver annyira elmerültetek Midoriyával abban amit csináltatok hogy elfelejteted a gyerekeiket?-nevetet Kiri amit egy gyilkos tekintettel díjaztam amire egyből befogta.

-Apa! Miért hagytatok ott.-jött oda hozzám a kis fiam.

-Tudod anyuddal fontos dolgunk volt majd annyira elfáradtunk benne hogy bealudtunk és csak most sikerült felkelnem.-mondtam a majdnem síró fiamnak és ezen a mondani valómon Kiri és Mina nagyokat nevettek.

-Kacchan szerintem a gyerekekért kéne menni.-mondja kómásan szerelmem és ahogy megmondtam neki nem fog tudni lábra állni az beigazolódott ezért oda mentem az éppen négykézláb közlekedő brokkolimhoz és fel emeltem menyasszony pózba és úgy vittem ki ahol a többiek voltak.

-Mi történt anyával?-kérdezte Katsuma félve.

-Csak megcsusttam a padlón de semmi komoly.-mondta Deku miközben elvetem Minátől Imolát.

Még egy darabig beszélgettünk de mivel a csöpségeknek aludni kellet ezért hamar mentek el mi meg ott basztuk a rezet mire sikerült Imo-nak elaludnia végre.

-A nap további részében még kaptunk egy-egy levelet a frontról hogy jól vannak meg minden, persze Toshinori még most nem írt ezért Dekunak nem kicsit látszott az hogy ki van akadva és most már Inko miatt is.

Mivel a kis Dekum nagyon aggódott a nevelő apjáért ezért Inko egy kis infót gyűjtött, hogy pontosan hol van a leendő aposom ami nagyjából egy hét volt majd ma hajnalban elindult, persze Izukunak nem szólt mivel nagy eséllyel megint teherbe sikerült ejtenem.

-Kacchan...-mondta fáradtan fekvő szerelmem amire felé kaptam a fejemet.

-Igen édes?-kérdeztem lágyan de ahogy még láttam az arcát el kezdtem aggódni.

-Mi van ha történt valami apával?-kérdezte már majdnem sírva amire lágyan magamhoz öleltem.

-Nyugalom. Semmi baj sem esett neki hidd el nekem!-mondtam bár én sem nagyon voltam biztos a dologban most úgy őszintén.

-De anyáért is nagyon aggódok! Hisz együtt vannak. De most, hogy el ment apa anyának nagyon fájhat!-mondta sírva majd folytatta is-Képzeld el ha én mennék el és majdnem 1 hónapig nem írnék magamról neked de még másoknak sem, hogy, hogy vagyok, mi történt eddig, ki áll nyerésre vagy éppen vesztésre-mondta már pánikolva amire komolyra fordítottan a szót és még szólaltam.

-Izuku!-mondtam ki a nevét amire végre rám figyelt.
-Nyugalom! Nem lesz semmi baj! Anyukád is nyomozott utána egy hetet te is tudod!

-I..igen...-mondta már kicsit könnyebben de azért még feszültem.

-Na látod? Nincs semmi baj és nem is lesz ameddig én itt vagyok neked!-mondtam és adtam fejére egy puszit.

-Köszönöm Kacchan, hogy vagy nekem.

-Én is,hogy te is vagy nekem!-mondtam amire rám nézett zöld smaragdjaival aztán ajkaimra hajolva csókolt is meg.

Kis idővel később:

Mióta Inko el ment semmi hírt se kaptam róla vagy Toshinoriról ezért kicsit feszült voltam ami fel tűnt másoknak is.

-Hé Bakugo!

-Mivan?!-kérdeztem idegesen amire a cápa fogú maga elé tette a kezeit védekezés gyanánt ha pofán akarnám ütni.

-Mond el mi nyomaszt és beszél...-folytatta volna tovább de erős hangon rá szóltam.

-Nem!-mondtam gyilkos pillantással amire le ült mellém.

-Tudom, hogy valami bajod van. Mostanában sokkal idegesebb na meg feszültebb is vagy a kelleténél. És Izuku is másabb lett. Csak nem összevesztetek?-kérdezte aggódva amire egy nagyot sóhajtottam.

-Nem, nem erről van szó csak tudod Toshinoriról egy szót sem hallodtunk lassan már 1 hónapja és Inko 1 héttel ezelőtt el ment amíg Deku aludt. Csakis nekem mondta el, hogy el megy meg keresse a férjét de azóta nem is hallodtam róla és Deku is kezd aggódni, hogy nem látja az anyját.-mondtam az igazat.

-Oh értem.  Amúgy az egyik haverom a fronton van mindig és valameik nap még kérdeztem pár dologról hogy látta-e Toshinorit de csak azt mondta, hogy nem. Aztán mikor indult volna akkor vissza fordult és azt mondta,hogy...

-Kacchan...-mondta egy ilyedt hang amire hátra fordultam és Deku egy levelet szorongatott a kezében és közben sírt.

-Mi történt?!-álltam fel és álltam szerelmem elé.

-A..apa...

-Mivan Toshinorival?-kérdeztem aggódva de valamiért rossz érzésem volt.

-Me..meghalt...-mondta és sírva borult a földre. Szerencsére a gyerekekre Mina és a lányok vigyáztak közösen szóval nem láthatták ahogy az anyjuk aki mindig boldogan mosolyog rájuk összetörik a karjaim között.

-Nagyon sajnálom Deku...-öleltem volna meg de egy erős ütést kaptam az arcomba ami miatt hátra estem és be vertem a fejem nem is kicsit.
EZ A TE HIBÁD!-ordibálta Deku-AZT MONDTAD...NEM ÍGÉRTED, HOGY MINDEN RENDBEN LESZ! DE NEM ÍGY LETT!-mondta és ütött meg megint.

1414 szó

Igyekszem összeszedni magam és nem abba hagyni egy időre az írást. Ez a rész is csak azért jött ki mert már csak egy kettő mondatot kellet még hozzá írnom.

Mivel nem nagyon van most ötletem ezért arra gondoltam hogy adhatnátok ötleteket hogy szerintetek hogy folytassam. Persze ezt most azért írom most ki minél tényleg nem fogok írni egy darabig szóval tudok majd az ötleteiteken gondolkozni.

Egyébként külön köszönöm a nem fejezetnél az együttérzéseket mert egy kicsit mégis csak feldobta a napom főleg Becky_1023 (ő is Bakudeku könyveket ír egyebént szóval hogyha nem olvastad volna a könyvit akkor olvassátok el mert tényleg nagyon jól és  külön kijelölném hogy átlagosan naponta rak ki új részeket)

Na de nagyon elhúzott szóval sziasztok és ha elolvastad idáig akkor csak annyit tudok mondani hogy köszi. ^^