Deku szemszöge:

-Mina Kacchan említette az egyik levelében hogy Kirishima és Kaminari egybe írták neked és Jirounak a levelet mivel Kaminari túl szűkszavú volt.-mondtam miután elolvastam a nem rég érkezett levet.
-Köszi akkor én megyek is és át viszem Kouka-sannak a leveleket.
-Rendben. Szia.-köszöntem el az élet vidám sárkánylánytól.

-Izuku kössük egyeség. A fiammal együtt maradhatok de akkor is ő lesz a következő vezető és hogy itt maradjatok ezért ezen a területen is ő lesz a vezető és nem te.-mondta diadal ittas arccal.
-Nem. Ebbe nem eggyezek bele. Jelenleg Hawks itt a vezető mivel a nevelő apám lemondott rám de mivel még nem vagyok teljes értékű nagykorú ezért Hawks későbbiekben meg én! Nem a maguk törzse mert Tűz nem uralkodhat a Földön. Föld eloltja a Tűzet! Szabaly ellenes lenne!-jelentettem ki az egyértelműt miközben a fejemet ráztam.

-Anya nagyi majd mikor fog át jönni?-nézte Katsuma.
-Pár perc múlva. De ők is a nagyszüleid hiszen ők apu szülei.-magyaráztam a legnyugodtabb hangon amit magamból ki tudtam préselni.
-De jó akkor majd tudunk majd játszani és remélem hogy fog majd hozni egy kis tegnapi maradékot mert az nagyon jó volt!-mondta Mahoro a mondta második felét hanyagolva ellenben az öccsél.

-Akkor tényleg apu szülei vagytok, a nagyszüleink?-kérdezte hitetlenkedve.
-Igen.-mondta kedvesen Masaru.
-Akkor mért akarjátok elvinni az apukánkar?!-kérdete hitetlenkedve Mahoro.
-Ez bonyolult de ha már nincs itt az a szerencsétlen akkor egy kicsit végülis tudok unokázni.-mondta válat vonva Mitsuki.
-Eddig is erre kértünk titeket, ezért hívtunk ide titeket!-akadtam ki leendő anyósomon.

Bakugou szemszöge:

-Bakugou, Kirishima és Kaminari vegyenek el egy fegyvert majd mehetnek is ki harcolni!-adta ki a parancsot a felettesem.
-Máris?!-akadt ki Kaminari.
-Nyugi nem halsz bele tudtommal harcos hagy!?-mondtam kiakadva de én nem azon hogy végre harcolhatunk hanem azon az idiótán.

Todoroki szemszöge:

Nagy szerencsémre Bakugou nincs mosot itt ezért Midoriya szabad préda lett.
Ma át megyek ahhoz a kis zöldikéhez és nem fog érdekelni hogy ott vannak a gyerekek de magamévá fogom tenni.

Már elég késő van ezért már elindultam Midoriyához igaz nagyon közel lakik mivel asszem kettő ház de az is idő majd mikor oda értem bekopogtam.

-Tessék?-nyitott ajtót egy Bakugoura nagyon emlékeztető nő.
-Elnézest lehet házat tévesztettem Midoriyát keresem!-mondtam türelmetlenül.
-Most altatja Imolát ne zavard még ha barátok is vagytok akkor se mivel ilyenkor egy anya ölni is képes lenne.-figyelmeztetett a szőke nő majd megjelent az akit kerestem.
B

akugou szemszöge:

Már vagy egy hete eljöttünk igazándiból nem nagyon történt semmi mert ahol mi vagyunk ott jelenleg még nincs csata.

-Ei. Hogy birod?-kérdeztem a látszólag szenvedő barátomtól.
-Nem akartam ezt én csak Minával és a kis jövendőbeli Kirishimával szeretnék lenni.-mondta szomorkásan.
-Megértem. Minden egyes rohadt percben Dekura és a srácokra tudok gondolni pedig tudom hogy ők biztonságban vannak.-mondtam magatehetetlenül.

-Kiri, Kaminari ti írtok a lányoknak?-kérdeztem miközben elő vadásztam egy lapot és egy tollat.
-Igen de Kaminari külön nem mert csak annyit ír mindig hogy jól van meg hogy ne legyen baja Jirou-sannak ezért írjuk egybe!-magyarázta a vörös.
-Adjak akkor lapot?-kérdeztem tőlük.
-Igen. Mina biztos halálra aggódja magát szóval ezért biztosan és mellesleg hamarosan szül.-magyarázta Ei.

Deku szemszöge:

-Mitsuki mi szívesen látunk titeket bármikor de akkor kérem NE akarja elvinni a gyerekeim apját!-mondtam tovább dacolva.
-Tudod hogy mik a törvények és a hagyományok! Nem tehetjük!-mondta ő sem eresztve.

-Izuku tényleg mondtad hogy a fiúk egybe adták fel a leveleket és, hogy nálad van Eijiroé is szóval ide adod?-nézett rám könyörgöen.
-Ja persze addig Mitsuki úgyis a te unokad megfogom Imolát?-néztem rá a szőke nőre.
-Igen.-mondta majd átvette a kis zöldes szőke hajú leánykát.

-Mina itt vannak a levelek! Tessék.-nyujtottam felé egy kisebb kupac levelet.
-Köszi.-mondta majd buzgón elkezdet kinyitni őket és elolvasni.

-Midoriya tudom hogy nem nagyon illene ezt kérném a feleségem viselkedése után de megnézhetjük Katsuki leveleit?-nézett könyörgöen Masaru.
-Öm igen itt van néhány.-adtam a kezébe egy nagyobb kupac levelet majd elkezdte olvasni.

Masaru szemszöge:

Szia Drága Dekum!
Remélem ott minden rendben van. A gyerekek jól tanulnak, nem rontottak azóta? Ha igen mond meg nekik hogy amit haza érek kinyirom őket.
Mesélted hogy Imola mostanában sokat sír remélem ez már javult azóta ha nem akkor rakj egy kis piát a tejbe de ne valami jó fajtát! Főleg ne azt amit a banyától loptam tavaly!
Itt minden rendben van. Ahol most tartózkodunk ott még nincsen harc de remélem nem fog odáig fajulni, hogy nekünk is be kell szállni de a kurva Gömbfejűék már kint vannak a harc téren.
Imola már nőtt egy kicsit? Már azóta bele rázottál az anyaságba? Ügye tudod hogy még nem használhatód az erődet! Csak a gyerekekre figyelj! Inko biztos sokat segít de biztos nagyon hiányzik neki Toshinori.
A következő levelemig csak annyit még hogy nagyon szeretlek és vigyázz a családunkra.
Szeretettel a te Kacchanos és egyben a jegyesed.
Ui.: Én mondtam hogy egyszer majd elveszlek!

Imádott Dekum!
Holnap fogunk mi is már harcolni de ne félj mert vigyázzok magamra. Ei már begolyozott mert nem lehet majd ott Mina szülésén de én is már lassan befolyozok mivel nagyon hiányoztok.
Egyél rendesen mert amikor othon voltam láttam hogy csak egy két falatot ettél. Biztos nehéz egyedül ezért is fogok majd haza jönni.
Ajánlom annak a rohadt felemás pofájunak hogy nem mászik rád ezalatt az idő alatt.
A nagyobbak viselkednek? Minek kérdezem soha nem viselkednek főleg Mahoro ahogy az előző leveleben is említetted.
Sajnos mennem kell járőre Kaminarival és Eivel de holnap is írok majd és remélem hogy naponta érkeznek.
Szeretettel Bakugou Katsuki.
UI.: Biztos hogy a postás már ki van tőlem akadva de nem érdekel mert megígértem hogy írok minden nap.

-Azta tényleg nagyon szeretitek egymást ha ennyire személyesen írták egymásnak. Sajnálom hogy ennyire el akartunk választani egymástól!-mondta sajnálkozva Masaru.
-Igen. Ők a város legaranyosabb párja mindenki szerint.-mondta Mina boldog mosollyal.

Bakugou szemszöge:

-Kirishima valaminért rossz érzésem van nem tudom de Deku...-nem tudtam befejezni mivel egyből közbe szólt Ei.
-Elnézest uram a barátom nem érzi jól magát nem lehetne megoldani hogy vissza mennyen?-kérdezte a felettesünkre nézve.
-Hát... rendben ha nem érzi magát valami jól akkor mennyen mivel tudom hogy maga mennyire jó harcos és ha így halna meg akkor az ful felesleges lenne.-mondta az őszintét a kapitány.
-Köszi.-mondtam majd Kirire néztem.
-Fél óra uram!-jelentette ki sárkány barátom majd át változott én meg felszálltam majd elindultunk és végig abban reménykedtem hogy nincs otthon semmi baj.

Deku szemszöge:

-Ó, Todoroki-kun te mit keresel itt már nyolc óra elmúlt.-mondtam csodálkozva.
-Téged!-mondtam majd megfogtam a csuklóját és a leggyorsabban elkezdtem a házamhoz ráncigálni.

-ENGED EL! VALAKI SEGÍTSEN! KÉREM...-kezdtem el a végén sírni mert tudtam hogy Mina épp Jirounál van aki nem itt lakik a többi lakos ezen a részen meg harcol.
-Na mi van Midoriya nem tud segíteni a te kis Kacchanod?!-kérdezte röhögve.

A házhoz értünk és az ajtón elkezdett belőkdösni ami miatt én csak mégjobban elkezdett sírni.
Bár itt lenne Kacchan!

-Midoriya mozogj mert ha nem akkor fájni fog!-üvöltött az arcomba az akiről azt hittem, hogy egy nagyon jó barátom.
-N~nem akarok!-mondtam a pánikroham szélén.

Már egy jó ideje lökdös majd megelégedve felemelt és a háló felé csinált.

-SEGITSÉG!!-sikitottam teli torokból majd elkezdte letépni rólam a ruhát aztán hirtelen kivágott az ajtó…

Bakugou szemszöge:

-Kirishima menny gyorsabban!-parancsoltam rá a sárkányfiúra aki erre egy bólintás szerűvel válaszolt majd nagyobb fokozatra kapcsolt.

Amint ahoz a részhez értünk ahol lakunk egyből leugrottam és Todoroki háza felé kezdtem el futni majd az ajtóhoz értem és az mivel zárva volt ezért betörtem és egy nem várt dolog fogadott.

Deku folyamatosan sírt és próbált ellenkezni miközben az a rohadt felemás megpróbálta kikötni és a ruhája levenni a szerememnek.

-ROHADÉK!! EZÉRT MEGÖLLEK!!!-üvöltöttem úgy, hogy lássa, hogy nem viccelek.

-Kacchan… te vagy az…?-kérdezte Deku majd miután ennyit kinyögött egyből beájult.

-Bakugou… t~te mit keresel itt hiszen úgy volt, hogy a fronton vagy?!-akadt ki a felemás barom.

-Bakugou itt vagy? Láttam hogy erre felé futottál szóval én is jöttem...-mondta Kiri miközben óvatosan bejött.

-Itt vagyok! Kérlek ütsd addig ezt a rohadékot amíg nem ájult be de utána is nyugodtan verd én Deku haza viszem és megkérem Minát hogy vigyázzon rá és a gyerekekre.-mondtam miközben elsétáltam a rettegő "áldozatomtól".
- Rendben.-mondta majd Dekuhoz sétáltam és óvatosan felemeltem majd elindultam vele a kezemben haza.

-Dekum lassan othon leszel kérlek kelj fel! Nem akarom, hogy a gyerekek így lássanak téged. Kérlek kelj fel!-mondtam a beájult fiúnak amint az ajtóhoz értünk majd egy kis idő után benyitottam és számomra nem várt dolog fogadott.

-Ti meg mit kerestek itt?!-akadtam ki a szüleimen akik nem tudtam, hogy, hogy az istenbe kerültek ide.
-Neked is szia! Látom vissza toltad a pofád.-mondta az anyám.
-Hidd el csak Deku miatt vagyok itt!-mondtam egy kis undorral feléjük.

-Apa!!-mondták kórusban majd szaladt oda hozzám a két nagyobbik gyerek.
-Már ágyban kéne lennetek!-mondtam egy kis szigorral miközben néztem, hogy hova lenne a legjobb Dekut lerakni.
-Mi történt anyával?-kérdezte ilyedten Katsuma.
-Emlékszel Todorokira?-kérdeztem visszafogottan.
-Igen. Nagyon kedves volt velünk igaz nagyon fura is.-mondta ártatlanul a kis srác.
-Ő bántotta. De nyugi könyök jó!? Minden rendben csak azért ájult el mert túl sok ingernek volt kitéve! Holnap már minden rendben lesz!-mondtam a kettő szőkének nyugtásként.

-Apu ugye itt maradsz velünk? Ne menj vissza! Anya minden nap sírt utánad és mi pillanatokon is! Kérlek!?-mondta sírva Katsuma miközben a növére helyeselte amit mond.
-Itt maradok veletek anyukátoknak most nagyon nehéz lesz ez az időszak és lehet ez rajtaton csattana meg pluszba ott van a kis Imola akivel nagyon sokat kell foglalkozni.-soroltam az indokaim a maradásommal kapcsolatban.

-Imola egyépként hol van?-kérdeztem úgy mindenkitől.
-Alszik. Nyugi hamar el tudtuk altatni Izukuval!-mondta az anyám.
-Én aztán nyugodt vagyok!-mondtam egy kicsit hangosabban.

-Tudom gyerekek késő van már de megkérdeztem éhesek vagytok!?-kérdeztem a mindennapi kérdést ami úgy hiányzott.
-Igen!-mondták mosolyogva.
-Katsudon megfelel nektek?-kérdeztem miközben a konyhában mentem.

1671 szó