Bakugou szemszöge:

-Dekum gyorsan haza ugrok néhány dologért de majd utána még bejövök elköszönni hozzak valamit otthonról?-kérdeztem szerelmemől miközben arra gondoltam hogy ma eljegyzem.
-Nem kell semmi Kacchan, de köszi!-kezdett el mosolyogni.
-Mindjárt jövök!-mondtam köszönés ként majd gyorsan elkezdtem hazafelé futni.

Vagy fél óra volt majd elkezdtem keresni egy nyakláncot amit én csináltam még akkor amikor belé szerettem csak nem rég rá javítottam hogy ne legyen olyan dedós.

Deku szemszöge:

-Apa mikor ér vissza?!-kérdezte türelmetlenül a kis Mahoro.
-Mivel egy órája ment el ezért pár perc múlva!-mondtam magamra erőltetve egy mosolyt majd igazam is lett mivel nem sokra rá meg is érkezett Ő.

-Siettem ahogy csak tudtam!-mondta lihegve majd mikor már nem kapkodta a levegőt elkezdett felém jönni ezért felálltam.

-Midoriya Izuku...-mondta ki a nevem miközben a zsebében elkezdett keresni valamit majd mikor megált a kutatásban a keze feltérdre ereszkedett és folytatta amit elkezdett mondani: Tudom hogy nem jó az időzítés, a háború, az elszökés a régi otthonunkból de ezektől eltekintve szeretnél magam mellet látni nem mint élettárs hanem mint feleség, a gyerekeink anyja... Izuku megtisztelő lenne ha igent mondanál. Hozzám jössz férjül?-kérdezte egy kicsit ilyedt arccal.
-IGEN, EZERSZERESEM IS IGEN!!-mondtam majd a nyakába ugrottam és elkezdtem sírni.-Tényleg rossz az időzítés.-mondtam ezt már nevetve.
-Az már biztos. Gyere fordulj meg rád rakom a nyakláncot. Majd ne mozogj mert nem akarlak megégetni a képességemmel!-mondta ezt már egy kis szigorral és féltéssel.
-Rendben. Akkor a te törzsöd hagyományai alapján lesz majd az esküvő?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen igaz utálom a hagyományos dolgokat meg amúgy az egész törzsemet de az esküvőik azok eszméletlen szépek.-kezdte el magyarázni.

-Deku ez lehet hogy egy kicsit forró lesz de ne húzd el a fejed!-adta ki a "parancsot" Kacchan.
-Rendben.-mondtam majd Kacchan kicsit felforrósította a kezét és úgy a nyaklánc két végére rakta hogy úgy olvassza össze és hogy így soha ne lehessen levenni.
-Kész de azért még egy kicsit formázok rajta hogy ne szúrjon majd sehol szóval még ne nagyon mozogj!-szólt rám.

-Kész segítesz nekem is felrakni, csak elég fognod a nyakláncot hogy meg tudjam azt is csinálni.-mondta nyugodtan.
-Oks. Csinálhatod!-jeletettem ki mikor már fogtam a nyakláncot és ő egyből el ekezdte olvasztani a fémet.

-Kész is de most már tényleg megyek. Kérlek vigyázz nagyon a gyerekekre és ha nem jövök vissza mond meg Imolának hogy mennyire szeretem és az ő biztonságáért tettem amit fogok ott tenni…
-Kacchan ne mondj ilyeneket mert vissza fogsz jönni és együtt fogjuk felnevelni mind a három gyerekünket!-mondtam miközben magamhoz öleltem jegyesemet miközben elkezdett sírni.

-Szeretlek!-mondta miközben kicsit eltávolodott és a nagyobb gyerekekhez sétált.- Vigyázzatok magatokra és anyátokra, ha meghallom hogy rontotok a suliban nagy bajban lesztek, fogadjarok szót tényleg Izukunak! Jó?!-nézett  a síró gyerekeinkre.

Egy héttel később:

Deku szemszöge:

Kacchan már egy hete hogy kint van a fronton. Nagyon aggódom érte de az egy kicsit megnyugtat, hogy minden nap küld levelet az ígérete szerint.

-Anya gyere Imola nem hagyja abba a sírást és nem tudom hogy mit csináljak.-mondta az idősebb lányunk.
-Megyek!-üvöltöttem a hálóból hogy még a konyhában is hallják a gyerekek.

-Imolám nyugi itt van anya és a tesóid. Nyugi mindjárt csinálok kaját!-próbáltam nyugtatgatni a kis Imolát de ez már minden napssá vált mióta Kacchan elment. Majd csengedtek.

-Ki az?-kérdete az egyetlen fiúnk.
-NYITOM!-üvöltött a kis Bakugou hasonmás.

-Sziasztok! Úgy tudom hogy itt lakik Bakugou Katsuki hozzá jöttünk látogatóba.-mondta egy ismerős hang.
-Apa nincs itthon, már vagy egy hete kint harcol a fotónton!-mondta Katsuma.
-Hogy kid?-kérdezte kedvesen de kiakadva egy másik hang.

-Kik azok gyerekek?!-kérdeztem miközben a tápot csináltam a legkisebbbek.
-Nem tudom kettő ember egy néni aki nagyon hasonlít apára és egy barna hajú bácsi.-mondta Katsuma.
-Mi?-mondtam majd megfordultam és jól gondoltam hogy a jegyesem szülei azok

-Ó Mitsuki, Masaru hát ti vagytok, tényleg gyors itt a posta.-mondtam miközben Imolával oda mentem az ajtóhoz.
-A fiún küldött egy levelet ami által tudjuk hogy itt van ezért eljöttünk érte!-jelentette ki harciasan.
-Kacchan most nincs itt ahogy a gyerekek állították kint harcol a fronton és nem meg veletek sehová a jegyesem!-mondam a végét már dühösen igaz program magam visszafogni a gyerekek miatt de a hangerőn nem tudtam változtstni.
-Hogy kid?!-akadt ki mégjobban Mitsuki.
-A jegyesem. Megkérte a kezem én meg igent mondtam egy hete mielőtt elment harcolni. Ja és igen ő neki és nekem KÖZÖS VÉRSZERINTI GYEREKÜNK IS VAN ÉS MI CSAK UNOKÁZNI HÍVTUNK TITEKET!!Nem azért hogy újra elvegyék tőlem a szerelmemet azt nem hagyom.-mondtam a végét sírva és a földön ülve.

-Anya! Anya jól vagy?-kérdezte félve Katsuma.
-Igen kicsim csak nem akarják elfogadni a nagyszüleid hogy az apátokkal szeretjük egymást.-mondtam szomorkásan.
-Ne félj anya úgy se hagynád te és a barátaitok hogy innen elmennyen apa!-mondta Mahoro a legkomolyabb arccal.
-Tudom.-adtam rá a legegyszerűbb választ.

-Akkor az a kisbaba a kezedben Midoriya kinek is a gyerekek?!-kérdezte egy kis undorral a leendő anyósom.
-Enyém és Kacchané ebből adódóan ti vagytok a nagyszülők és ez a kettő szőke az örökbe fogadott gyerekeink.-mondtam győzelitittasan.
-Ó szóval nem szivatot Katsuki. De akkor is el szeretnénk vinni mivel ő lesz a következő törzs vezető! Ha annyira vele akarsz lenni akkor gyere te is vissza!-mondta dühösen Mitsuki.
-Nem megyünk sehová!-jelentettem ki miközben a gyerekeket nyugtattam.

-Izuku-kun! Szia hallottam az üvöltőzést és nem tudtam, hogy mi történt, aggódtam.-hallotam meg Mina hangját.
-Szia Mina! Elmondanád Kacchan "kedves" szüleinek, hogy nem megyünk innen sehová?!-néztem Minára aki nem kicsit ilyedt meg.

-Ó, ő, hát az van hogy tényleg nem akarja egyikünk sem elmenni.-jelentette ki miközben átölelte a kis gyerekeket.
-Ha jól tudom a fiam és a többi harcos kint van a fronton akkor te miért nem vagy ott?-kérdeze Mitsuki.
-Mivel terhes vagyok.-mondta bosszúsan.
-Ó. Akkor gondolom Kirishima az apja a kölyöknek!-jelentette ki az egyértelműt.
-Igen. De rajtunk kívül még Kouka is itt maradt a lányok között Tsuyu és Ochako kint harcolnak.-mondta közömbösen.

Pár órával később:

Még mindig beszélgettünk majd újra elkezdett sírni Imola.

-Biztos Bakugou hiánya van a kis kereszt lányomnak!-mondta Mina probálva oldani a hangulatot.

Bakugou szemszöge:

Már vagy egy hete eljöttünk igazándiból nem nagyon történt semmi mert ahol mi vagyunk ott jelenleg még nincs csata.

-Ei. Hogy birod?-kérdeztem a látszólag szenvedő barátomtól.
-Nem akartam ezt én csak Minával és a kis jövendőbeli Kirishimával szeretnék lenni.-mondta szomorkásan.
-Megértem. Minden egyes rohadt percben Dekura és a srácokra tudok gondolni pedig tudom hogy ők biztonságban vannak.-mondtam magatehetetlenül.

-Kiri, Kaminari ti írtok a lányoknak?-kérdeztem miközben elő vadásztam egy lapot és egy tollat.
-Igen de Kaminari külön nem mert csak annyit ír mindig hogy jól van meg hogy ne legyen baja Jirou-sannak ezért írjuk egybe!-magyarázta a vörös.
-Adjak akkor lapot?-kérdeztem tőlük.
-Igen. Mina biztos halálra aggódja magát szóval ezért biztosan és mellesleg hamarosan szül.-magyarázta Ei.

Deku szemszöge:

-Mitsuki mi szívesen látunk titeket bármikor de akkor kérem NE akarja elvinni a gyerekeim apját!-mondtam tovább dacolva.
-Tudod hogy mik a törvények és a hagyományok! Nem tehetjük!-mondta ő sem eresztve.

-Izuku tényleg mondtad hogy a fiúk egybe adták fel a leveleket és, hogy nálad van Eijiroé is szóval ide adod?-nézett rám könyörgöen.
-Ja persze addig Mitsuki úgyis a te unokad megfogom Imolát?-néztem rá a szőke nőre.
-Igen.-mondta majd átvette a kis zöldes szőke hajú leánykát.

-Mina itt vannak a levelek! Tessék.-nyujtottam felé egy kisebb kupac levelet.
-Köszi.-mondta majd buzgón elkezdet kinyitni őket és elolvasni.

-Midoriya tudom hogy nem nagyon illene ezt kérném a feleségem viselkedése után de megnézhetjük Katsuki leveleit?-nézett könyörgöen Masaru.
-Öm igen itt van néhány.-adtam a kezébe egy nagyobb kupac levelet majd elkezdte olvasni.

Masaru szemszöge:

Szia Drága Dekum!
Remélem ott minden rendben van. A gyerekek jól tanulnak, nem rontottak azóta? Ha igen mond meg nekik hogy amit haza érek kinyirom őket.
Mesélted hogy Imola mostanában sokat sír remélem ez már javult azóta ha nem akkor rakj egy kis piát a tejbe de ne valami jó fajtát! Főleg ne azt amit a banyától loptam tavaly!
Itt minden rendben van. Ahol most tartózkodunk ott még nincsen harc de remélem nem fog odáig fajulni, hogy nekünk is be kell szállni de a kurva Gömbfejűék már kint vannak a harc téren.
Imola már nőtt egy kicsit? Már azóta bele rázottál az anyaságba? Ügye tudod hogy még nem használhatód az erődet! Csak a gyerekekre figyelj! Inko biztos sokat segít de biztos nagyon hiányzik neki Toshinori.
A következő levelemig csak annyit még hogy nagyon szeretlek és vigyázz a családunkra.
Szeretettel a te Kacchanos és egyben a jegyesed.
Ui.: Én mondtam hogy egyszer majd elveszlek!

Imádott Dekum!
Holnap fogunk mi is már harcolni de ne félj mert vigyázzok magamra. Ei már begolyozott mert nem lehet majd ott Mina szülésén de én is már lassan befolyozok mivel nagyon hiányoztok.
Egyél rendesen mert amikor othon voltam láttam hogy csak egy két falatot ettél. Biztos nehéz egyedül ezért is fogok majd haza jönni.
Ajánlom annak a rohadt felemás pofájunak hogy nem mászik rád ezalatt az idő alatt.
A nagyobbak viselkednek? Minek kérdezem soha nem viselkednek főleg Mahoro ahogy az előző leveleben is említetted.
Sajnos mennem kell járőre Kaminarival és Eivel de holnap is írok majd és remélem hogy naponta érkeznek.
Szeretettel Bakugou Katsuki.
UI.: Biztos hogy a postás már ki van tőlem akadva de nem érdekel mert megígértem hogy írok minden nap.

-Azta tényleg nagyon szeretitek egymást ha ennyire személyesen írták egymásnak. Sajnálom hogy ennyire el akartunk választani egymástól!-mondta sajnálkozva Masaru.
-Igen. Ők a város legaranyosabb párja mindenki szerint.-mondta Mina boldog mosollyal.

1601 szó