Bakugou szemszöge:

Elkezdett minden körbe vetni az a szőke pasi. Szegény Dekun láttam hogy már álmos ezért én csak rászorítottam a kezére, hogy nehogy itt beájuljon.

-Mikor érünk már oda a szállásunkhoz mert Deku már nagyon álmos?!-mindtam mérgesen.
-Mindjárt. Ja és a nevem Yamada Hizashi.-mondta mosolyogva.

5 perccel később

-Itt is vagyunk ez lesz a ti házatok.-mutat rám és Dekura.

-Külön így kértünk nektek.-mosolyog Mina.

Dekun láttam, hogy már alig bírja már magát tartani ezért menyasszony pózban felemeltem nehogy itt nekem palya legyen és elindultam be egy faházba.

-MENNYETEK SZOBÁRA!!!-üvöltik a drága barátaink már a távolból.
-BASZODJATOK MEG!!!-üvöltöm vissza nekik.

Mikor bementem meg gyújtottam egy gyertyát és bementem a hálószobában Dekuval a kezemben és óvatosan az ágyra raktam majd szépen betakartam a már alvó elfet.

-Olyan aranyos vagy.-sutogtam és adtam egy puszit a fejére majd befeküttem mellé az ágyba.

Másnap reggel:

Deku még mindig alszik ezért megnézem a szekrényeket hátha van valami kaja.

Végül vagy 10 perc keresés után találtam valami normális kaját ezért elővettem 2 tanyára és poharat de én szerencsétlen leejtettem az egyik poharat és nagy hanggal széttört.

-Kacchan mit csinálsz ilyen korán?-kérdezi a kis Deku miközben a szemét dörzsölve jön ki a hálószobából.
-Fel keltettelek?-kérdezem a szerelmemtől.
-Igen de nem baj ma úgy is korán akartam kelni.-mosolyog rám azzal a kis ártatlan mosolyával.
-Rendben. Amúgy kész a reggelid.-mondtam és a kis fa azstalra raktam a 2 tányért és utána 1 poharat Deku elé.

Amíg ő leült én próbáltam összeszedni a széttört pohár szilankjait.

-Várj Kacchan segítek, nehogy meg vágd a kezed mert különben kinyírlak.-mondta kicsit nevetve a végét.
-Jaj nekem!-mondtam nagy gúnyos mosollyal ami közben Deku is oda gugolt, hogy segítsen.

Szedegetük a szilánkokat majd én hülye meg vágtam az ujjamat amire kicsit fel sziszentem.
-Kacchan jól vagy? Mit csináltál?-kérdeztem a kis elf.
-Nem fáj.-mondtam válaszként.
-Add a kezed!-nyújtotta ki a kezét felém Deku, hogy ki szedje a szilánkot majd be gyógyítsa amire kicsit bizonytalanul felé nyújtottam a kezem ő pedig elkezdte nézni a kis sebet majd felállt.
-Mindjárt jövök.-mondta majd bement a fürdőbe gondolom csipeszért majd pár perc múlva vissza is jött.
-Ne húzd majd el a kezed majd Kacchan mert akkor még jobban fog fájni.-mondta szigorúan.
-Igenis.-mosolyogtam ahogy válaszoltam.
-Ne húzd az agyam.-mondta majd játékosan megpöckölt és kiszedte a szilánkot.
-Nem fájt?-kérdezte boci szemekkel.
-Nem.-mondtam majd a gyógyító mágiájával elkezdte be gyógyítani a sebet.
-Kész.-mondta majd indult volna az asztalhoz de meg fogtam a csuklóját.
-Nem mész te sehová.-mondtam majd fel emeltem és elkezdtem a hálóba vinni.

-Kacchan mit csinálsz?!-kérdezte miközben az ágyra lököm óvatosan.
-Majd meglátod.-mosolyogtam perverzül és be zártam az ajtót majd elkezdtem le vetkőztetni a szerelmemet és mikor már csak egy boxer volt rajta én is elkezdtem levetkőzni. ( Értitek Bakugoun csak egy nadrág meg egy köpeny van🥲)

Miután levetkőztettem elkezdtem végig csókolni az egész testét miközben néhány részen elidőztem majd a boxer is lekerült rólunk.

Deku szemszöge:

Miután Kacchan végig csókolt levette magáról és rólam a boxert.

Ezután a hasamra feküdtem és kicsit nevetségesen fel emeltem a magam, hogy meg könnyítsem a dolgat.

-Ka~cchan éhn mhárh nhem mir~homh tovhábbh tehd bhe.-mondtam nehezen ezt a könnyű mondatot.
-Rendben kicsi Deku de azért előtte kitágítalak, hogy n...-mondta volna csak félbeszakítottam.
-Kac~chan nemh fog fájnih-mondtam nehezen.

-Rendben.Vigyázni fogok rád.-sugta a fülembe majd megfogta lábamat, hogy nehogy össze roggyak majd egy hatalmas mozdulattal belém nyomult teljes hosszával ami elsőre kicsit sok volt ezért elkezdtem önkéntelenül is sírni amiket Kacchan letörlöt.

-Mondtam, hogy még ki kéne tágítani téged. Sajnálom Deku nem akartam fájdalmat okozni neked.-mindta úgy mintha minden megbánt volna.
-Ne mond ezt Kacchan, igen elsőre kicsit sok volt de hidd el nem fájt annyira.-probáltam "vigasztalni" mert láttam rajta, hogy NAGYON sajnálja. - Tágíts ki rendben és akkor után már nem fog fájni és te nem tudsz igazi fájdalmat okozni csak ha elhagysz de az soha nem következne be.-mondtam tovább a biztató szavakat.

-Rendben kicsi Dekum.-mondta majd először csak az első ujját majd később a második ujját is belém nyomta egy kicsit várt majd elkezdet ollózni amit kisebb nagyobb nyögésekkel forgattam.

-Kacchan mhost mhárh bhiztohs eléhg thág vahgyok.-mondtam majd kihúzta belőlem az ujjait és méretét a bejáratomhoz helyezte és lökött egyet.
-Aaahhh!-nyögtem egy kéjeset.

Bakugou szemszöge:

-Majd szólj ha mozoghatok.-mondtam neki mert nem akarok fájdalmat okozni neki.

Már vagy 5 perc eltelt de még nem szólt majd nyöszörögve jelezte, hogy mozoghatok ezért fokozatosan gyorsítottam magam egy idő után.

-Kac~chan mhinhdjáhrt el mehgyekh.-mondta nehezen de én is éreztem, hogy mindjárt vége.
-Énh ihs.-próbáltam a tudtára adni hogy én is mindjárt el élvezek nem is kellet sok mind a ketten élveztük egy nagy nyögés kíséretében.

Miután elmentünk be takartam magunkat, hogy tudjunk pihenni vagy aludni igaz reggel van de nem érdekel.

Bakugou szemszöge:

Már olyan dél körül lehet mikor arra kelek, hogy valaki kint kopog.

-Srácok mit csináltok? Gyertek ki mivel fontos megbeszélésre kell mennünk!-mondta a hangja alapján Kirishima van itt.
-Hadjad őket bisztos éppen EGYMÁSSAL vannak elfoglalva!-hallok meg még egy idegesítő hangot ezek szerint Kaminari is ott van.
-Úgy hallom valamelyik közeledik reméljük Izuku az mivel ő nem ölne meg minket.-hallok egy idegesítő női hangot ami Minától jött.

-HALLAK BENNETEKET!!!-üvöltök az ajtón keresztül majd kinyitom az ajtót és próbálom visszafogni magam nehogy megverjem valamennyiket.

-Bakugou hát te vagy az izé nem akartunk zavarni csak megbeszélésre kell mennünk.-mondja Kaminari.
-Egyépként épp aludtunk szóval ajánlom hogy fontos megbeszélés miatt kellettek fel és nem csak egy kicsi miatt aminek semmi köze hozzánk!-üvöltöm le a fejüket.

-Kacchan mi ez a kiabálás?-hallom meg a kis Dekum álmos hangját.
-Csak fel idegesítettek.-mosolyogtam rá, majd ő oda jött hozzám és megölelte.

-Indulhatunk már vége?!-kérdezi Jirou aki csak most jött a házhoz.
-Igen.-mondták kórusban a többiek.

-Deku tudsz normálisan állni? Mert ha nem akkor én majd...
-Kacchan tudók járni igaz nehezen de tudok, nem kell segítség jól vagyok.-mosolyog rám miközben a szavamba vágott.
-De...
-Semmi "de"-vágott megint a szavamba, ezért majd még majd kap de most inkább hagyom a dolgot.

Megbeszélésen:

Deku szemszöge:

Elmondta, hogy jelenleg van néhány támadás és ezért majd kell nekünk is őrködni meg hogy nagyon örülnék hogy egy "tiszta" elf is itt van mert márt nagyon kevés van belőlünk.

Most nem nagyon figyelek mert nem nagyon érzem magam önmagamnak de próbálok erre nem nagyon figyelni hiszen fontos dolgokról van most szó.

-Deku jól vagy? Mert kicsit sápatnak tűnsz.-mondta aggódva a szerelmem.
-Kicsit szédülök de azt leszámítva teljesen jól vagyok.-mosoly rá de szerintem ő is látja, hogy ez minden csak nem őszinte mosoly.

Pár perc múlva Kacchan újra felém fordult de kicsit ilyedt volt az arca ami engem is megrémitett.

-Kirishima kérlek jegyzetelj mert Dekut haza viszem mivel nem érzi valami jól magát. Ja és ne várjatok vissza mivel vele maradok.-mondta Kacchan amitől leesett az állam,
hogy valaki ennyire aggódjon értem.
-Rendben Midoriyának meg jobbulást.-mosolyog felém.

-Gyere Deku.-erre felálltam majd mentem volna de Kacchan felemelt menyasszony pózba és közelebb hajolt az ajkaimhoz.
-Majd én viszlek.-súgta az ajkaimra majd megcsókolt amit persze én viszonoztam is majd mikor eltávolodtunk levegő hiány miatt meglepődve néztem hogy sokan boldogan tapssal fogadták ezt ami nagyon meglepő mivel ahonnan mi jöttünk ott ezért halál jár.

-Deku vissza viszlek lehet enned kell mivel ma még semmit sem ettél és már rég elmúlt dél.-mondta majd elindult kifelé persze a kijárat az ott van ahol mindenki látja, hogy épp kimegy valaki.

-Bakugou hová megy hisz még nincs vége a megbeszélésnek és maga és a barátai érintettek a mostani témával kapcsolatban.-mondta egy fura nő akinek hosszú fekete haja volt és alig volt rajta ruha ő is elf de ő szerintem csak fél elf.

-Ha meg bocsájtanak a páromat haza viszem mert nem érzi jól magát és az egyik barátunk jegyzetel.-mondta Kacchan higgadtan vagyis annyira amennyire csak tudta.

-Rendben menjetek és remélem, hogy hamarosan jobban lesz a párja.-mosolyog ránk a nő.

Fa háznál a hálóban:

Bakugou szemszöge:

Dekuval már vagy 3 órája eljöttünk. Mióta vissza jöttünk alszik kicsit evett azért de azt sem nagyon akart. Remélem nincs semmi komoly baja.

Bakugou szemszöge:

Deku tényleg sokat alszik most már vagy 5 órája de én azért mellett vagyok nehogy valami roham vagy bármi rá jöjjön szegénykémre.

-Kac~chan…- hallom meg a szerelmem hangját ahogy nehezen a nevemet mondja.

-Itt vagyok Dekum, minden rendben lesz jó!? Itt egy pohár víz igyál jó mert ma még alig ittál.-kezdtem el magyarázni a kis elfnek majd felálltam, hogy hozzak neki gyógyszert.

-Kacchan ne menny…-hallom az erőtlen hangját ezért vissza fordultam felé.
-Csak egy kis gyógyszerért megyek egy perc se jó?-kérdezem a kis “beteget”.
-Nem kell gyógyszer csak kérlek had mennyek ki a nappaliba és hogy kérlek csinálj húslevest.-néz rám úgy, hogy megsajnáljam.
-Rendben de csak azért mert gyógyítók legnagyobb fokán vagy.-majd fel emeltem és ki vittem a kanapéra és volt egy olyan sejtesem, hogy azért akarta mert látni akart innen jól rátud látni a konyhára amíg én ott vagyok.

-Köszönöm Kacchan!-mosolyog rám.
-Megyek a konyhába levest csinálni szerencsére nem kell végig mellette állni így majd ide tudok hozzád jönni, de azért majd egyél mert a leves 5-7 óra mire elkészül.-mondom neki kedvesen, de én szerencsétlen bevettem a fejem és remélem, hogy nem látta mert akkor egyből idejönne és úgy nem tudna pihenni.

1 hét múlva

Dekut ma viszem orvoshoz mivel nem nagyon érzi még mostem jól magát de mostmár a napokban hányt is szegényke.

-Deku ébresztő süssünk mivel én még ma a határra is megyek!-kezdtem el ébreszteni.
-Csak még egy percet.-mondta álmosan.
-5 percünk van oda érni a gyógyítóhoz.-mondtam neki egy kis vigyorral amire egyből felkelt majd megnézte mennyi az idő.
-Gonosz.-mondta a sértődöttet játszva.
-Tudom hogy szeretsz. Amúgy tényleg nem 5 percünk van hanem 1 óra de még azért egyek is ami vagy 20 perc meg mire fel öltözől az is idő meg még egyéb kicsi dolgok.-mondtam neki az igazat és amíg ő felöltözött és addig meg melegítettem a levest.

Miután végre megette indultunk is persze késéssel mint mindig mindenhová.

-Deku itt vagyunk Chiyonél ő majd megmondja, hogy mi bajod van.-mosolyogtam rá miközben megfogtam a kezét.

Miután bementünk és elmondtuk kit keresünk Dekut beküldték egy szobába én meg csak kint vártam mert nem engedtek be.

Már vagy 15 perc eltelt és semmi remélem nincs semmi baj Dekuval.

-Uram maga a hozzá tartozója annak a zöld hajú szeplős fiúnak?-kérdezi egy idős hölgy.
-Igen én vagyok Midoriya Izuku hozzátartozoja Bakugou Katsuki.-mondtam félve nehogy valami gond legyen.
-És ön milyen kapcsolatban áll Midoriyával testvéri vagy…
-Ő a párom és nem vagyunk testvérek.-vágtam a nő szavába.
-Ha ez így van akkor jöjjön be a párja biztos örülne önnek.-mondta biztatóan.

Mikor bementem egy kisírt szemű Dekut láttam aki össze görnyedten ül az ágyon miközben szipogot egyszer-kétszer és a nevemet mondta rekedtség hangon.

-Deku mi a baj?-szaladok oda hozzá és szorosan magamhoz öleltem amire felszíszent.

-Kacchan óvatosabban.-mondta kis mosollyal Deku.
-Ezt, hogy érted Deku?-kérdezem kicsit meglepődve.

-Ezt nem tudom, hogy mondjam Kacchan… Emlékszel 1 hete…
-Térj a lényegre!-szóltam bele mert napokig tudná még mondani.

-Kacchan terhes vagyok!-mondta kicsit félve a reakciótól.
-Tényleg? Nem csak szórakozól?-húztam fel az egyik szemöldökömet.
-Nem ez tényleg igaz de nem akarok semmit rád erőltetni ha te most nem szeretnéd akkor nem k… 
-Deku nagyon örülök. Ne is folytasd. Tudod, hogy mindig is akartam gyereket és az sem érdekel, hogy hamarosan háború lesz mert itt van velem az aki még az életem árán is megvédek és már nem csak egy hanem kettő ilyen személy van.- miután ezt kimondtam magamhoz öleltem de ezúttal finomabban hogy ne legyen baja a kicsinek.

Deku szemszöge:

Nagyon meghatótt az amit az előbb Kacchan mondott ezért szokásomhoz híven elkezdtem sírni de most az örömtől.

Lesz egy gyerekünk, egy közös gyerekünk még soha nem voltam ennyire boldog bár lenne más is akivel meg oszthatnánk de ez nem lehetséges mivel ahol éltünk azt a helyet elhagytuk így Kacchan szüleivel nem tudjuk megosztani az örömünket az én szüleim meg nehéz eset mivel apámat nem ismerem csak azt tudom hogy elf, anya meg 4 éves koromban oda adott a Bakugou családnak mivel a két család jóban volt és miután elment csak vártam, hogy vissza jöjjön mivel azt mondta, hogy “majd egyszer vissza jön értem, de addig várnom kell” hát nem jött értem és már feladtam, hogy viszont lássam.

-Deku minden rendben?-kérdezi Kacchan gondolom a sírásra utalva.
-Igen csak kicsit elfáradtam és annyira boldog vagyok.-adtam rá a választ.

-Majd a többieknek mikor mondjuk meg, hogy várandós vagy és, hogy tőlem?-kérdezi kicsit nyugodtabban.
-Szerintem Kirishima-kunnak és Uraraka-sannak ma mondjuk el mivel ők a legjobb barátaink aztán rá pár napra a többieknek is. Ez neked is jó Kacchan.-majd álltam volna fel de megállított.

-Most csak arra figyelj, hogy egészséges gyerekünk legyen 8 hónap múlva a többit majd én elintézem, és mostantól mégjobban fogok rád vigyázzni!-mondta ellent mondást nem tűrő hangon egy kis szigorral majd elindult velem a kezében haza.

2193 szó