Egy hét elteltével Bakugou és Deku szobájában:

Bakugou szemszöge:

-Kacchan én már mindent bepakoltam és te!?
-Nekem mindenem megvan!-szerelmem kérdőn nézet rám én ezen csak mosolygtam.
-Mikor pakoltál be?-kérdezte furcsálva.
-Nekem csak rád van szükségem semmi másra.-adtam meg a választ olyan egyszerűen mindha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
-Cuki vagy de azért pakolj be te is.-és adott egy csókot.
-Rendben de akkor segíts majd.
-Rendben.

-Hihetetlen, hogy te vagy az egyetlen aki még nem pakolt be, ma fogunk indulni.-kezdet el kioktatni, kár, hogy nekünk nem lehet majd gyerekünk hiszen olyan jó anya lenne.
-Min vigyorogsz?-kérdezte miközben a táskát cipzárosával volt elfoglalva.

Deku szemszöge:

-Ja csak azon, hogy milyen jó szülő lennél.-mondta de a végét már szomorúan mi mindig is szerettünk volna gyermeket de sajnos 2 fiúnak ez nem lehet.
-Hát igen.
-Pedig te tök jó anya lennél!-nevet rajtam.
-Hé!-fujtam fel az arcom a sértődöttet játszva.

Indulás előtt pár perccel

Bakugou szemszöge:

-Amúgy, hogy fogunk menni mivel a legközelebbi erdős rész ahová érdemes menni az 15 km van?!-nyafogott az új fiú. Már most látom rajta, hogy egy idióta.
-Gyalog.-mosolyogtam.
-De az olyan sok idő.-nyafogott tovább.

Mivel Dekunak,Békának és Gömbfejűnek az erdő kedvező ezért arrafelé megyünk. Nekünk többieknek meg arrafelé kell egy nemesi családot találni. Már most utálom.

-Deku kicsit furán mész ne álljunk meg egy kicsit?-néztem rá aggódva.
-Nem dehogy, tudok menni ne kelljen csak miattam megállni.-mosolygott rám azzal a kamu mosollyal.
-Hol fáj!?-kérdeztem már szinte üvöltve mert sejtem, hogy valmilye nagyon fáj.
-A hasamnál valahol itt.-mondta levegőt alig kapva miközben óramutatott.
-Denki merre van a legközelebbi gyógyító!-fordultsm a ledöbbent fiú felé.
-5 km ahová terveztünk menni ott van a királyi udvar csak ott vannak most gyógyítók.-adta a választ ami kicsit sem tetszett majd Kirishima felé fordultam.
-Milyen gyorsan tudsz oda repülni!-néztem segélykérően.
-5 perc.-adta a gyors választ.
-Akkor miért gyalogoltunk eddig!?-nyafog már megint Denki.
-Mert nem akartunk feltűnést kelteni.-válaszoltam miközben Dekum hasát fogtam hátha enyhül a fájdalma de nagyon liheg és levegőt alig kap.
Kiri át változott és azonnal ugrottam fel rá Dekuval a kezemben a többiek is felszálltak.

Kastélynál:

Deku szemszöge:

Elkezdett Kacchan velem a kezében futni az örök felé.Félek.Nagyok a fájdalmaim és szerintem lázam is van. Elkezdett minden sötétedni és csak Kacchan ilyet-aggódó hangját hallottam.
-Deku kérlek kelj fel! Francba elájult.-és innentől minden kiesett.

Bakugou szemszöge:

Deku elájult roszabb a helyzet mint amire gondoltam. Már a sírás folytogat.

-Most azonnal nyissák ki ezt a kurva ajtót!-üvöltök rá az egyikre.
*Csak ne essen baja Dekunak.* Ez lebeg szemeim előtt.
-Milyért is.
-Mert a párom rosszul lett és csak itt van megfelelő ellátás.-Deku ezt jobban eltudná magyarázni de most nem tudja megoldani ezért vagyok itt neki én.
-Rendben de rajtatok tartom a szemem.-adta meg a lenéző választ.
-KÖSZÖNÖM!-kezdtem el hálodni.

Mikor a tronterembe értünk a király már ott volt a feleségével és 3 gyerekével meg néhány katonával.

-Milyen okból jöttök ide a kastélyomba!-kezdet el a király én meg próbáltam nem megjegyzést tenni hiszen, hogy lehet valaki ennyire hülye Deku a kezemben, hogy látja, hogy orvosi segítség kell.
-Elnézest a elnézést a zavarásért de az egyik barátunk hirtelen rosszul lett majd Bakugou kezében elájult.-kezdte Kirishima tudta, hogyha én beszélek börtönbe csuknak hehe.
-Értem. És mit adtok cserébe?!-kérdezte gúnyosan.
-Mi öten jó harcosok vagyunk, az elájult fiú a legjobb gyógyító akivel életemben találkoztam, ez a lány boszorkány, mellette lévőnél jobb varot nem ismerek!-üvöltötte Mina magából kikelve erre az egyik trónon ülő fiú akinek felemás haja és szeme volt és mellette álló kevés ruhát viselő lány nagyon meglepődött.
-Rendben de bizonyítsátok be addig egy szavazókat sem hiszem el! Harcoljatok az összes katonámmal!-nevet jólesően a király akinek a felesége csak a fejét rázza.
-BENNE VAGYUNK!!CSAK GYÓGYÍTSÁTOK MEG DEKUT!-üvöltöm már a pánikroham határán mivel de egyre gyengébben és kevesebbszer vesz levegőt, ezt észre vettem a királyné és azonnal ide rohant.
-Aznnal a legjobb gyógyítókat most!-üvölti a nő wow azt hittem, hogy kis visszahúzódó típus.
-Igenis!-erre minden katona elment.

-Ti akkor is megígértetek nekem valamit! Tartsatok be addig nem segítek a kis gyógyítótokon.-nevet a király.
-ENJI!!-üvölti le fejét a felesége.
-Megint azt csinálod mint Toyanál?!-kezd el üvölteni a felemás erre a mellette ülő lány már elsírta magát és elkezdte mondani, hogy hadja abba.

10 perccel később "harctér":

Alig bírtam Dekumat azokkal az idegenekkel hagyni. De most nekünk öntünknek van nagyobb bajunk mint a szerelmemen aggódni.

-Mire vártók?-kérdezem a katonáktól.

Kirishima a köpenyét levette, hogy jobban tudjon harcolni.

És elkezdtünk harcolni kb.30 perc volt. Miután végeztünk az udvarban levő összes ember meglepődött, főleg a király.

-Deku hol van!?-kérdeztem már szinte üvöltve erre a fiatalabbik lány hirtelen mellettem termett majd jelezte, hogy kövessük.

Mikor egy szobába értünk nagyon örültem mivel Deku végre felébredt de a királyné kihívott a folyosóra beszélgetni az állapotáról.

- Pihennie kell még de már jól van csak hirtelen stressz érte szegényt.-mosolygott rám a királyné.

-És elnézést ezért az illetlen kérdésért de tudja, hogy a párja omega?-kérdezte a nő már teljesen vörös arccal.
-Elnézest de elmagyarázná kérem, hogy ez mit jelent.-húztam fel egyik szemöldökömet.
-Hívj csak Reinek és az omega azt jelenti, hogy egy bizonyos férfi csoport képes gyereket világra hozni, ők kifejezetten könnyen esnek teherbe és ha elvesztik a gyereküket akkor mikor még nem született meg akkor ez történik.-mutat Deku felé az ablakon keresztül.

Én megsem bírtam szólalni, akkor Deku most terhes volt de mégis,hogyan és mikor, majd eszembe jutott az egy hete történt kis kalandunk. Nagyon boldog vagyok, hogy majd lehet saját gyerekük de az, hogy elveszített egyet szomorúság tölt el.

-Nyugodtan menny be az onegaságról nyugodtan beszélhetsz de a terhességről egy szót sem!-mondta Rei erre csak bólintottam.

Majd kinyitottam az ajtót...

Deku szemszöge:

Hallottam hagy az ajtó kinyílt, Kacchan volt az.

Mikor meglátta, hogy fent vagyok... elkezdett sírni? Ez abszolút ritka mivel azalatt az idő óta, hogy ismerem csak 10-szer láttam sírni.
Elkezdett egyre közelebb jönni majd szorosan magához ölelt.

-Mi magatokra hagyunk.-szólt Kiri és elkezdte rángatni Denkit aki nem nagyon akart kijönni.
-De én még nézni szeretném!-nyafogta Kaminari-kun.

Valamit Mina a fülébe súgott és miután elhajolt a füléttől, szó nélkül ment utánuk.
"Köszi Mina." ^^

-Deku ugye már jobban vagy! Nem fáj semmid? Jól bántak veled? Hozzak...-kérdezte Kacchan és megcsókoltam mivel még egy jó darabig folytatta volna.
Cuki de néha túlságosan is aggódik miattam.
-Kacchan jól vagyok!-mondtam mosolyogva mikor elváltam ajkaitől.-Sőt még soha nem voltam boldogabb, mivel majd lehet gyerekünk.-mosolyogtam rá tovább de ekkor Kacchan arca kicsit szomorú lett amit nem tudtam hova tenni, hiszen mindig is erről álmodott.
-Tudom.-majd még szorosabban ölelt, ha ez lehetséges.-Még fáj a hasad?-kérdezte aggódva.
-Már nem, de viszont annyi fájdalom csillapított kaptam, hogyha fájna sem éreznék semmint!-mosolyogtam rá kínosan.
-Ha valami gond van azonnal szólj! Itt leszek melletted és nem hagylak magadra.-kezdte újra szerelmem.
-Mindenképpen szólok neked. De pár nap és úgy is indulunk felesleges.-adtam rá egyszerű választ az aggódó szerelmemnek.

2 nap elteltével még mindig a "rendelőben"

Bakugou szemszöge:

-Deku itt a reggelid.Egyél és utána pihend ki magad mivel holnap korán reggel indultunk tovább.-tettem elé a reggeliét.

Miután megette, a király berontott és elkezdett üvölteni hozzá, hogy mivel Dekum már jobban van mutassa meg ő is a tudását mert nem hisz nekünk.

   
Bakugou szemszöge:

-Na kölyök! Látsd el az összes sérült akik itt vannak!-kezd el üvölteni én meg Deku mellé álltam kezemet meg a késen tartva mert bármikor kellhet.

-Elnézest de ez lehetetlen ennyi embert nem tudok egy nap alatt ellátni.-kezdte magyarázni döbbenten Deku.

-Gyere ide!-mutat a király maga mellé. Már menekülő terven gondolkodtam mikor Deku próbált felállni.
-Deku még nem kéne felállnod. Ülj vissza.-mosolyogtam rá de legbelül dühös voltam nem a szerelmemre hanem a királyra. Mégis mit gondolt, hogy pár óra alatt el tudna látni több ezer embert ilyen állapotban, még ha makulátlan állapotban lenne is képtelen dolog, nem, hogy így!

A király mitsem törődve elkezdte Dekut maga felé rángatni. EZ TELJESEN MEGŐRÜLT!!?

-Azt mondtam, hogy ide jössz!-erre a kis törékeny elfem halkan nyögöt a nagy fájdalmai miatt.

-ENGED EL!!-kezdek el üvölteni majd felrántja Deku pólóját.

*Gondolom azért mert a gyógyítóknak vannak tetoválásaik amiket egy vizsga után tetoválnak fel rájuk, legtöbbször levendulát, kamillát, echinaceát és rózsát kapnak ha átmennek, de Dekunak egyik sem ő az igazi apja kívánsága milyadt Wisteria-t kapott. Igaz, hogy nem is ismeri az apját de mégis lilaakácot kapott.
Lilaakác- mérgező növény.*

Mikor meglátta a király a tetoválást egyből a nyakát kezdte el szorítani.
-ENGED EL VAGY MEGÖLLEK!!-üvöltottem rá dühösen miközben a karomat felé szegeztem.
-Tudd hol a helyed vagy meghal. Dobd el a kardot!-üvöltotte a király de én nem akartam és ekkor egy váratlan dolog történt.

-APÁM AZONNAL ENGED EL MIDORIYÁT VAGY MEGÖLLEK ÉS NEM ÉRDEKEL, HOGY TE KI VAGY NEKEM!!!-üvölti a 'kis hercegecske'.

Todoroki szemszöge:

-És te mióta is vagy vele jóban?!-kérdezi az apám flegmán amire én csak fel horkarkantottam.

-Nem mondom többször ENGEDD EL!-üvöltöttem rá már pánikolva mivel nem akarom elveszíteni Midoriyát.

-K-Kac-Kacchan.-mondja Midoriya elhaló hangon.

Bakugou szemszöge:

Deku az én nevemet mondta kicsit meglepődtem, nem értettem miért mondta a nevem.

Ekkor olyan történet amiről álmodni sem gondoltam volna Deku elkezdet "fényleni" majd valami kitörés szerű történt ami ellökte tőle a királyt, a herceget is majdnem elfújta de az egyik aszalt felfogta neki a szelet. De valamiért engem nem fúj el sőt meg sem éreztem a szelet.

-DEKU!!!-üvöltöm az éppen összeeső fiúnak miközben elkaptam.

Todoroki gyorsan oda szaladt az apjához és megnézte, hogy vannak-e még pulzusa. Ezután Todoroki felrakta az egyik ágyra és hozzám fordult.

-Jól tudom, hogy a napokban indultok?-kérdezte.
-Igen. Miért?- kérdezem meg mert nem tudom mit akar ezzel.
-Akkor én, az anyám a két testvérem meg 2 barátom veletek tarthat?-kérdezte szomorúan amire én csak bólintottam mivel tudtam, hogy a kezemben lévő fiú is ezt akarná, ha tudná mi történt az előbb.
-KÖSZÖNÖM! Máris szólok nekik!-köszönte meg.

-Mennyi idő kell nektek össze pakolni a legfontosabb dolgokat?-kérdeztem.
-Fél óra vagy egy kicsivel több.-mondta majd elfutott engem meg az apjával hagyott.

2 órával később miután Deku felkelt

-Indulhatunk!?-kérdeztem kicsit flegmán.
-Igen.-mondtam Kiri majd át is változott.

-Szerintem mennyünk az erdőbe ott van egy mágia-harc képző iskola. Ott biztonságban leszünk.-mondta Fuyumi félénken.
-Rendben mond merre van.-mondtam majd felugrottam Kiri hátar és utána a többiek is követték a példámat Dekunak nem sikerült ezért őt én segítettem fel mivel a kitörés ami 2 órája történt az elvette szinte minden erejét.

1 órával később

-Deku megvagy?-kérdeztem aggódva mivel kicsit felsziszent és a hasához kapt.
-Meg...vagy.-mondta akadozva.
-Biztos mert nem úgy látszik.-mondtam az őszintét.
-Csak kicsit fáj de nem kell aggódnód miattam.-mosolygott rám azzal a hamis mosolyával amin egyből át láttam mivel én ismerem a világon a legjobban.

Még vagy 5 órát repültünk majd leszállt Kirishima és megláttuk az "iskolát" igaz volt egy kis épület de minden diák kint a fák alatt tanult.

Deku szemszöge:

Amikor megláttam, hogy itt, hogy tanulnak egyből vidámabb lettem, nagyon szép látvány, hogy ilyen lelkesen a fák alatt tanulna kik varázsolni kik pedig harcolni.

-Látom Aizawa megint alszik, hogy lett ebből tanár!?-csoválta a fejét Rei.
-Ki!?-kérdeztük Kacchannal ful egyszerre.
-Ti ezt begyakoroltátok, hogy ennyire ugyanúgy beszéltek!?-kérdezte nevetve Denki amire mindenki elkezdett nevetni.

-Amúgy ő Aizawa.-mutat Rei egy sárga hálózsákban alvó, fekete hajú 30-as férfire.

-Oda megyünk? Szertnék köszönni neki.Ha már úgyis ő tanított meg mindenre.-mondta Todoroki majd indult el az alvó férfihez majd keltette fel.
-Ó Shoto te vagy az? És ők kik melletted?-kérdezte mosolyogva a férfi.
-Én Bakugou Katsuki vagyok és ez a kis zöldike Midoriya Izuku.-fogta meg a kezem Kacchan miközben mondta.
-Örvendek. És titeket, hogy hívnak?-kérdezte Aizawa.
-Kirishima Eijiro vagyok.-mosolygott Ei.
-Én Kaminari Denki vagyok.
-Én pedig Ashido Mina vagyok ők pedig Uraraka Ochako tőle balra Asui Tsuyu, Ochakotól jobbra meg Jirou Kouka van.-sorolta a neveket Mina.
-Én pedig Aizawa Shota vagyok, fél elf az 1.a osztályfőnöke.

-Körbe vezett minket?-kérdeztem mert már álmos voltam.
-Igen gyertek.-mondta egy szőke férfi.

2036 szó