Ez után a nap következőképpen telt: bárki bárkinek szólt, a legnyálasabb, legcikibb és legbénább becézéssel illette. Például Macuval így zajlott a párbeszédünk:
- Drágám, ideadnád a francia szótáradat? - kiáltotta nekem, mire Cortez a fejét fogva röhögött, én pedig széles vigyorral kiszedtem a táskámból a szótárat.
- Mézes puszedlim, már megint otthon felejtetted?    - nyújtottam felé.
- Igen. Örök hála, kis kabócám - vette el.
- Menjetek már a fenébe! - kiabálta Zsolti lángvörös fejjel.
- Cicuska, ne idegeskedj - nézett rá Robi "kedvesen".