- Máday néni, ma milyen csinos - tette hozzá hízelegve, mi meg lehajtottuk a fejünket, hogy ne látsszon a röhögésünk.

- Nagy Zsolt, tűnj a szemem elől!

- Most miért? Hát nem álomszép ma az igazgatóhelyettes asszony? - kérdezte körbe, Máday meg a szája szélét harapdálva, pislogás nélkül meredt rá. Ismerem ezt a nézést, kezdett dühös lenni.

- De, az. Egy álom - bólogatott Ricsi.