,,Ha túlnézünk a veszekedésen, fájdalmon és sértődésen, olykor jól esik emlékeztetni magunkat arra, hogy a családon kívül az égvilágon nincs fontosabb."

Ezzel az idézettel jellemezném a napomat. Mert igaz! Istenem, az elmúlt 2 nap szörnyű volt! De csak sorjában!

Ma reggel mama elvitt minket suliba. Odamentem a fiúkhoz, miután mama kitett.

- Sziasztok!-én.

- Csá!-Kornél és Máté.

- Mizu?-kérdezte Robi.

- Semmi...

- Regi, mindent láttunk tegnap!-tette a vállamra a kezét Máté.

- Minden okés otthon?-Kornél.

Robira néztem. Látta rajtam, hogy nagy a baj. Bár én is láttam rajta, hogy vele sincs minden rendben!

- Udvar?-Robi.

Kimentünk az udvarra és leültünk egy padra. 

- Mi van veletek?-kérdeztem, mert Robi nem akart beszélni. Kellett neki egy kis indíttatás.

- Lotti.

- A szombati nap?

- Nem. Tudod, nyáron többször hozták haza rendőrök a bulikból. Be volt nyomva, de volt rá eset, hogy...hát...tudod!

- Drog?

- Igen. Állítólag attól a pasitól szerzi, akivel szombaton találkozott. 

- Te jó ég!

- Nekem mondod? Szombat óta csak a veszekedés megy.

- A szüleid és Lotti közt?

- Igen. De anyámék már nem bírják Lottit ideggel.

- Akkor, mi lesz?

Robi az udvarra nézett. Aztán rám. Könnyezett.

- Nem tudom. Féltem!

- Elvégre a húgod, ez érthető.

Megöleltem.

- Mesélj, mi van veletek!

- Anyámnak pszichés problémái vannak. 

- Tudom.

- Győrben laktunk. Ott születtem és...-könnyeztem.-mikor csecsemő voltam, érted, pár hónapos, anyám...-sírtam.-rám akarta gyújtani a házat...

- Istenem!-ölelt Robi.

- Majdnem sikerült neki. Súlyos égési sérüléseket szenvedtem. Ha az a tűzoltó nem hoz ki...

- Jaj, Gina!

- Anyám meg, kiment a házból, nézte, ahogy ég és nevetett.

- Te jó ég!

- Vasárnap óta nagyanyámnál lakok. 

- Tesód?

- Vittem magammal.

- Sajnállak! Nem egyszerű neked!

- Ahogy neked sem! 

Ültünk, csendben, egymást ölelve a padon. Robi vállára hajtottam a fejem. 

- Nem lesz semmi baj Lottival!-mondtam.

- Remélem! Sajnos én már ezt nem mondhatom neked...

- Sajnos!

- Regi!

- Igen?

- Mindjárt csengetnek.

- Akkor menjünk!

- Ha ez köztünk maradna...

- Robi! Bízhatsz bennem úgy, ahogy én is bízok benned!

Bementünk nyelvtanra. Kardost egyáltalán nem kedveli az osztály. Még Joci se kedveli! Azt mondja, hogy sulin kívül sem lazább! 

Angolon tovább haladtunk, tesin erősítettünk, francián tovább haladtunk. Hosszú szünetben lementem a padhoz, ahol reggel ültünk Robival. Csendben nézelődtem. Odajött hozzám Csilla. 

- Mizu?-Csilla.

- Semmi. Veled?

- Szerinted...helyes?

- Kicsoda?

- Ő, ott.

- Ne már, az a kémia tanár fia?

- Igen.

- Jártok?

- Nem...Még nem!

- Drukkolok nektek!

- Köszi. Figyi, neked is írogat Fanni?

- Öm... Nem, miért?

Csilla megmutatta, hogy miket írogat neki Fanni. ,,Holnap csinálunk egy selfie-t?", meg ,,Holnap befonod a hajam?" és a legdurvább... Elküldte neki a telefonja háttérképét. A képen Csilla volt! Jesszusom! Igyekszem kerülni Fannit! 

Matekon tovább haladtunk, törin úgyszintén, infón pedig szabad foglalkozás volt. Órák után mentem suliújságra. Az úgy volt, hogy ugyebár az infóteremben félkörben vannak a diákok gépei, a tanár így mindent lát. Nem látjuk egymás monitorát. Mindenki húzott egy papírt, amin a feladat címe volt. Én a ,,Modern diák"-ot húztam. Könnyű volt, szerintem meglesz! Remélem...

Rajtam kívül Mathieu és Dani próbálta meg a suliújságot, plusz az a-ból 4-en, a többi osztályokból pedig összesen 5-en. A gáz az, hogy 4 üres hely van...

Mamához mentem. Mikor a konyhába léptem, meglepődtem. Mama, apa és anya volt ott.

- Kristóf?-én.

- Tanul.-mama.

Anya nem mert rám nézni, apa szemeiben szomorúság volt. 

- Mi újság?-én.

- Gigi, ülj le!-mama.

Csak akkor vagyok Gigi, mikor nagyon nagy baj van.

- Tudod, kicsim, anyáddal sokat gondolkoztunk és...

- Gina, sajnálom!-zokogott anya. -Nem akartam ezt tenni veled, de nem tudom, hogy mi ütött belém! Sajnálom!

- Tudod, a szeretet lényege az, hogy soha ne kelljen kimondanod ezt!-mondtam a szemébe nézve. Sírtam.

- Jenny mondta ezt Oliver-nek.-anya.

Ekkor megfogtam anya kezét.

- Aztán Oliver az apjának!-mondtam. Így sírtunk anyával.

- Most meg te mondod nekem!-anya.

Miután lenyugodtunk, apa folytatta a mondandóját.

- Anyáddal úgy döntöttünk, hogy elmegy egy intézetbe.

- Anya, én ezt...

- Kicsim, tudom! De a család érdekében teszem ezt! Már korábban kellett volna cselekednünk! 

- De...

- Így jobb lesz mindenkinek! 

- Meddig maradsz?

- Pár hétről lenne szó. Az én esetem szerencsére nem annyira gázos, mert ritkán mutatkoznak a tünetek. Kapok gyógyszereket, pihenek és sietek hozzátok.

- Mi lesz a Brunszvikkal?

- Anyád onnan elmegy. 

- Ott hagyod?

- Igen. Nem bírom már... Nézd, a munkámnak is köszönhető, hogy jelentkeznek a tünetek. Én erre nem akarok rá menni! És nem hagyom, hogy a családomnak problémája legyen!

- Anya, én nem tudom, hogy most örüljek, vagy sírjak!

- Csak viselkedj természetesen, kérlek!

- Megpróbálom!

Anya megölelt.

- Szeretlek!

- Én is szeretlek!

- Csajok, ez már túl nyálas...-mondta apa, mire nevettünk.

- Kristófnak ezt hogy mondjátok el?

- Finoman.-apa.

- Te, meg a finomkodás...-forgatta a szemét anya.

- Ezt én is tanúsítom!-mondta mama, mire elmosolyodtunk.

Aztán, összepakoltam és hazamentünk. Négyen! Kristófnak is vázoltuk a helyzetet. Először megijedt, mert azt hitte, hogy anyának halálos betegsége van. Szerencsére nem! Egyébként a tesóm könnyen feldolgozta a hallottakat. Anya szerdán megy az intézetbe, apa a legjobb kezelést és orvost intézte neki, 2 hét alatt rendbe jöhet anya. 

Olyan jó itthon lenni! Minden a régi kerékvágásban megy és ez megnyugtat! Miután megtanultam az angolt (...vagyis átolvastam, mert ezt az anyagot már tudom!), kiültem a teraszra. Aztán lementem Robiékhoz, beszélgetni. 

- Minden oké?-kérdezte.

- Igen! Képzeld, otthonról jövök!

- Na! Mi történt?

- Hát... Anya elmegy egy intézetbe. Pár hétre.

- Aha. Akarja?

- Igen.

- Akkor jó.

Ekkor hallottam meg az irtózatos ordibálást Robiék házából.

- Ez durva!-mondtam.

- Éjszaka is ez megy. 

- Jesszusom! Figyelj, ha akarsz beszélni...

- Majd előveszlek!-kacsintott.

- És nem is alusztok?

- Nem. 

Még beszélgettünk a suliról, aztán hazamentem. Megvacsoráztam, beszélgettem anyával és apával, aztán mentem fürödni és mindjárt befejezem a napló írást.

Mai nap: 5/5***-végre, minden jó!

Anya: 5/4-azért sajnálom, hogy intézetbe kell mennie.

Család: 5/4-kicsit érződik a nemsokára kitörő feszültség...

---------------------

Holnap új rész!