- Mama, eldobnál minket a suliba?-kérdeztem.

- Hogyne. Akkor, mehetünk?

- Aha. Kristóf!-szóltam az öcsémnek, aki már sietett is lefele.

Mikor Kristóf kiszállt volna a kocsiból, ezt mondtam:

- Csak mama vagy én vihetlek haza!

- És apáék?

- Csak mama vagy én! Megértetted?

- Hát...igen.

Azzal ki is szállt a kocsiból.

- Ez nem volt szép. Most biztos összezavartad.

- Nem hagyom, hogy egy pszichopata anyával és egy eléggé érdekes apával éljen!

- Ez nem tesz jót neki!

- Nem érdekel! Azt akarom, hogy biztonságban éljen.

-Hjaj, Gina!

Mama kitett a sulinál. Köszöntem a fiúknak és besiettem a suliba. Előttem ment egy lány, aki egy kicsit rövid szoknyában illegett-billegett.

- Kósa Dorina!-szólt Székely.

- Igen, igazgatóhelyettes úr?

- Van 5 perced, hogy haza menj és normálisan felöltözz!

- Aha.-azzal a lány kifelé vette az irányt. Elkaptam Székely pillantását, amint feltűnően végig néz a lányon.

- Jó napot!-köszöntem. 

- Khm...Jó reggelt!

~ A perverz disznó!~-én.

Felmentem a terembe. Franciával kezdtük a hetet. A színeket és a családtagokat kezdtük el venni DiGothard-dal. Egyébként a francia mindig egy osztályteremben van. Ma például a 11.b-sek termében volt óránk. Aztán következett egy fizika, ahol belekezdtünk egy anyagba. Egyébként nem tudom, hogy melyikbe. Nem figyeltem...

Matekon tovább vettük a halmazokat, törin az őskort kezdtük el, angolon a családtagokat tanultuk meg. Föcin megbeszéltük, hogy mi vár ránk az évben (?). Órák után hazamentem. Illetve...mikor kiléptem a suliból, apa várt engem. Anyával. Minden osztálytársam a suli előtt állt és beszélgetett. Én is odamentem. 

- Regi, ők nem a szüleid?-kérdezte Kornél.

- Ja.

- Öm... Nem mész oda?-Patrik.

Levivel összenéztünk. Ő sejtette, hogy mi a szitu.

- Nem. 

- De téged várnak.-Csilla.

- Oké.

- Regi, menjünk?-Levi.

- Aha. Császtok!

Levi magával húzott. Apa utánunk rohant.

- Regina! Gyere haza!

- Nem megyek!-éreztem, hogy könnyezek.

- De!

- Velem jön!-lépett elém Levi.

- Te mégis ki a fene vagy? Tudod mit? Nem érdekel!

- Neményi?-kérdezte egy hang. Megfordultam. A férfi egyáltalán nem volt ismerős, de hasonlított Patrikra.

- Ádám!-apa.

- Ki ez a kislány? Mit zaklatod itt?

- Ő a lányom és...

- És zaklatnod kell?

- Nem...

- Aha. 

- Gyere, Gina!-Levi.

Apa nem mert szólni. Engedett. Azért, egyszer megfordultam. Anyára néztem. Sírt. Sajnálja, ami történt. De nem érdekel! 

- Levi, kösz, hogy megvédtél!

- Sajnos, a tulajdon apádtól kellett megvédeni...

- Sajnos...

- Regi, mi történt?-állított meg.

- Nem...nem akarom elmondani.

- Jó, ha nem akarod, nem erőltetem.

Az út további része csendesen telt. Elköszöntünk egymástól és bementem a házba. Tanultam holnapra. Aztán fél 4-kor elmentem Kristófért. Mama nem volt otthon, elment vásárolni. 4-kor Kristóf kiszaladt hozzám. A folyosón láttam, hogy apáék jönnek felénk. 

- Futás!-mondtam és magammal húztam Krisát.

Egy másik úton szaladtunk ki az épületből, apáék nem láttak meg. Hazáig...vagyis mamáig futottunk. 

- Miért menekültünk apáék elől?-Kristóf.

- Nem menekültünk, csak bújócskázunk. 

- Aha.

- Ma lesz edzésed?

- Nem lesz az edző. 

- Oké.

- Megyek tanulni.

- Jó.

~Szegény Kristóf! Lehet, hogy el kéne mondanom neki!~

De nem tettem. Hogy miért? Nem tudom. Egyszer úgyis mindent meg fog tudni.

Mai nap: 5/3-nem mondok semmit...

Család: 5/1***-nem hiszem el, hogy idáig fajultak a dolgok!

Levi: 5/5-kiállt értem.

Kristóf: 5/2-csalódott. Megértem...

Lotti. 5/?-nem volt ma.

Robi: 5/?-csendben volt, egész nap.