- Gina! Ébresztő!-hallottam apa hangját. 

- Mennyi az idő?

- Fél tíz van.

- Baj van? Miért keltettél fel?

- Látogatód van.

- Ki?

- Robi.

- Egy perc és megyek.

Apa kiment a szobámból. Mit keres itt Robi? Mit akar mondani?

Felvettem egy térdnacit és egy atlétát, aztán a hajamat hétvégi kontyba fogtam (jobban sikerül, mint mikor suliba megyek... én ezt nem értem!). Amikor végeztem, lementem a konyhába. 

- Szia!-köszönt Robi. 

- Szia!

- Beszélnünk kell!-mondta Robi.

Apára néztem. A düh és féltés kavargott benne. 

- Menjünk...-én.

- Khm...-apa diszkréten megköszörülte a torkát.

- Menjünk a teraszra.-engedtem el apa torok köszörülését a fülem mellett. Nyilván nem fogok fiút beengedni a szobámba... 

Kiültünk a teraszra.

- Baj van?-kérdeztem.

- Nincs. Csak...

- Csak mi?

- Oké, rövid leszek.

- Én ráérek.

- Van kedved eljönni a mai bulimba?

- Öm... Milyen buliba?

- Ne parázz, csak az osztály lesz ott.

- Én ezt értem, de miért nem hívtál meg hamarabb?

- Nem kedveltelek, de tegnap változott a rólad alkotott véleményem.

- Miért?

- Mert segítettél. És meséltél magadról.

- A többiek mit szóltak az ötletedhez?

- Ez az én bulim. Itt csak én hívok meg embereket, a többiek véleménye nem érdekel.

- Értem...

- Akkor jössz?-kérdezte csillogó szemekkel.

Egy pillanatig haboztam. Végül rájöttem, hogy kell egy kis idő az osztálytársaimmal. Plusz szükségem van egy kis társasági életre. De a válaszom előtt kérdeznem kellett.

- Mióta vagy itt?

- Amint megjöttem, apukád fel ment hozzád.

- Nem beszélgettetek?

- Nem. 

- Megkérdezem. Oké?

- Jó. Majd írj!

Kikísértem Robit. Amint visszaértem a házunkba, apa elkezdett kérdezősködni.

- Mit akar ez a fiú?-apa.

- Elhívott a bulijába.

- Igent mondtál?

- Nem. Azt mondtam, hogy megkérdezlek téged.

- NEM mehetsz el!

- De...

- NEM!

- Apa! Kell egy kis közös buli az osztálytársaimmal. Különben is, nekem is jár a közösségi élet!

- Hm....

- Kérlek...

- Jó, nem bánom. Csak az osztálytársaid lesznek ott?

- Igen. 

- Rendben van. Semmi alkohol és 11-re itthon vagy! Megértetted?

- Fél 12?

- Jó, de egy perccel sem jöhetsz később haza!

- Oké. Köszönöm!

Felmentem a szobámba. Megírtam Robinak, hogy megyek. Aztán eszembe jutott, hogy még nem is reggeliztem. Visszamentem a konyhába. Apa egyedül volt. 

- Kristóf?

- Edzésen. Ma az egyik barátjánál alszik.

Istenem... szombat este egyedül hagyom apát. Ha tudtam volna, hogy Kristóf nem lesz itthon, nem mentem volna el a buliba. Jaj...

- Apa...

- Ne mondd le a bulit! Kell neked a közösségi élet! Nem akarlak ettől megfosztani! Nem sajátítalak ki! A gyermekem vagy és nem a tulajdonom.

- De...

- Gina! El leszek, jó?

- Jó.

Leültem vele enni. Illetve csak én ettem, apa újságot olvasott.

Reggeli után felmentem a szobámba. Tanultam meg ilyenek... Délre kész is voltam mindennel. 

- Regi!-jött be apa hozzám.

- Igen?

- Menjünk anyádhoz.

- Jó. 

Bementünk anyához. Anya sokkal jobban van. Jó kedve volt. Örült nekünk.

- Elmondanád, hogy miért ugrottál ki az ablakon?-én.

- Nem tudom, Gina.-válaszolt anya zavartan.

Anyával ez már korábban is előfordult. Öngyilkossági kísérletet hajtott végre, de szerencsére nem sikerült neki. Mikor Kristóf csecsemő volt, senki nem volt otthon, akkor is kiugrott az ablakból. Apa arra ért haza, hogy Kristóf sír, anya pedig a nappali ablaka alatt van. 

2-kor hazamentünk. Apa hozott ajándékot Svájcból. Kaptam pár nagyon szép ruhát, egy képeslapot és csokit. Nagyon sok csokit.

A buli 6-kor kezdődött. 5-kor elkezdtem készülődni. Felvettem egy rövid, farmernadrágot, egy fehérpólót, amin egy kép volt, Zürich-ről. Imádom!!!!

6 előtt 10 perccel elindultam Robihoz. Amikor odaértem, bementem a nyitott kapun. A garázs nyitva volt. Bementem.

- Szia!-köszöntem.

- Csá, Regi!-intett a kanapén fekvő Kornél.- Mi van a karoddal?

- Megzúzódott. 

- Aláírhatom?

- Ez minden vágyam!

- Szia!-lépett be Robi.

-  Szia! Többiek?-én.

- Szerintem nemsokára jönnek.

- Oké.

- Ha szeretnél inni, minden innivalót a hűtőben találsz.

- Köszi.

- Nincs mit. 

- Robi, hívtad Patrikot?-Kornél.

- Aha. Eljön.

- Kész csoda...

- Sziasztok!-köszönt Csilla és Jocó.

- Sziasztok!-köszöntünk. 

- Robi, milyen zenéid vannak?-kérdezte Jocó.

- Van itt minden. Mulatós, retro, mai, lassú, egy kis rock és tüc-tüc, de abból nagyon kevés van.

- Mennyire retro-k a zenéid?-kérdezte Csilla.

- Nyugi, csak a 80-as évekig vannak.

- Jó, sziasztok, én mentem!-mondta Kornél, miközben felállt a kanapéról és az ajtó felé vette az irányt.

- Ne már, Kornél!-én.

- Jó, na, csak vicceltem.

- Milyen poénról van szó?-lépett be Máté.

- Robi zenéi...-kezdtem.

Máté elkezdett kacagni.

- A kígyós-mix is megvan?-Máté.

- Nyilván...-mosolygott Robi.

- Császtok!-köszönt Levi.

Aztán sorra jöttek a többiek. Még Lotti is eljött! Már csak Patrik nem jött meg, de mi már elkezdtük nélküle a bulit, mert írt Kornélnak, hogy csak később jön. Máté és Dani volt a DJ.

Odaléptem Robihoz.

- Lotti hogyhogy egyedül jött?-én.

- Meg mondtam neki, hogy senkit nem hozhat.

- Egyből megértette?

Robi elmosolyodott.

- Dehogy.

- Gondolom nem kis küzdelem volt...

- Hát nézz már rá, most is milyen durcás!

És tényleg. Lotti a kanapén ült, ölbe tett kézzel és a világ legmérgesebb fejét vágta.

- Oh, de szeretem ezt a számot!-mondtam. Épp a Rave in the grave ment.

- Öm... Hozhatok valamit inni? 

- Egy kis Pepsi jól esne. 

~ Mi volt ez az öm...?! Robi miért hozna nekem inni? Mi folyik itt? Miért néz Kornél?-ezeken gondolkoztam.

Mathieu oda jött hozzám. Megkérdezte, hogy mi van a karommal, aztán megkérdezte, hogy: Mizu? 

- Várom az italom. Veled?

- Hát,-pirult el a fiú.-szerinted meg lehet szeretni valakit pár nap alatt?

- Mathieu! Francia vagy, neked a szerelembe eséshez egy perc is elég.-poénkodtam. Szerencsére vette a lapot, elkezdett nevetni.

- Hát, igazad van.

- Ki a lány?

- Öm.... Nem mondhatom meg.

- Jó, oké. Egyébként a kérdésedre a válaszom igen. Mondjuk, mennyire ismered a lányt?

- Nem nagyon beszélgettem vele. 

- Pedig kéne. 

- Úgy gondolod?-hökkent meg. 

- Nyilván. Ha nem beszélgettek, semmi esély arra, hogy összejöjjetek.

- Kösz a tippet. De te honnan tudsz ilyeneket?

- Szerintem ez magától értetődő, bocsi.

- Igazad van. Olyan hülye vagyok, erre nem gondoltam.

- Miért, mire gondoltál?

- Mondjuk, ráírok közösségin és aztán lesz, ami lesz, vagy követem...

- Ez eléggé hülye ötlet.

- Most már tudom.

- Egyébként, kérdezd meg apudat is. Ő tapasztalt, tud neked segíteni.

- Így lesz. Köszi.

Mathieu megölelt. Esetlenül visszaöleltem. Olyan jó srác, szerencsés a kiszemeltje. Jó, ez félreérthető volt, én nem akarok semmit se Mathieu-től.

- Megjöttem.-mondta Robi.

- Köszi.-vettem el az italt.

- Mit beszélgettetek Mathieu-vel?

- Csaj-ügy...

- Kajak szerelmes?

- Úgy néz ki.  

- Már 8 óra van. Lehet, hogy Patrik el sem jön.-mérgelődött Robi.

- Regi, táncolunk?-kérdezte Máté. Épp a Lost on you ment LP-től.

- Okés.

Máté a garázs közepén kezdett el táncolni.

- Mi van a karoddal?

- Megzúzódott.

- Nocsak, kinek a neve van rajta.

- Kornél írta alá.

- Majd én is írhatok rá?

- Aha. 

Tovább táncoltunk. Máté nagyon jól táncol. Mondjuk, nem éppen pop-ra, inkább klasszikusokra ropja jól. Tangózott is! :D

- Köszönöm a táncot!-mondta Máté.

- Én köszönöm, hogy felkértél.

Leültem a kanapéra. a többiek táncoltak. Egyedül Dani ült a laptopnál és kezelte a zenét. Nem mentem oda hozzá. Máté befejezete a táncolást és leváltotta Danit. Aki egyből hozzám lépett.

- Táncolunk?

Na, mármost! Szerintem az kicsit bunkóság egy nőtől, ha elküldi a fenébe a "felkérőt". Pedig tényleg, legszívesebben elküldtem volna a francba Danit. Amilyen bunkó volt velem... De aztán a szemébe néztem. Őszinte volt. Tényleg táncolni akart.

- Igen.-mondtam, és Dani bevezetett a tömegbe. Mondjuk, össz-vissz 11-en voltunk, nem is alkottunk tömeget. De így, leírva jól hangzott. Mindegy...

Éppen Andy Williams Where do I begin?-je ment. Nagyon szeretem ezt a számot és a Love story-t is. 

Dani átkarolta a derekamat, a jobb kezemet megfogta, a másik kezemet pedig a vállára tettem. Így lassúztunk. Ez lehetett volna romantikus is, de Danival táncoltam, szóval...

- Bocsánat!-mondta a zene közepén.-Egy érzéketlen paraszt voltam. Nem érdemelted meg ezt a viselkedést! Sajnálom!

- Dani, nagyon rosszul esik, hogy úgy beszéltél apámról, pedig nem is ismered. Nehezen fogok megbocsátani, de csak hogy tudd, a haragom már csillapodott.

- Ennek örülök. Mondd, okés a karod?

- Csak zúzódás, semmi extra.

- Oké. 

Abban a pillanatban nyílt az ajtó. 

- Csakhogy megjött Patrik!-mondta Dani és odament Patrikhoz.

Megfordultam. És akkor... hirtelen elfelejtettem levegőt venni. Megremegtem. Szerencsére Fanni mellém lépett.

- Ő Patrik!-mondta. 

- Tudom.

Patrik egyáltalán nem úgy néz ki, mint a képeken. Sokkal helyesebb. Magas termet, fekete haj és barna szemek. Rohadtul helyes srác! És a fenébe is, amióta megláttam, csak rá gondolok. Azt hiszem, megtetszett.

Fanni észrevette, hogy Patrikot nézem. 

- Helyes fiú, mi?-kérdezte.

- Hát...ö....

- Nyugi, Regi!-kacsintott Fanni.

- Sziasztok!-lépett oda hozzánk Patrik.

~ Szedd össze magad, Neményi Regina! Nem tudhatja meg, hogy megtetszett neked! Csak viselkedj természetesen!-beszéltem magamban.

- Szia! Neményi Regina vagyok!-mutatkoztam be.

- Antai-Kelemen Patrik.-rázta meg a kezem.

- Bernáth Fanni!-mutatkozott be Fanni.

Patrik neki is bemutatkozott, aztán odament Mátéhoz.

-Fanni...-kezdtem.

- Tudok titkot tartani, Regi!-mondta és odament Mathieu-höz.

Leültem a kanapéra. Próbáltam nem feltűnően Patrikot nézni. A fiúk mind hülyültek körülötte. Ő nem nevetett. Csak állt középen és nézett maga elé. Aztán észrevette, hogy van mellettem egy üres hely. Közeledett. A szívem nagyon vert. Leült. Eldöntöttem, hogy én nem leszek az a szerelmes ember, aki csak messziről figyeli a kiszemeltjét. Ezért próbáltam Patrikkal kommunikálni.

- Lehet egy kérdésem?-én.

- Lehet.-nézett rám.

- Mizu?-ez a "poén" általában bejön.

Most is bejött, mert láttam őt mosolyogni. Azok a gödröcskék...

- Semmi. Veled?

- Semmi. Kérdezhetek még egyet?

- Na, kérdezz!

- Ne sértődj meg...

- Ez nem kezdődik túl jól!

- Mondd, miért nem hülyültél a többiekkel?

- Öm... Te tényleg nem tudod?

- Nem...

- A többiek nem mondták el?

- Nem.

- Sajnálom, erről nem szeretnék beszélni. 

- Bocs, hogy ilyen tolakodó voltam! Jesszusom...

- Semmi gond, tényleg.

- És, miért nem voltál suliban? Figyi, megértem, ha nem rám tart...

- Azért, mert most költöztünk haza Amerikából.

- Az jó! És, hol laktatok?

- New York-ban.

- Tyűűű! És ott is születtél?

- Nem. Itt születtem, Pesten. 5 voltam, mikor kiköltöztünk. 

- Érdekes...

- Mi?

- Nem hallatszik a beszédeden egy minimális akcentus sem.

- A szüleim Magyarországon születtek. 

- Aha, értem.

- És, mesélj...

- Miről?

- Mi van a karoddal?

- Zúzódás.

- Mi történt?

- Úgy döntöttem, hogy Magdi anyus-módszerrel közlekedek a lépcsőn.

Patrik nevetett. 

- Érdekes...-mondta.

- Mi?

- Egyáltalán nem olyan vagy, mint amilyennek a fiúk leírtak. 

- Gondolom apám miatt ítélkeztek...

- Igen.

- Figyi, emiatt már Kornéllal és Danival is volt vitám. De őszinte leszek: egyáltalán nem tudom, hogy milyen volt apa a gimiben.

- Hogyhogy?

- Nem szeret arról az időszakról beszélni. Azt mondja, hogy nem büszke azokra az évekre.

- Azt elhiszem...

- Itt és most fejezd ezt be!-mondtam mérgesen. És átsiklott az agyamon, hogy apám tényleg ennyire utáladék lett volna a gimiben? Meg kell kérdeznem!

- Jó, oké. Elnézést!

- Na, azért!

- Mondd, te komolyan felképelted Kornélt?

- Elmondta?

- Igen. 

- Nem vagyok rá büszke, de igen. Elmondta, hogy miért?

- El. Bánja, amit mondott.

- Remélem is!

- Hallgasd csak!

Füleltem. A Leander Kills-től ment a Nem szól harang.

- Ez olyan szép. Pedig ők egy rock-együttes.-mondtam.

- Ismered őket?

- Aha. Szeretem a zenéjüket.

- Én is.

Egymásra mosolyogtunk.

- Táncolunk?-kérdezte.

~ ÚRISTEN! Patrik táncolni akar velem! El sem hiszem! Ilyen hamar megkedvelt volna? WÁÁÁÁÁ!

- Igen!-próbáltam leplezni a kis pánik- és szívrohamomat.

Mondjuk, a tánc egyáltalán nem volt romantikus. De ha ő táncolt volna velem Dani helyett... Amúgy, Patrik nem igazán táncol jól. Szegénykém, ugrál, mint a bakkecske. 

- Azta, jól táncolsz!-mondta.

- Köszi...

- Tudom, én nem táncolok jól. Akármilyen táncórára járok, nem táncolok jobban.

- Majd belejössz!-mosolyogtam és megpaskoltam a vállát. Aztán belépett egy jó pár 11.-es.

- LOTTI!-kiabált Robi.

Lotti előjött. Magassarkú,miniszoknya, haspóló, durván erős smink és belőtt séró. 

- Hogy a brantba nézel ki?!-akadt ki Robi.

- Bocsika, srácok, de én egy IGAZI buliba megyek. Pussz!

- Anyáék tudják?

- Aha. Na, pussz!

Azzal Lotti elment.

- Kétlem, hogy a szüleitek tudnának erről.-mondta Fanni.

- Jé, te tudsz beszélni?-lepődött meg Jocó, mire elmosolyodtunk. 

- Szólok anyáméknak.-indult Robi a telefonjához.

- Várj már!-én.

- Mire, Regi? Arra, hogy talán full részegen, megerőszakolva vánszorog haza a húgom? Hogy talán elrabolják? 

- Robi, azt se tudjuk, hogy hova mennek!-én.

- Ginának igaza van. Talán fel kéne hívnod valakit abból az osztályból.-mondta Csilla.

- Mégis kit?!

- Zsolti?-Kornél.

- De ő itthon van!

- Akkor ő hívjon fel valakit és utánuk megyünk!-Patrik.

- Mindannyian?

- Igen!-én.

- Jó, oké. 

Robi felment Zsoltihoz. Fél perc múlva már Zsolti is a garázsban volt.

- Merre vagytok, Zsuzsa?

-....

- Lotti veletek van?

-....

- Micsoda? Merre ment?

-....

- Mi az, hogy nem tudod?

-....

Zsolti letette.

- Na?-Dani.

- Nem tudják, hogy hol van.

- De nem velük ment?-Mathieu.

- Útközben levált tőlük.

- Hívjuk a rendőrséget!-idegeskedett Robi.

- Nem akarok több rendőrt ebben a házban!-jelentette ki Zsolti, mire ledöbbentünk. Kérdőn néztünk Robira.

- Ez ráér később. 

- De merre mehetett?-Máté.

- Baszd meg, ha tudnám, megmondanám!-Zsolti teljesen elvesztette a türelmét.

- Zsuzsi mondta, hogy merre vált le tőlük?-én. 

- Tán a Hősök-terénél.

- Akkor induljunk!-mondta Levi.

Mind siettünk a Hősök-teréhez. 

- Kettesével szét válunk. Lányok csak fiúval mehetnek!-mondta Zsolti.

Zsolti és Robi együtt mentek. Mathieu Jocóval, Dani Mátéval, Csilla Kornéllal, Fanni Patrikkal, én pedig Levivel mentem.

- Robi, add meg Lotti számát!-mondta a telefonba Levi.

Robi diktálta Levinek, Levi nekem, én meg beírtam a számot a tárcsázómba.

- Kicsöng.-mondtam.

Csak csöngött, csöngött és csöngött, míg végül a közelben megszólalt egy telefon. Egy padon ült két alak. 

- Bocsi, biztos Zsuzsi az.-hallottuk Lotti kényes hangját.

Bebújtunk a bokor mögé. Lotti egy idősebb, 20-as pasival volt.

- Hívd Robiékat és üzenjünk a többieknek is.-mondtam.

Levi hívta Robiékat és üzentünk a többieknek is. Pár percen belül mindenki a parkban volt.

- LOTTI!-szaladt a két Nagy fiú.

Körbekerítettük a padot.

- Most mit aggódtok?-kérdezte Lotti.

- Hm, nem is tudom. Szerinted miért aggódtunk, Robi?-Zsolti.

- Mondjuk azért, mert nem mentél el Zsuzsiékkal bulizni. Sőt, el sem mondtad nekik, hogy nem mész velük!-akadt ki Robi.

A testvér-vita közben Lotti pasija lelépett.

- Ebből elég lesz!-mondta Jocó.

- Majd otthon megbeszélitek!-mondta Kornél.

A 3 tesó lenyugodott. 

- Srácok, köszi a segítséget!-mondta Robi.

- Reméljük, többet nem lesz szükségünk rá!-nézett mérgesen Lottira Zsolti.

- Ha nem gond, nem folytatnánk a bulit. Van mit megbeszélnünk.-mondta Robi.

- Megértjük. Akkor én megyek is haza. Csá!-Levi.

- Én is mentem.-Fanni.

- Ne menj egyedül. Elkísérlek.-mondta neki Mathieu. Kicsit bele is pirult. Robival sokat sejtően összenéztünk.

- Dani, mi nem egy...-Csilla.

- Elkísérlek.-mondta Dani.

- Na, gyere, Regi!-mondta Kornél.

- Szevasztok!-köszöntünk el. Lotti csak állt durcásan.

Kornéllal beszélgettünk zenéről, meg ilyenekről. A kapunkban elbúcsúztunk, aztán bementem. Fél 11 volt. Apa a nappaliban ült és TV-zett.

- Ilyen rossz volt a buli?

Elmeséltem neki a történteket. Mindent! Aztán megfürödtem és most készülődök az alváshoz. Megyek is.

Mai nap: 5/3-azért be kell valljam, ez volt életem egyik legizgisebb napja.

Lotti: 5/1***-nagyon nem jó fele halad. Nem lesz ennek az egésznek jó vége!

Patrik: 5/5***- <3

Buli: 5/5***-attól függetlenül, hogy Lotti miatt ért véget, egész jól éreztem magam.

-------------------

Következő rész: 20 megtekintésnél.