Ma reggel lementem a konyhába és meglepődtem. Kati mama reggelit csinált.

- Jó reggelt!-lépett oda hozzám és megpuszilta az arcom.

- Jó reggelt! Hogyhogy fent vagy?

- Reggelit csinálok az unokáimnak. Mi a baj ezzel?

- Semmi. Kristóf?

- Öltözködik.

Kristóf is megérkezett. Leültünk reggelizni, közben mama kérdezgetett a gimiről.

- És, milyenek a pasik?

- Hát... Nem rosszak, de még nincs senki olyan...

- Na, majd egyszer!-mosolygott.

Mama elvitt minket a suliba. Mikor engem kitett, csak ennyit mondott:

- Ma felhívom az orvosokat. Hívlak majd téged is. 

- Oké. Szia!

- Szia!

És elhajtott. A suli előtt láttam Kornélt. Tegnap sem volt suliban. A pofon helye még látszott egy kicsit. Mikor meglátott, odalépett hozzám:

- Szia, Regi!

- Szia, Kornél!

- Mondd, elfelejthetnénk a tegnapelőttit?

- Ha így akarsz bocsánatot kérni, akkor oké.

- Köszönöm! Hé, gyere oda hozzánk.

Közben Robi, Máté és Levi beszélgettek. 

- Oké, megyek.-mondtam.

Mikor odaléptem hozzájuk, köszöntem.

- Hali!-én.

- Szevasz, Regi!-Levi.

- Mizu?-kérdezte Máté.

- Semmi. Veletek?

- Épp a szakköröket beszéljük.-mondta Robi.

- Aha. Melyikre mentek?

- Mindannyian megpróbáljuk a focit, plusz én még benézek infóra.-mondta Kornél. 

- Aha. Többiek?

- Gondolkozom a szakács-képzőn és az énekkaron.-mondta Levi.

- Infó.-Máté.

- Olvasó.-Robi.

A többi srác elkezdett nevetni. 

- Te mire mész, Regi?

- Benézek a suliújságra.

- Az jó. A nővéremmel nagyon vigyázz!-mondta Máté.

- Igyekszem!-mosolyogtam.

- De komolyan! A nővérem közveszélyes!-mondta komolyan Máté.

- Gyerekek, menjünk órára!-tanácsoltam.

Angolon tovább vettük a bemutatkozást. Kémián atommodellekkel foglalkoztunk. Irodalmon vettük a lírát. Aztán francián írtunk a számokból. 

- Pszt, Regi.-Robi.

- Mi van? 

Felmutatta a lapját. Üres volt. Én felmutattam az enyémet. Lemásolta. A Fannié és az enyém ötös lett, Robi és Mathieu 4-est kapott (az egyik számot nem jól írta le a tábláról), Kornél és Máté kettest kapott. DiGotthard be írta a jegyeket a Mozába. 

Szünetben Fanni odajött hozzám. 

- Szia! Te melyik szakkört nézed meg?

- Suliújság. Te?

- Olvasó és rajzszakkör. 

- Az jó.

- Jössz velem a büfébe?

Lementünk a büfébe, közben beszélgettünk.

Infón Word-be szerkesztettünk. Aztán következett egy dupla tesi. 1. tesin bemelegítettünk meg futottunk, 2. tesin röpiztünk. Előtte Robinak és Daninak választania kellett csapattagokat. Robi kezdte.

- Csilla.

- Kornél.

- Máté.

- Öm... Levi.

- Fanni.

- Mathieu.

- Joci.

- Lotti.

- Akkor Regi.

Így kerültem Robi csapatába. Daniékhoz beállt tanárnő. Amikor Csilla nyitott, felém szállt a labda. Én kikerültem, hogy kimenjen a labda, de közben elestem... Mindenki elkezdett nevetni. Én is. 

- Azta!-röhögött Robi.

Nos, így telt el a 2. tesi. :D 

Tesi után hazamentem. Mama nem volt otthon. Felhívtam.

- Szia, Regi!

- Szia mama, hol vagy?

- Apádért jöttem ki a reptérre. 

- Nem úgy volt, hogy 11-kor száll a gépe?

- De, csak töröltek egy járatot, így korábban haza tudott jönni. 

- Oké. 

- Nemsokára megyünk. Szia!

- Szia!

Felakartam menni a szobámba. Már épp a lépcső tetején jártam, amikor csöngettek.

- Ez most komoly?-mondtam. Lementem...volna, de meg csúsztam, így inkább gurultam, mint Magdi anyus. Fájt a bal karom. Közben egyre erőszakosabban nyomták a csengőt. Kimentem.

- Szia!-köszönt Robi.

- Szia! Mit szeretnél?

- Csak még meg se köszöntem a franciát. Köszönöm!-mondta hálásan.

- Szívesen.-közben fogtam a karomat.

- Fáj a karod?

- Igen. Legurultam a lépcsőn és ráestem.

- Hadd nézzem.

Megfogta a karomat és próbálta kinyújtani. Felszisszentem.

- Nem tört el, csak megzúzódott. Gyere, tegyünk rá jeget.

Bementünk a házba. Robi feltalálta magát és keresett valami hideget a fagyóból. Talált fagyasztott zöldséget. 

- Ez jó lesz.-mondta, és rátette a karomra.

- Köszönöm!

- Semmiség. Öm... Minden oké lesz? Elmehetek?

- Igen.

- Jó, szia!

- Robi!

Visszafordult. Rám nézett és elmosolyodott. 

- Akkor maradok. 

- Köszi.

- És... hol vannak a szüleid? Hogyhogy egyedül vagy?

- Apa elutazott, ma jön haza, anya pedig...-elcsuklott a hangom. 

- Mi van anyukáddal?

- Kórházban van.

- Úristen, mi a baja?

Robi szemébe néztem. Őszintének tűnt az aggódása. 

- Öm...

- Figyelj, nekem elmondhatod.

- Lelki és idegrendszeri problémákkal küzd. Kómában van.-könnyezett a szemem.

Robi nem kérdezett többet, csak megfogta a kezem. 

- Regi, anyukádnak nem lesz semmi baja.

- Nem tudom, már régóta küzd ezekkel a problémákkal, de amióta a Brunszvik-ban tanít, egyre súlyosabb az állapota.

- Azt elhiszem, hogy lelkileg megviseli a gyerekek sorsa. 

- Hiába mondjuk neki, hogy jöjjön el, nem akar.

- Regi!

- Igen?

- Nem lesz semmi baj. Anyukád fel fog ébredni. Minden okés lesz.

- Remélem.

- Ezért késtél egyik nap?

- Igen. 

- És csak ketten voltatok itthon az öcséddel?

- Apa anyukája volt velünk. 

- Értem. Figyelj, ha bármikor lenne kedved beszélni valakivel, én itt vagyok.-mondta kedvesen. Akkor annyira nem utálhat Robi. 

- Köszönöm, Robi. 

- Regi, megjöttem!-köszönt apa. Belépett a konyhába. Ott talált engem Robival. Még mindig fogtuk egymás kezét. 

- Sziasztok!-köszönt meglepetten.

- Szia, apa!

- Jó napot!-állt fel Robi egy kézfogásra. Apa viszonozta a kézfogást.

- Nagy Róbert.

- Neményi Arnold. Mondd, nem állsz rokonságban Nagy Zsolttal?

- De, ő az apám.

- Elképesztő a hasonlóság. 

Odajött hozzám apa. Megpuszilta a homlokom. 

- Mi történt?

- Megzúzódott a karom. Vagyis Robi ezt mondta. 

Apa megnézte a karomat. 

- Tényleg megzúzódott. De hogyan?

- Legurultam a lépcsőn. 

- Gondoltam... Mondtam, hogy egyszer  össze töröd magad.

Robi a falnak támaszkodva figyelte a jelenetet.

- Apa...

- Nos, Róbert, köszönöm, hogy vigyáztál a lányomra. 

- Semmiség. Viszlát! Szia, Regi!

Elment Robi. Utána futottam. 

- Regina!-szólt apa. De én kifutottam Robihoz.

- Robi!-visszanézett. 

- Mit szeretnél?

- Csak... köszi, hogy velem maradtál. És ha ez a beszélgetés...

- Köztünk marad! De menj, apukád már vár.-mondta kedvesen. 

- Köszi. Szia!

- Szia!

Apa közben az ajtóban állt. Kikísértem Robit és visszamentem apához.

- Nagyanyád elment Kristófért. Felviszem a bőröndöt és elmegyünk anyádhoz.

- Jó.

Aztán apával beültünk a kocsiba és elmentünk a kórházba. Kaptam gipszet a bal karomra. 

- Sziasztok!-léptünk be anya szobájába. Kristóf és Kati mama is bent volt, plusz Zsóka mamáék.

- Sziasztok! Veled meg mi történt, Regi?-kérdezte Misi papa.

- Zúzódás. Túlélem.

Apa odalépett anyához. Megfogta anya kezét. Közben anyát nézte. És megtörtént a csoda! Anya kinyitotta a szemét. 

- Arnold...-anya.

- Istenem, Tami!-csókolta meg apa anyát. Kristóf eltakarta a szemét. 

Mikor befejezték, anya ránk nézett.

- Kristóf, most már nyugodtan idenézhetsz!-nevetett anya. Krisa odanézett. Odarohant anyához és megölelte. Közben papa hívott egy orvost. 

- Sziasztok, gyermekeim!-ölelt meg minket anya. Aztán megnézte a karomat. 

- Úristen, Regi, mit csináltál?-akadt ki.

- Zúzódás. 

- De hogyan?

- Legurultam a lépcsőn. 

- Sejtettem...

Közben megérkezett az orvos. 

- Hölgyem, örülök, hogy felébredt. Megkérem a hozzátartozókat, hogy hagyják el a szobát.

Kimentünk a szobából. Az orvos kijött anya szobájából és hozzánk lépett.

- Írtam fel gyógyszereket. Gondolom Dr. Neményi tudja, hogy mi a teendő ilyenkor. Ezt a részét ki is hagynám akkor. Ha minden jól megy, vasárnap kiengedjük Tamarát.-az orvos elment.

Bementünk anyához. Beszélgettünk. Aztán hazamentünk, mert anyának pihennie kellett. Hazaérve ráírtam Robira. Elmondtam neki, hogy anya felkelt. Még egyszer megköszöntem neki mindent. Aztán lementem beszélgetni a fiúkkal. De hamar be is fejeztük, mert mindannyian fáradtak voltunk, így inkább elmentünk aludni. 

Mai nap: 5/5***-végre, felkelt anya.

Anya: 5/5***-végre már felkelt! :)

Robi: 5/5-jó volt vele beszélgetni.

Apa: 5/5***