Szörnyű nap!

Reggel felvettem a cuki, virágos ruhámat egy szandállal. Aztán befontam a hajamat és lementem reggelizni. Amikor kinéztem a konyhaablakon láttam, hogy Kornél leskelődik.

- Ebből elég!-mondtam mérgesen.

Kifutottam hozzá. Szerencsére nem látta, hogy kijövök az ajtón, mert nagyon magas a kapu és senki nem látja az udvarunkat az utcáról. Kornél nagyon meglepődött, amikor kinyitottam a kapuajtót.

- Segíthetek?-kérdeztem mérgesen.

- Öm....

- Gondoltam! Mondd, miért leskelődsz utánam? Miért követsz?

- Öm....

- Aha. Nem gondolod, hogy ez beteges?

- De, csak....

- Csak mi?

- Kíváncsi vagyok, hogy olyan vagy e, mint az apád.

- Te honnan ismered apámat?

- A szüleim osztálytársa volt.

- És?

- Egy féreg!-mondta önelégült vigyorral a képén.

Egy pillanat alatt történt az egész. Kornél önelégült pofával nézett rám. Én bedühödtem és erőből felpofoztam. Akkorát csattant, hogy a mellettünk lakó, kissé siket Gizike néni kijött az utcára.

- Mi történt?-kérdezte kíváncsiskodva.

- Semmi. Biztos Jutka néni elejtett valamit.

- Jóvan, jányom!-és bement.

Kornél még mindig ott állt előttem és zihálva nézett engem. A pofon nyomát takarta.

- Ide figyelj, Kornél, mert most mondom el először és utoljára! Hagyd békén a családomat! Nincs jogod ahhoz, hogy bántsd őket! Engem bánthatsz, a te véleményedet pont leszarom, de a családomat hagyd békén! Megértetted?-mondtam nyugodt, mégis komoly hangsúllyal.

- Én megértettem.

- Jó!-indultam volna vissza, de-Nagyon fáj?

- Eléggé. 

- Várj itt és hozok jeget.-bementem. Felkaptam a sulis cuccomat és egy kis jeget. Az utóbbit a fagyóból, nyilván.

De Kornél már nem állt ott. Visszavittem a jeget a fagyóba és gyorsan mentem is a suliba, mert már késő volt. 

Pont csengőszóra értem be a suli épületébe, amiért Székely már le is harapta a fejemet. Ő az igazagató-helyettes.

- Neményi Regina, húzzál az órára!-parancsolt.

Gyorsan mentem a kémia laborba. A többiek már bent voltak. Kivéve Kornélt. Csilla mellett üres volt a hely, így bevágtam magam mellé. Aztán bejött egy nő. Nem mondott semmit, kínos csend volt a teremben. Megállt a tanári asztal előtt.

- Üljetek névsor szerint!-mondta.

Így kerültem Robi mellé, akin látszott, hogy frusztrálja a jelenlétem. Mindegy. A tanárnő aranyos, Diós Klára a neve. Középkorú hölgy, a fia, Diós Gyuszi, odajár  hozzánk. Tizedikes. Egyébként órán csak bemutatkoztunk. Aztán jött egy irodalom óra Kardossal. Utána egy tesi, amin azt hittem, hogy meghalok, egy angol, és egy ének. Apáék idejében nem volt ének és hittan sem, most már mindkettő van. Az énektanárunk egy nő, Lukácsné Csabai Zsófia a neve. Kis aranyos, de hallottam felsőbb évesektől, hogy nagyon egy utáladék nő. Komolyan veszi a saját tárgyát. Túl komolyan.

Francián DiGotthard-dal a számokat vettük, egytől 100-ig. Ezzel el is ment az óra, plusz még Robi fegyelmezésével is. Ilyen kegyetlen poénokat mondott, mint például: ,,a 10 milyen díszes szám.", vagy ,,a 8 milyen hülyítő szám". Ha-ha-ha! Arról nem is beszélve, hogy Mátéval próbálták kitalálni, hogy a tanár (akit 40 körülinek saccolok) hány éves.

- Maga biztos quarante-quatre (44) éves!-mondta Robi.

- Szerintem soixante-dix (70) éves.-mondta Máté, mire a tanár mérgesen hátrafordult.

- Csak az poénkodjon, akinek megy is!-mondta a tanár. Mindenki nevetni kezdett.

- Mátékám, ez besült!-nevetett Robi. 

Szünetben mindenki Máté besülésén nevetett. 

Matekon nem történt semmi érdekes, csak belekezdtünk a halmazokba. 

Utolsó óra után hazamentem. Megkajáltam, megnéztem a PLL-ből 1 részt és elkezdtem tanulni. Segítségül hívtam a Google fordítót. Legalább megtanultam kiejteni a francia számokat. Ezzel végeztem és nekiestem a nyelvtan házinak, ami holnapra kell. Mikor mindennel végeztem, úgy döntöttem, hogy elmegyek Kristófért a sulijába. A suliba érve rögtön a tablónkhoz mentem. Én a-s voltam. Amúgy, ami tablónk nagyon szép lett. Egyszerű, fekete-fehér, de ennek is megvan a saját története. Az egyik tanárom abban az évben halt meg, mikor mi 8.-osok voltunk. Autó balesetben  hunyt el Nóra néni. Mindenki nagyon szerette és tisztelte őt. 

Miután a tesómmal hazaértünk, leültünk tanulni. Segítettem neki matekból. Bár nem vagyok belőle egy zseni, egy 3.-os gyerek matekházijában tudok segíteni. 

Anya hazajött. Gyorsan bement a szobájukba. Nem szólt semmit. 

- Hozd a gyógyszert!-mondtam Kristófnak, aki tudta, hogy miről van szó.

Felvittem a gyógyszert (Kristófnak a látvány még nem való) és bementem apáék szobájába. De nem volt nyitva az ajtó.

- Anya, nyisd ki!-kopogtam.

- GINAAA!-hallottam Kristóf kétségbeesett hangját.

Lerohantam Kristófhoz.

- Anyát láttam leeseni!-bőgte el magát.

Kirohantam az udvarra. Anya ott feküdt a nappali ablaka alatt. Odarohantam hozzá és rázogattam.

- ANYA!-ordibáltam. 

Legbelül összetörtem. Nem reagált. Volt pulzusa. Felhívtam a mentősöket, akik pár percen belül kijöttek. Aztán hívtam anya szüleit. Mire a kórházba értünk, már ott voltak anya szülei. Leültünk a váróba.

- Mi történt?-kérdezte Zsóka mama.

- Roham...

- Mondtam Arnoldnak, hogy ne hagyja itt egyedül veletek!-mérgelődött Misi papa.

Kristóf rám nézett.

- Meg fog halni?-kérdezte könnyezve.

- Volt pulzusa. Nem lesz semmi baj.-öleltem meg az öcsémet.

Miután Kristóf lenyugodott, Kati mama is a kórházba ért.

- Mi történt?-kérdezte aggódva.

- Roham.

- Istenem!-szörnyülködött el.

- Ez mind nem lenne, ha a fiad itthon lenne!-Misi papa.

- Vagy talán a lányodat kellett volna elvinni még idejében orvoshoz. Ja, várjunk csak? Nem is a lányod! Mert te egy im....

- ELÉG!-én.

Mind a 3 nagyszülő rám nézett.

- Az nem érdekel titeket, hogy itt van 2 gyerek? Akiknek nincs itt az apjuk, -Misi papához fordultam.-mert azon fáradozik, hogy el tudja tartani a 2 unokátokat. Akiknek az anyjuk kórházban van,-Kata mamához fordultam.-mert súlyos lelki problémái vannak. Titeket egyáltalán nem zavar, hogy Kristóf ezt végig hallgatta? Még szerencse, hogy Kati mama nem mondta ki azt, amit akart! Most bajban vagyunk, ezért nyomatékosan megkérlek titeket arra, hogy fejezzétek be a veszekedést! 

- Igazad van, Regina!-mondta Zsóka mama. 

- Amíg anyátok kórházban van, nálatok alszom. Így jó lesz?-mondta Kati mama.

- Igen, mama. Köszönjük!-mondtam.-De szeretném, ha Kristófot hazavinnéd és ott maradnál vele. Majd Zsóka mamáék haza visznek. 

Láttam, hogy nem nagyon tetszik neki az ötletem, de elővettem a tipikus "muszáj lesz" nézésemet, így belement.

Anyának agyrázkódása van, jelenleg kómában van. Mamáék olyan 11-kor vittek haza. Addigra Kristóf aludt, Kati mamának meg már telefonon keresztül elmondtam a fejleményeket. Nem beszélgettünk, mert késő volt, csak feljöttem a szobámba. Hullafáradt vagyok, megyek is aludni!

Mai nap: 5/1***

Anya: 5/1***-remélem, egyszer rendbe jön.

Nagyszülők: 5/1***-nagyon idiótán viselkedtek a kórházban.