Teremfogság 2. nap. De ez még semmi! A mai nap csúcspontja az énekóra volt. Bejött Lukácsné és így szólt:

- Lapot elő!

Mi meg: MIVAN?

- Tanár nő! Nem tetszett mondani, hogy írunk!-mondta bátran Mathieu.

- Az ének az alapműveltség...-Lukácsné.

- Ne kezdje már maga is!-mondta Máté, mire felnevettünk.

- Tessék, Máté?

- Semmi!

- Tehát! Lapot elő!-Lukácsné.

Nem volt mit tenni.  Elő vettük a lapot és Lukácsné feltett néhány kérdést a zene kezdeteiről. Betippeltem a kérdéseket, semmit nem tanultam énekből. Láttam a többiek kétségbeesett arcát. Robi könyörgőn nézett rám, de csak megvontam a vállam. A kérdéseket nem tudtam biztosra, nemhogy neki, de még magamnak se tudtam jó jegyet biztosítani!

Szünetben szidtuk is rendesen Lukácsnét! Mit képzel? Hogy hazamegyünk és előbb tanuljuk az éneket, mint az irodalmat? Ja, igen! Irodalom! Íratott velünk Kardos a görög epikából. Ezt se tudtam tökéletesen, mert csak a francia járt a fejemben! A francia jól ment, szinte hibátlanra írtam meg! De akkor is! Most tiszta ideg vagyok! Fuuu!

Délután bementem anyához. Apa ott volt.

- Sziasztok!

- Szia!-köszöntek.

- Mizu?-ültem le anya ágyára.

- Jövőhéten hazamegyek!-mondta ujjongva anya.

- És jövőhéten megyünk megint ultrahangra.-apa.

- De jó!

- Mind a négyen megyünk!-fogta meg apa anya kezét.

- Várj! Az ikrekkel négyen, vagy Krisával és...

- Igen, akkor így hatan megyünk!-mondta mosolyogva anya.

- Juj, láthatjuk az ikreket ultrahangon keresztül?

- Igen!-mosolygott apa.

- Vááá, de jó!-ujjongtam.

Anya és apa mosolyogva egymásra nézett.

Még beszélgettünk egy kicsit, aztán apával hazamentünk. Otthon nem nagyon tanultam. Holnap nem írunk semmiből (elvileg...). Apának elmondtam az éneket. Azt mondta, hogy ilyet  is meg kell tapasztalnunk.

Krisát hazahozta az edzője. Apával beszélgettek kint a kapuban. Ajaj, láttam az öcsémen, hogy valami nagyon nem okés. Aztán, amikor apával bejöttek, kezdődött a feketeleves.

- Mi ütött beléd, Kristóf?-apa.

- Kötekedett...

- És ezért törted be az orrát?

- Hát...

- KRISTÓF! ILYET TÖBBÉ NEM CSINÁLHATSZ! MEGÉRTETTED?-ordított apa.

- Igen.

- Most pedig mars a szobádba!

Krisa felment. Apa rám nézett.

- Betörte az egyik srác orrát, mert tán kötekedett vele. Az edző ki akarta rúgni, de beszéltem a fejével.

- Értem...

- Hjaj! Pénteken elmegyek az edzésre és felkeresem a szülőket.

- Azt jól teszed. Apa!

- Igen?

- Péntek délután valószínűleg nem leszek itthon.

- Mert?

- Felmayer-éknél leszek.

- Miért?

- Segítek Máténak...irodalomból!

- Értem! Hát, menjél!

- Okés.

Kimentem az udvarra, meglocsoltam a virágokat meg gyomláltam is egy kicsit. Visszamentem és rögtön vacsorához terítettem. Tettem levest.

- Gyertek!-szóltam. Apa jött, Krisa nem. Felmentem hozzá.

- Gyere, vacsora!-szóltam neki.

- Apa nem szeret!

- Honnan veszed ezt a hülyeséget?

- Kiabált velem!

- De Krisa, betörted az egyik srác orrát! Csupán szeretetből kiabált veled!

- Nem is tudom...

- Na, gyere enni, megbeszélitek ezt!

Kristóf rám mosolygott.

- Mehetünk!

Vacsoránál aztán megbeszélték ezt. Krisa végül belátta, hogy apa szereti őt, így megnyugodott.

Apa és Krisa együtt aludt. Én meg mindjárt a kis plédemmel. :)

Mai nap: 5/3-hülye ének, hülye teremfogság, hülye...ahj!

Anya: 5/5***-jól van!

-----------------------------------------------

Következő rész: 20 megtekintés és 15 szavazat után!