Szeptember 23.-kedd
Őrült egy napot tudhatok magam mögött! Kezdjük!
Arra lettem figyelmes, hogy Kornél órák előtt vízipisztolyt vett ki a szekrényéből.
~Ez jó lesz!~-gondoltam.
Nyelvtanon Kardos épp a táblára írt, amikor észrevettem, hogy a fejem fölött elmegy egy csík víz. Kornél lőtte a vizet. Egyenesen Kardosra. Kicsit látszódott a világosbarna zakóján. Mérgesen megfordult.
- Ki volt az?-kérdezte.
- Talán az eső esik...-próbálkozott Máté.
- Ne szórakozz velem, Felmayer!
Aztán elkezdte pásztázni az osztályt és a tekintete megállapodott rajtam.
- Neményi, ki volt az?
Hallottam, hogy Kornél nagyon szaggatottan fújja ki a levegőt.
- Nem hallom, tanár úr!
- Azt kérdeztem, hogy ki volt az?-kérdezte hangosabban.
- Mi?-kérdeztem vissza naivan, mire a többiek mond visszafojtott nevetéssel ültek tovább.
- Ki lőtt rám vizet?
- Megismételné hangosabban?
- KI LŐTT RÁM VIZET?-ordította.
- Hát, én nem tudom!-mondtam közömbösen, mire a többiek elnevették magukat.
- Neményi Regina, az igazgatóiba MOST!-kiabált.
Bekopogtam az igazgatóiba. Székely épp a monitor mögött ült. Érkezésemre meglepődött.
- Neményi? Hát te?
- Kardos tanár úr küldött.
- Miért?
- Mert nem tudtam, hogy miért vizes a zakója.
Székely elképedve nézett rám, aztán visszaküldött a terembe. Mikor nyitottam az ajtót, csengettek. Kardos már nem volt bent.
- Kösz, Regi!-veregette meg a vállam Kornél.
- Nem hallom!-mondtam, mire a többiek elnevették magukat.
Erre Kornél megölelt. Hát, oké...
Csillával és Lottival sétáltunk a suliban. Megálltunk a szüleink tablója előtt.
- Ő itt az anyukám!-mutatta Lotti.
Edina néni most se csúnya nő, de a tablóképén valami eszméletlenül szép.
- Nagyon hasonlítasz rá!-mondtam.
- Már nem annyira!-mutatott az öltözékére. Egy tornacipő, farmer, és fehér póló volt rajta.
- Gyertek, megmutatom anyukámat!-ráncigált el minket Csilla.
- Ő az!-mutatott rá Varga Kata tablóképére. Szőke haj, enyhe smink és egy félmosoly. Barna szemeivel vakmerőn néz a képbe. Szép!
- Szép!-Lotti.
- Szerintem is!-én.
- Volt már neki fekete haja is.
- Komolyan?-én.
- Igen. Gót volt.
- Aha.-Lotti.
- Egyébként, te olyan vagy, mint apukád.-mondtam.
- Te is!-vágták rá, egyszerre.
- Tudom.-mondtam.
Szünetben pletykáltunk még egy sort aztán mentünk angolra. Mrs. Marin íratott velünk egy dogát a családból. Ilyen kérdések voltak, hogy apa, anya... Kisujjból kiráztam! :D
Francián már nem csak Kornél, hanem Robi is elkezdte a vízipisztolyos mókát. DiGotthard meg észre se vette! Annyira gáz, hogy az egész háta tiszta víz volt és ő semmit nem vett észre ebből! Mi meg röhögtünk egy csomót ezen! Mikor DiGotthard kiment a termünkből, utánanéztünk. Mint ahogy mindenki, aki a folyosón volt. A diákok elkezdtek röhögni. Még néhány anár is elmosolyogta magát. :D
Aztán nagyszünetben Haller berontott (!) az osztályba. Mindenki bent volt.
- Gyerekek! Mi történt Kardos tanár úr óráján?
- Tudja, tanár úr, néha Kardos tanár úr beképzel magának dolgokat!-mondta Joci, mire mindannyian visszafojtott nevetéssel ültünk tovább.
- Én mást hallottam! Regina, miért is kötöttél ki az igazgatóiban?
Körbe néztem.
- Nem tudom! Elfelejtettem!
Haller idegesen rám nézett.
- Jól van! Pénteken rendkívüli szülői értekezlet lesz! Minden szülőt várok sok szeretettel!
- Köszönjük, tanár úr!-mondta Máté, mire elnevettük magunkat.
Patrik épp ment volna ki szünetre, amikor Haller ezt mondta:
- Addig nem mentek ki szünetre, amíg el nem mondjátok, hogy ki volt a tettes!
- Mi? Ne már!-puffogott Dani.
- Szeretnél mondani valamit, Dani?
- Nem, tanár úr!
Azzal Haller kiment. És egész szünetben a terem előtt állt.
- Pisilnem kell!-nyávogott Lotti.
- Kajás vagyok!-mondták többen.
- Van egy ötletem!-én.
- Mi az?-Kornél.
- Mind a négy lány elmegy a WC-re. Lotti, Csilla és Fanni bent marad, én meg lemegyek a büfébe, kajáért. Valamelyik srác ideadhatná a pulcsiját!-én.
Joci egy nagyobb darab srác, szóval az ő pulcsija igazán megfelelt a célnak. Közben a többiek leadták a rendelésüket.
- Akkor, mehetünk!-kötöttem a derekamra a pulcsit.
- Sok sikert!
- Közben lefoglalhatnátok Hallert!-mondta Csilla.
- MENJÜNK MÁR!-sipította Lotti.
Kimentünk az ajtón.
- Hová, hová, hölgyeim?-Haller.
- A mosdóba megyünk!-Fanni.
- Négyen?-Haller.
- Lotti és Csilla nincs valami jól! Segítünk rendbe szedni őket!-mondtam.
- Oh, értem! Jól van, siessetek vissza!
Siettünk a mosdóba. Lotti bement az egyik fülkébe, közben Fannival és Csillával megbeszéltem a tervet.
- Most felveszem Joci pulcsiját és lemegyek. Közben telefonon megbeszéljük, hogy mikor találkozunk. Okés?
- Oké!-válaszolták.
Felvettem a pulcsit, a kapucnit a fejemre tettem. Kimentem. A termünk felé néztem. Haller nem volt kint, szóval lesiettem a lépcsőn és a büfébe rohantam. Nem volt senki a büfénél. Leadtam a rendelést (nagyon sok volt!), kifizettem és felhívtam Csillát.
- Lotti végzett már?-én.
- Igen.
- Jó, akkor indulhattok.
A lépcső tetején jártam, amikor jöttek a lányok. Szerencsére nem volt feltűnő, hogy hirtelen négyen lettünk. Haller épp beszélgetett az egyik tanárral. Feltűnés nélkül mentünk be a terembe, ahol a többiek már izgatottan vártak minket.
- Királyak vagytok!-ordította Kornél.
Mindenki megkapta a kajáját, mindenki minket ünnepelt! A nap további része nyugisabban telt.
Megbeszélésen az októberi lapról volt szó. Szeptemberben nem jelent meg az újság, mert nagy volt a csúszás.
- Tehát: október 23, minden mennyiségben!-mondta Botond.
- Már nem azért, de ez senkit nem fog érdekelni!-szólt Odett a 9.a-ból.
- De fog!
- Nem! Engem például nem érdekel!-Odett.
- Te tulajdonképpen mit keresel itt?-Hanna.
- Felvettek.
- Ezen csodálkozom én is...- Hanna.
- ENGEM NEM ÉRDEKEL OKTÓBER 23!
- Már pedig te fogod leírni a történetét! Téma lezárva! Jövőhét keddre várom a kész cikkeket! Mehettek!
Megvártam Hannát.
- Mehetünk!-mondta.
Egy közeli kávézóba mentünk.
- Pontosan kit is várunk?-én.
- A Kósa házaspárt.
Amint ezt kimondta, bejött az ajtón egy idős bácsika járókerettel és egy idős nénike. Felálltunk.
- Üdvözlöm! Felmayer Hanna vagyok, telefonon beszéltünk!-fogott kezet a bácsival.
- Kósa Pál vagyok!
- Kósáné Molnár Terézia!-mutatkozott be a nénike.
Miután mindenki bemutatkozott a másiknak, leültünk.
- Kérnek valamit?-pincér.
A házaspár egy-egy teát kért, Hanna egy kávét, én egy kólát. Hanna kérdezgetett a házaspártól 56-ról. Kiderült, hogy ott ismerkedtek meg, együtt harcoltak. Pali bácsi segített ledönteni a Sztálin szobrot, első sorból hallgatták Nagy Imre beszédét, Terike néni öccsét lelőtték Debrecenben. Még nagyon sok mindent meséltek az öregek, csodálattal hallgattuk őket. Hoztak képeket is, amiket az interneten sem nagyon lehet látni. Készítettem fotót a képekről is, mert megengedték. 5-kor elmentünk a Kossuth térre, csináltam róluk ott is néhány képet. Aztán visszamentünk a kávézóhoz, ahol a fiuk már várta őket. Ahogy észrevettem, az öregek örültek, hogy mesélhetnek a forradalomról. Hogy van még olyan fiatal, akiket érdekel az, hogy mi is történt akkor.
Hanna hazavitt.
- Péntek délután ráérsz?
- Igen.
- Jó, akkor suli után megszerkesszük a cikket, oké?
- Jó. A képeket küldjem át?
- Jó lenne.
- Okés. Szia!
- Szia!
Kristóf már otthon volt és apa is. Épp tanultak, amikor hazaértem. Én is felmentem a szobámba és tanultam irodalomra meg franciára, mert Kardos biztos fog íratni a mai eset miatt, DiGotthard meg finoman utalt órán a dolgozatra.
7-kor már kész is voltam minden leckével és tanulni valóval, így lementem. Krisa a szobájában volt, pihent, apa pedig olvasott.
- Hogyhogy ilyen későn jöttél haza?-apa.
- Csillának segítettem angolból.
- Rendben.
Nem akarom még nekik elmondani, hogy tagja vagyok a suliújságnak. Majd hazaviszek egy példányt az újságból és megmutatom nekik.
Leültünk vacsizni. Csendesen ettük meg a vacsorát, mindhárman fáradtak voltunk.
Már megfürödve írok naplót. És fáradtan.
Mai nap: 5/4-hosszú volt. Nagyon hosszú!
Akció: 5/5***-juj, mindenki minket ünnepelt! :)
Pali bácsi & Terike néni: 5/5***-annyira beleélték magukat a mesélésbe, annyi mindent éltek meg együtt! Öröm volt hallgatni őket!
------------------------------------------------------------------------------
Következő rész: 30 megtekintés után!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro