Szeptember 14.-vasárnap
Ma lementem Zsóka mamáékhoz. Egyedül. Apáról szerettem volna beszéni velük.
- Sziasztok!-köszöntem.
- Szia!-papáék.
- Gyere beljebb, Gina!-invitált mama.
Bementünk a nappaliba.
- Apáról lenne szó.-kezdtem.
- Ver titeket?-mama.
- A mocskos disznó! Hozom a baltát!-papa.
- Nem erről van szó!-én.
- Akkor?
- Csalja anyát.
- MICSODA? Még ő csalja Tamit?!-akadt ki papa.
- Apa azt mondta, hogy elhidegültek egymástól...
- MÉG HISZEL NEKI?!-mama.
- Csak szóltam, hogy ne mástól tudjátok meg.
- Én lemegyek!-állt fel hirtelen papa.
Sietett a kocsihoz. Mondtam neki, hogy ne menjen, ne csináljon balhét, de papa eléggé önfejű és makacs.
- Anyád nem tudja?-mama.
- Nem.
- Nem kell még neki mondani!
- Tudom, de egyszer meg kell tudnia!
- Igen.-mondta mama, vezetés közben. Igen, hozzánk tartottunk ekkor.
Amint hozzánk értünk, berohantam. Még az ajtónál jártam, de már kiabálást hallottam. Bementem. Apa és papa a nappaliban veszekedtek.
- MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL?!-ordította papa.
- Mindent megmagyarázok majd!
- MOST AKAROK MAGYARÁZATOT, TE PATKÁNY!
- Miért kiabáltok?-kérdezte álmosan Kristóf. Még csak 8 óra volt...
- REGINA!-ordított apa.
- Itt vagyok.
- Mégis, mi ez az egész?!
- Nem akartam, hogy mástól tudják meg.
- Mégis kitől?!
- Mondjuk Gerdától!
- Misi, Zsóka! Üljünk le, beszéljük meg!
- MÉGIS MIT?!-papa.
- Misi...-mama.
- NEM MONDOD, HOGY TE BESZÉLNI AKARSZ VELE?
- Nem véletlen van ez az egész...
- Te meg miről beszélsz?!
Mama ránk nézett.
- Menjetek fel.
- Gyere!-fogtam meg az öcsém kezét. Felmentünk.
- Miért veszekednek?-kérdezte Krisa.
- Tudod, a felnőttek szoktak csak úgy veszekedni egymással. Ebbe nekünk nem kell beleszólnunk.
- Okés.-bement a szobájába.
Én is bementem a saját kis kuckómba. Közben elgondolkodtam. Nem volt olyan jó ötlet lemenni papáékhoz! Nem nekem kellett volna elmondanom, hanem a szüleimnek. De féltem és félek is, hogy ez a patkány Gerda felkeresi őket és kitálal! Istenem, mibe keveredtünk?!
Próbáltam másfelé terelni a gondolataimat, de nem ment. Kapcsoltam rock zenét, hátha... De még így se nagyon tudtam lenyugodni! Aztán, olyan 9-kor bejött apa.
- Mi az?-én.
- Ne akadj ki...
- Jól kezdődik!
- Anyádról van szó!
- Baj van?
- Az attól függ hogy nézzük!
- Apa, mondd már!
Apa leült az ágyamra. Én törökülésben ültem az ágyamon. Megfogta a kezemet és így szólt.
- Anyád terhes!-bökte ki.
- Mi?
- Jól hallottad.
- Öm... Már ne is haragudj, de ez nektek már nem késő? Apa, 42 éves vagy, még akarsz egy gyereket?
- Én már nem!-állt fel az ágyról.
- Esküszöm, nem értem!
- Regi, a gyerek nem az enyém!
Lesokkoltam!
- Hogy mi?!
- Nem én vagyok a gyerek apja! Anyád már régóta csal valakivel!
- Biztos, hogy nem a tied?
- Biztos!
- AKKOR KIÉ?!-akadtam ki.
- Nem tudom, Gina!
- Úristen!-én.
- Ne is mondd!
- Erről tudott Zsóka mama?
- Igen!
- Te jó ég! Én ezt már nem bírom!-tört ki belőlem a sírás.
Apa lement a konyhába. Két pohárral és egy üveg whiskey-vel tért vissza. Mindkét pohárba öntött.
- Igyál!-adta a kezembe az egyik poharat. Ittam.
Így iszogattunk, csendben. Aztán jött a feketeleves! Vagyis Gerda.
- Megjöttem, drágám!-szólt.
Apára egymásra néztünk. Mire felállt, én már szaladtam lefele a lépcsőn. Gerda a nappali közepén állt.
- Mit mondtam neked tegnap?!-én.
- Apád?
- Gerda, takarodj innen, míg szépen vagyok!
- Regi!-szólt rám apa.
- Nem fogom megtűrni a kis csajodat a házunkban! Menjetek máshova!
- Jó, gyerekem! Menjünk, Gerda!
Elmentek. Most este 8 van és még nem jött haza apa. Mi már megfürödtünk Krisával. Ő már alszik. Én is megyek lassan.
Mai nap: 5/2-állandó kiabálás.
Anya: 5/1-most haragszom rá!
Apa: 5/1-rá is!
Zsóka mama: 5/1-és rá is!
---------------------------------------------------------
Következő rész: 5 szavazat és 15 megtekintés után!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro