Csalódtam apában! Utálom őt! Huh...Kezdjük!

Reggel felkeltem, felöltöztem és mentem a fürdőbe, rendbe szedni magam. Aztán mentem Kristófot felkelteni. Ez nem volt egyszerű menet, az öcsém nem nagyon akart felkelni. De megtette! (taps-taps-taps!)

Apa még a konyhában volt, mikor én lementem. 

- Szia!-én.

- Szia!

- Mindjárt mész?

- Igen.

Csendben készítettem Krisának és magamnak kaját.

- Mentem!-adott egy puszit apa.

Kristóffal csendben megreggeliztünk, aztán csendben mentünk a sulijába. Ugyanilyen csendben mentem én is suliba. És eddig volt csendes a napom! (Szóismétlés....)

- Sziasztok!-köszöntem.

- Szevasz, Regi!-köszöntek a fiúk.

- Milyen volt a matek?-kérdezte röhögve Máté.

- ELMONDTAD?-néztem Robira.

- Nem.

- Akkor?

- Bekapcsoltuk a telefonján a video-t. És mindent felvett!-röhögött Máté.

- Legalább jófejek a nagymamáim...

- De még mekkora arcok!-nevetett Kornél.

- Gina, esküszöm, én cserélnék veled!-mondta Máté.

- Csak veled nem cserélne senki!-szólt oda Patrik, mire mindannyian elnevettük magunkat.

- Ne is akarjátok megtudni, hogy milyen egy tökéletes család...-mondta Máté. Nem tudom, hogy viccelt, vagy komolyan mondta e. De a srácok már nem annyira nevettek.

- Befelé, fiatalok!-szólt Székely. Khm... Engem több ideig nézett a kelleténél... Fuj!

- Miért nézett téged annyira, Regi?-kérdezte Kornél.

- Biztos nézte, hogy mennyire hosszú a szoknyája.-Máté.

- Egyik nap ment előttem egy csaj, miniben és Székely hazaküldte. Amint a csaj megfordult, Székely jól megnézte hátulról.

- Ki volt az a lány?-Patrik.

- Kósa Dorina.

- Őt mindenki szívesen nézi meg hátulról!-röhögött Máté, mire oldalba böktem.

- Jó, befejezem.-Máté.

Így mentünk be osztályfőnöki órára. Lottin és Levin kívül mindenki a teremeben volt.

- Mizu?-fordult hozzám Csilla.

- Semmi. Veled? Láttam, tegnap Gyuszi megjelölt téged egy képen.

- Ne tudd meg, hallod! A szívbaj rám jött!

- Mert?

- Nem tudom... Nem vagyok erre felkészülve.

- A képre vagy a kapcsolatra?

- A képre. Figyi, nem akarom, hogy mindenki tudjon rólunk.

- Megértem.

- Jó reggelt, gyer...

- Csókolom!-köszönt Levi. Visszatartottuk a röhögést.

- Talán elnézést!-mondta Haller.

- Elnézést!

Levi leült.

- Na, akkor! Csendben foglaljátok el magatokat!

Próbáltuk. De nem nagyon jött össze! A fiúk elkezdtek hülyülni, én Csillával beszéltem, Mathieu és Fanni pedig hallgatott minket.

Szünetben Csillával kimentünk a folyosóra.

- Gyere csak, mutatok neked valamit!-fogta meg a karom Csilla.

Egy tabló elé vitt.

- Nézd csak, ő az apukám!-mutatott egy képre.

- Ő is b-s volt?

- Igen. Haller osztályába járt.

Össze raktam a képet! Apának Haller volt az osztályfőnöke és Csilla apukájának az osztályába járt. Jobban megnéztem a tablót. 

- Antai-Kelemen Ádám Patrik apja, ugye?

- Igen. 

- Pósa Richárd pedig Kornél apja.

- Igen. Bencze Virág pedig az anyja.

- Aha.

- Kovács Krisztián pedig Dani apja.

- Ő a-s volt?

- Aha.

- És Felmayer Dávid ugye Máté apja?

- Igen. Szatmáry Kinga pedig az anyja.

- Komolyan? Szép volt lány korában!

- És még milyen szép most is!

- Bencze Virág és Szatmáry Kinga mind anyukák. Mi van Rentai Renátával?

- Khm... Ő Patrik anyja.

- Mi volt az a khm?

- Tudod, Patrik anyja néhány éve meghalt, autóbalesetben.

- Úristen!

- Igen...

Becsengettek. Siettem nyelvtanra. Egész órán nem tudtam semmire sem gondolni, csak Patrik anyjára. Annyira sajnálom a családot! 

Bejött Vladár Zita rajzot tartani. De még milyen rajzot! SEMMIJET! Bejött és leült. Néma csendben ültünk egész órán. Nagyon gáz 45 perc volt. 

Szünetben elmentem a mosdóba. Ott voltak az a-sok. Mind a 4 a-s lány. Te jó ég! Azok, amennyit pletykálnak! Inkább kijöttem és elmentem a lenti mosdóba! 

Angolon nem volt tanárnő. Szabad foglalkozás volt. Ugyebár, nálunk mindig a 4. óra utáni 15 perces szünet a nagy szünet. Nos, ez a negyedóra arra ment rá, hogy mindenki átnézte a matekot. Ez volt kb. 5 ember az osztályból, a többiek mind akkor nézték meg először a füzetüket. Illetve...ma tudta meg Kornél, hogy kell matekfüzet! 

- Füzetet elő!-jött be Ágoston. MIVAN?

Minannyian összenéztünk. Én a mutatóujjamat a szám elé tettem. Mindenki felfogta az üzenetemet. Hallgassunk a tz-ről! Ágoston elkezdett felírni néhány feladatot. Nos, ilyen feladatokból kellett volna ma írnunk! Óra végén így szólt a tanár:

- Következő órán nagy dolgozat!-és kiment a teremből.

- De, hé! Holnap nem lesz óránk!-mondta Joci.

- Mert?-Kornél.

- Kornél, te itt voltál 1. nap?-Csilla.

- Ja.

- Kornél, holnap amúgy se lenne matekunk.-Mathieu.

- Jaaaaaa, akkor ezt mondd!

- Most kajak ráment a nagy szünetem arra, hogy ezt a szart nézzem át?!-akadt ki Dani.

- Mindannyiunknak ráment a szünete.-Patrik.

Inkább kimentünk a teremből.

Hittanon filmet néztünk, földrajzon néhány alapfogalmat vettünk át és fizikán az egyenes vonalú egyenletes mozgásról beszélgettünk. 

- Megnézzük a szakács-képzőt?-Csilla.

- Aha, nézzük.

Nekem tetszett a szakkör. Ahogy láttam, Csillának is bejött. Sőt, ő fel fog iratkozni! 

Ez után hazamentem. Senki nem volt otthon. Felmentem a szobámba, tanultam irodalomra, mert Kardos beígért egy dogát. Miután megtanultam az irodalmat, lementem a teraszra. A terasz pont Kósáék házára néz. Nem volt mozgás. És ez nekem gyanús volt. Vajon mi lehet a házukban? Mit csinálnak egész nap? Gondolkozásomat Kristóf érkezése szakította meg. Idáig volt ez a nap "csak egy szokásos" nap!

- Apa nem jött értem.

- Nem edzésen voltál?

- Hétfőn, szerdán és pénteken van edzésem!

- Egyedül jöttél?

- Nem, Jutka néni hazahozott.

- MILYEN JUTKA NÉNI?

- A szomszéd.

- MIÉRT Ő HOZOTT HAZA?

-Tudod, ő a közelben dolgozik, egy boltban. És felvett. 

- Megköszönted neki?

- Igen.

- Helyes! Házi van?

- Igen. 

- Akkor ess neki!-tessékeltem a szobájába. 

Kristóf felballagott a szobájába. Ideges voltam. Miért nem ment érte apa? Pedig meg volt beszélve, hogy ő megy érte! Oh, csak jöjjön haza! 

Már 8 óra. Apa még sehol.

- Szerintem kezdjük el nélküle.-én.

- Okés.

Megvacsoráztunk az öcsémmel. Közben beszélgettünk a suliról, tanárokról és szerelemről. Direkt kerültem anyu-ügyét, nem akartam felzaklatni Krisát. Kilenckor elküldtem az öcsémet aludni. Csomószor hívtam apát, nem vette fel. Miután Kristóf elaludt, megfürödtem és lementem a konyhába. Direkt lekapcsoltam minden lámpát. Meg volt az eredménye. Éjfél körül hallottam, hogy kattan a bejárati ajtó zárja. Bejött apa. De várjunk csak? Valaki magassarkúban tipeg? 

Apa felkapcsolta a villanyt a bejáratnál. Én meg kimentem a konyhából. És megláttam...Apa egy nőt...khm...vetkőztetett. Könnyeztem. Aztán az a kis fiatal ringyó észrevett. Apa megfordult.

- Kicsim...

- Emiatt a kis kurva miatt nem mentél az öcsémért?!-akadtam ki.

- Kérlek, válogasd meg a szavaidat!

- NEM! 

- Regina!-szólt szigorúan apa.

- Hogy tehetted ezt?-sírtam. 

- Tudod, anyád...

- Azt hiszi, hogy szereted! Közben meg egy fiatal csitrit vetkőztetsz! Ez a kis ringyó sem lehet több 25-nél! Apa, a lányod lehetne!-kiabáltam.

- Még Kristóf felkel!

- Aha, most érdekel a fiad, mi? Azt bezzeg leszartad, mikor érte kellett volna menned! Tudod ki hozta haza? TUDOD?

- Regi...

- A SZOMSZÉD JUTKA NÉNI! Ő HOZTA HAZA A FIAD, MERT TE EGY FELELŐTLEN APA VAGY!-ordítottam.

- FEJEZD BE!-kiabált apa.

- Miket beszélek én! Téged neveztelek apának?! Téged embernek se nevezlek! Tudod mi vagy te? Egy patkány vagy, egy féreg!

És ekkor csattant egy pofon. Nem tudtam, hogy én képeltem fel apát, vagy ő engem. Az utóbbi történt meg! 

- FEJEZD BE!-kiabált apa.

- Utállak! Emiatt a ribanc miatt képes voltál felképelni a saját lányodat?! Tudod mit? Nem vagyok többé a lányod! Letagadlak!-rohantam sírva a szobámba.

Lerogytam a földre. Sírtam! Nagyon! A mellkasom szorított. Összepakoltam egy bőröndbe ruhákat. Felhívtam Kati mamát. Felvette.

- Mi a baj?-mama.

- Gyhere érhthünk!

- Rohanok!

Hallottam, hogy Kristóf lement a lépcsőn. Utána siettem és visszaráncigáltam az emeletre. 

- Miért kiabáltál?-kérdezte kisírt szemekkel.

- Gyere, megyünk mamához!-szipogtam.

- Mi...

- Majd mindent elmondok. Pakoljunk be neked!

Kristófnak is össze cuccoltam. Megérkezett Kati mama. Lementünk. Én fogtam a 2 bőröndöt, Kristóf az egyik kezében szorította Tapsit, a plüss nyuszit. Egymás szabad kezét fogtuk. 

- Ki ez a nő?-kérdezte mama.

- Barnai Gerda, üdv!

- Még van képed bemutatkozni, te ku...

- KHM!-apa.

- Szép dolog ez, mondhatom! Gyere Kristóf, menjünk!

- Várj, Regi!-apa.

- Undorodom tőled!-én.

Kimentünk mama kocsijához. Beültünk hátra.

- Az a néni és apa...-Kristóf.

- Mint a filmekben, öcsi.-szipogtam.

Magamhoz öleltem Krisát. Megérkezett mama is. A visszapillantóból nézett minket. Kristóf sírva aludt el a karjaim között.

- Beviszem.-mondtam, mikor megérkeztünk. Felkaptam az öcsémet és bevittem a házba. Lefektettem a kihúzható kanapéra. Mama utánunk hozta a cuccokat. 

- Mit mondott?-kérdeztem.

- Semmit. Csak itta a whiskey-t.

- Gondoltam.

- Te mit mondtál neki?

Mama ezek szerint jól ismer. Kis koromban sokszor megkaptam, hogy olyan vagyok, mint ő.

Elmondtam neki a történetet. Mondanom se kell, nagyon kiakadt. 

- Én nem erre neveltem!-könnyezett mama.

- Ki tudja, mióta tart ez az egész!

- Biztos, hogy nem most kezdődött!

- Biztos!

- Kicsim! Én láttam már őket együtt.

- MI?

- Nem voltam biztos benne, hogy az egy másik nő! Azt hittem, hogy anyád az!

- Akkor...

- Teljesen úgy nézett ki hátulról, mit anyád! Most ugyanaz a vörös ruha volt rajta!-sírt mama. 

- Istenem!

- Annyira sajnálom!-öleltük meg egymást.

Még beszélgettünk, de mindketten fáradtak voltunk. Elmentünk aludni. Érdekes, én nem tudok ilyenkor szunyálni. Már 3 óra van és semmit nem aludtam. De meg próbálok!

Szeptember 11.: 5/1***-csalódás!

Apa: 5/1***-utálom őt! Hogy tehette ezt?

Anya: 5/1-neki hogy fogom elmondani?