Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Szeptember 10.-szerda

Korán keltem. Csináltam anyának reggelit, felvittem a hálóba. Apa már elment dolgozni. 

- Szia!-én.

- Szia, Gina!

- Csináltam reggelit.

- Köszönöm. 

- Megyek, keltem Krisófot.

- Apád hamarosan értem jön. Megyek.

- Anya, sajnálom! Én nem ezt akartam!-könnyeztem.

- Regi!-tette anya vállaimra a kezét.-Arra kérlek, hogy légy erős! Míg én nem leszek itthon, neked kell összefogni a családot! Nem lesz könnyű. Azt már most mondom. De meg tudod csinálni, mert erős leszel! Megígéred?

- Igen!-mondtam szomorúan. 

- Menj öltözni, keltem Krisát!

Mentem. Anya nagyon komolyan mondta ezt a család-összefogás dolgot. Képes leszek rá? Nem tudom. De muszáj lesz megtennem! Nem hullhat szét a család! 

Felvettem egy térdnadrágot, egy rövid ujjú pólót és a szandámat. Fogtam az oldaltáskámat és lementem. Anya már reggelit csinált Kristófnak.

- Anya, te reggeliztél már?

- Kislányom, tanuld meg: egy anyának mindig a családja az első! 

- Jó, oké.

- Neked is csináltam.

- Én már megreggeliztem.

- Akkor én megeszem!-mondta az öcsém.

- Kisfiam, neked már nem kéne ennyit enned! Edd meg az adagodat és kész! Ne légy mohó!

- Jó.-szontyolodott el Kristóf.

Anya odament és megpuszilta Krisát. Az öcsém rögtön elmosolyodott.

~WOW! Hogy csinálja? Egyik percben még szomorú az öcsém, a másikban már mosolyog! Semmi kétség, ő a szuperanyu!~-gondoltam.

- Ha nem lenne gond, pihennék egy kicsit. Elviszed suliba?

- Igen.

- Akkor menjünk!-mondta Kristóf.

Ránéztem az öcsémre. A szemeimmel anya felé intettem. Egyszerre mentünk anyához. Megöleltük mindketten.

- Hiányozni fogsz!-mondtuk Krisával egyszerre. 

- Ti is nekem!-könnyezett anya.-De menjetek, még elkéstek!

- Szia!-köszöntünk.

- Sziasztok!

Elkísértem Kristófot a sulijába. Útközben kérdezgetett anyáról, hogy ,,miért megy el?" meg ilyeneket. Neki nyilván csak féligazságot mondtam. A győri-sztorit nem mondtam el.

Aztán én mentem suliba. Pont időben érkeztem, akkor csengettek be. 

- Regina, igyekezz!-mondta Székely. Ugyanolyan tempóban mentem tovább.

Mikor beléptem a kémi laborba, a tanár nem volt bent. 

- Már azt hittük, nem jössz!-mondta Mathieu.

- Itt vagyok, semmi pánik!-ültem le Robi mellé.

- Gyerekek, ma az atomok felépítését fogjuk venni!-mondta kedvesen a kémi tanár. 

Irodalmon a görög vallást és isteneket vettük. Tesin nem volt Székelyné, ezért összevont tesink volt a 11.a-val. A tanáruk, Szekeres Tamás megengedte, hogy játszunk. Fociztunk.

Angolon írtunk a szavakból, éneken vettünk egy népdalt, francián tovább haladtunk, matekon megmondta Ágoston, hogy kövi órán tz. Hát, oké. Ma amúgy Csillával beszélgettem sokat. Leginkább fiúkról, sztárokról, zenékről és egy kicsit a könyvekről. Egyébként Gyuszival már megfogták egymás kezét. Cukik együtt. :) 

Robival is nagyon sokat beszélgettem. Elmondta, hogy Lottit elküldik a szülei elvonóra. Ez nagyon gáz 14 évesen, szerintem. Plusz megbeszéltük, hogy ma találkozunk suli után nálam. Beszélgetünk meg segítek neki matekból. 

Suli után hazamentem. Amint beléptem, meglepődtem. Kati mama és Zsóka mama együtt főztek.

- Sziasztok!-én.

- Szia, Regi!-köszöntek.

- Hát ti?

- Főzünk nektek. Nem gond, ugye?-Zsóka mama.

- Öm... Nem...

- Akkor jó.-Zsóka mama.

- Megyek tanulni.

Rohantam a szobámba. Felhívtam apát.

- Mindkét nagyanyám a konyhánkban főz. Tudsz róla?

- Nem. 

- Most mi legyen? Küldjem el őket? Azért, ez mégiscsak a mi házunk!

- Figyelj, Gina, hadd főzzenek! Szeretetből teszik. Jó?

- Okés.

- Majd én beszélek velük. 

- Jó. Anya?

 - Most jövök az intézetből. Otthon mindent megbeszélünk. 

- Jó.

- Mondd meg valamelyik nagyanyádnak, hogy vigye el Kristófot edzésre és hozza el onnan. Jó?

- Oké. Mikor jössz?

- Későn megyek haza. Holnap műtök, szóval...

- Jó. Szia!

- Szia!

Letettük. 

Készültem matekra. Én nagyjából értem ezt az anyagrészt. Ilyen is ritkán van. 

Robi 4-re jött le. Mindkét nagyanyám feljött a szobámba.

- Regi, egy kisfiú keres téged!-Zsóka mama.

- Biztos Robi az.-álltam fel az asztalomtól.

- Gondolom, nem a szobádba akar jönni...-Kati mama.

- Nem. A teraszra.

- Rendben van.

- Valamelyikőtök elvihetné Kristófot edzésre.

- Már hívtam nagyapádat.-Zsóka mama.

- Jó. Akkor lemegyek. 

- Megyünk veled.

Nagyon gáz volt a szituáció. Együtt mentünk a kapuhoz, együtt kísértük be Robit, sőt, ők is leültek velünk "matekozni".

- Tehát, a halmazok...-én.

- Van unió, metszet, meg...Zsóka, mi van még?

- Uh...Várjál! Van...nem tudom.

Robi nagyon erőlködött, hogy ne röhögje el magát. 

- Nem néznétek meg, hogy mi újság a konyhában? És ha már ott vagytok, hoznátok nekünk inni, meg valami kis kekszet enni? Köszi!-mondtam.

- Persze, Regi, máris megyünk!-mondták zavartan.

- Most már nevethetsz!-mondtam, mire Robi elkacagta magát.

- Nagyon nagy arcok a nagymamáid, Gina!

- Tudom.

Hoztak nekünk inni, meg hoztak rágcsát is és bementek a házba. 

Robinak sikeresen elmagyaráztam a matekot és olyan 6 óra fele hazament. Miután visszamentem a házba, mamáék elkezdtek kérdezősködni. ,,Mit akar ez a fiú?", ,,Tetszik neked?", meg ,,Csinos fiú, nem gondolod?". Inkább a szobámba mentem. Legközelebb akkor mentem le, mikor apa fél 8-kor hazajött. 

- Fiam, nálatok alszom, míg Tamara haza nem jön.

- Ezt majd később megbeszéljük. 

- Zsóka, fáj a hátam!-papa.

- Fogadjunk beálltál focizni, te lusta vénember! Menjünk haza, bekenjünk kenőccsel és alszol!

- Sziasztok!-köszöntek el mamáék.

- Gyerekeim, felmennétek?-apa.

- Aha.

Felmentünk. 

- Segítesz a matekban?-öcsi.

- Igen, persze. Na, mutasd!

Elmagyaráztam neki a matekot, segítettem neki magyarból és átnéztünk a környit is. Mindezt egy óra alatt. Láttam a tükörből, hogy apa az ajtónak támaszkodva figyel minket. Mosolygott. A szemeiből büszkeséget és boldogságot olvastam ki.

Miután Kati mama hazament és Kristóf is megtanult mindent, vacsoráztunk. Aztán Kristóf elment aludni, mi meg beszélgettünk apával.

- Anyád most gyógyszereket fog kapni, amelyek aktívabbá teszik őt, ezáltal rohamai lesznek. Most ti nem látogathatjátok, én néha benézhetek hozzá. Ez fog 1 hétig menni, aztán meglátjuk, mi lesz.

- Akkor tovább fog bent maradni 2 hétnél.

- Valószínű.

- Ahogy az orvosok jónak látják!

- Regi, ne aggódj! Minden rendben lesz!

- Akkor te se aggódj!

- Igyekszem!

Még beszélgettünk, aztán mindketten elmentünk aludni. Illetve, én még először naplót írtam. De most már befejezem.

Mai nap: 5/2-anya elment...

Anya: 5/1-hiányzik!

Mamáék: 5/2-alakítottak! 

------------------------------------------------------

Következő rész: 10 megtekintésnél. 

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro