Reggel apa vitt suliba. Pedig nem lakok messze tőle. Elmegyek 2 buszmegálló mellett, befordulok a sarkon és már ott is vagyok. Odafigyel arra, hogy én ne késsek el a suliból, mint ő. :D Mikor kiszálltam a kocsiból, kissé ideges lettem. A suli nem volt nagy. Elvégre, összesen 96 gyerek jár ide. Plusz a tanárok. Sokan mentek a suli felé. Többen nagy társaságot alkotva, röhögve, sztorizgatva mentek az épületbe, vagy megálltak a suli előtt. Néhányan magányosan, sunnyogva mentek be. Szinte észrevétlenül. De az egyik  srác elesett a lépcsőn. Mindenki odafordult hozzá, mindenki nevetett. Én viszont odamentem hozzá, felsegítettem és bementem. Nem szóltam hozzá, otthagytam. Nem láttam rajta komolyabb sérüléseket. A portán eligazítottak. Első emelet, huszonegyes terem. Megköszöntem a segítséget és felmentem. Megálltam az ajtó előtt. Tényleg ott volt a nevem. 

- Lesz, ami lesz...-mondtam magamban. Beléptem. Csak Mathieu és Dani volt bent.

- Sziasztok!-köszöntem.

- Szia!-köszöntek vissza. Az feltűnt nekem, hogy Mathieu az ablak felőli padsor 1. padjában ült, Dani pedig az ajtó felőli padsor 4. padjában. Mikor beléptem, láttam, hogy nem fordulnak egymás felé, tehát nem beszélgettek... 

Én a középső padsor 2. padját választottam. Nem akartam az 1. padba ülni, mindig is utáltam ott ülni. Nagyon hátra meg azért nem akartam ülni, mert akkor nem látnék semmit. :D Igen, néha túl sokat gondolkozok ilyen apróságokon. :D

Innentől kezdve pár perc néma csend következett. Kínos csend... 

- És, mizu?-kérdeztem.

A srácok döbbenten néztek rám. 

- Mi lenne? Még csak reggel van.-mondta flegmán Dani.

- Bocs, hogy megkérdeztem!-védtem magam.

- Ne kérj tőle bocsánatot, ő már csak ilyen.-mondta Mathieu.

- Hozzád meg ki szólt?-Dani.

- Regi, mintha valaki beszélne hozzám.

- Pont egy féreg lányával akarsz haverkodni?

- Hogy mi?-én.

- Igen, Neményi, jól hallottad.

- Te mégis kiről beszélsz?

- Apádról.

Felálltam. Oda mentem a padjához.

- Te nem veheted a szádra apámat, megértetted?

- Különben?

- Nem tudod, hogy mikre vagyok képes!-mondtam mélyen a szemébe nézve.

- Aha.

Továbbra is farkasszemet néztünk. Inkább beültem a padomba. Mathieu elképedve nézte a jelenetünket. Megértem, elvégre, első nap erre senki sem számít. Ezt még Dani vissza fogja kapni. Nem hagyom magam, senki sem bánthatja a családomat! A kis csatánk után nem sokra bejött Fanni és Józsi. Fanni elém ült. Szomorúnak tűnt. Elővette a fülesét és zenét hallgatott. Nem akartam zavarni, inkább nem szóltam hozzá. Csengetésre bejöttek a többiek is. Az ajtó felőli padsor 2. padjába Józsi ült, Máté előtt. A másik oldalamon nem ült senki, de mögém beült Kornél. Ahogy elnéztem pár osztálytársamat, nem igazán örültek nekem. Hát, oké... Engem nem érdekel. 

Bejött az ofő, Haller Endre. Apa sokat mesélt róla. Kedvelte Hallert. 

- Van hiányzó?-kérdezte.

- Patrik!-ordította Kornél.

- És Csil....-mondtam volna. Csilla pont akkor lépett be a terembe. Elnézést kért és bevágta magát mellém. 

- Zsidák, már első nap?-Haller.-Többet elő ne forduljon!

Haller alaposan végigmérte az osztályt. Megakadt rajtam a tekintete. Elmosolyodott. Összecsapta a tenyerét és arra kért minket, hogy mutatkozzunk be.

Antai-Kelemen Patrik: -

Bernáth Fanni: nem egy beszédes lány. De annyit megtudtunk, hogy van egy bátyja, a 23 éves Nándi.

Mathieu Cheatlin: ő tökéletesen beszéli a magyart. Kedves srác, a nap folyamán többször is beszélgettem vele. Van egy nővére, 20 éves. Pénelopé a neve.

Felmayer Máté: eléggé kütyü őrült a srác. Van egy öccse, Tomi, 11 éves és egy nővére, a 11-es Hanna. 

Haraszti Levente: sunyi fiú. Nem rossz értelemben! Csak mindig kitalál valami hülyeséget. Egyke.

Kardos József: ő apa volt kedvenc tanárának, Kardos Kálmánnak az unokaöccse. Egyébként kedves srác. Van egy mostohatesója, Laci, aki 13 éves.

Kovács Dániel: eléggé flegma, a fiúk se kedvelik. Nagyon nagyra van magával! Van egy nővére, Ivett, aki egy évvel idősebb nálunk.

Nagy Lotti: hát... khm... vihogós, susogós, idegesítő. Nem igazán kedvelem. Nem próbált meg barátkozni, inkább a 11.a-s lányokhoz ment. Van egy ikre, Robi és egy bátyja, a 11.a-s Zsolti.

Nagy Róbert: eléggé bolond srác, szerencsére nem olyan, mint az ikre! :D

Neményi Regina: tökéletes lány és még szerény is! :D

Pósa Kornél: ha van ember, akin látszik, hogy utál engem... szinte megöl a tekintetével! Van egy nővére, a 10.-es Léna.

Zsidák Csilla: aranyos csaj, kedvelem őt. Van két bátyja.

Nos, ez lenne az osztály. 

Ma nagyon sokat jegyzeteltünk, sok minden vár ránk ebben az évben. Csak 3 óránk volt. Szünetekben Csillával és Mathieu-vel beszélgettem. Utolsó óra után haza mentem. Éreztem, hogy valaki jön utánam. Kornél volt az. Megálltam, jelezve, hogy bevárom. De ő is megállt. Farkasszemet néztünk. Most komoly? Ennyire utál? Ch... Hagyjuk! Tovább mentem. Hazaérve nem találtam otthon senkit. Mivel nem kaptunk házit, kiültem napozni. Aztán észrevettem, hogy valaki figyel a mellettünk lévő házból. Odanéztem és megláttam egy nagyon utált személyt. Kósa Balázs már megint kukkol. A kis perverz! Kis??? Már 17 éves! Jesszus....! Anyáéknak el sem mondtam eddig. Félek attól a fiútól. Soha nem látom kint, mindig bent ül a szobájában. És ki tudja, mit csinál... Bah, nem akarom tudni! 

Anya az öcsémmel jött haza. Nem mondtam el neki a kukkolást. Inkább a suliról beszéltem. 

- Gina, örülök, hogy ilyen jó volt az 1. napod! 

- Én is. Kristóf hova ment?

- Öm... neki nem volt olyan jó az 1. napja.

- Mert?!

- Van az a kis barátja, a Viktor.

- Aha.

- Na, összejött Dórikával.

- Kristóf szerelmével?

- Igen.-kuncogott anya.

- Remélem kiheveri.

. Holnap majd másba lesz szerelmes. Tudod, hogy milyenek...

- Tudom.

- Megyek főzni.

- Segítsek?

- Nem kell. 

Ha nem, hát nem. Én megpróbáltam. 

Felmentem a szobámba. Az ablakomból láttam Balázs ablakát. Még mindig ott ült. És figyelte a házunkat. Észrevette, hogy figyelem. Gyorsan behúztam a függönyt. Ciki...

Ahogy apa hazaért, leütünk vacsizni. Kivéve Kristóf, ő fent gubbasztott a szobájában és az All of me-t hallgatta... Ez normális 9 évesen. Vagy nem? 

- És, milyen volt az 1. nap?-apa. Neki is elmondtam ugyanazt, mint anyának. Nyilván, a Dani-sztorit nem mondtam el senkinek. 

- Örülök.-mondta apa. Befejezve a vacsorát felvittem Kristófnak az adagját. Bekopogtam és benyitottam. 

- Minden oké?-én.

- Nem.

- Éhes vagy?

- Nem.

- Nem jössz...

- Nem!

- Öm... nem reagálod túl a történteket?

- NEM!

Inkább kimentem a szobájából. De az ajtója kulcsát kivettem a zárból, biztos, ami biztos! 

Mai nap: 5/4-azért, volt egy-két gázos szituáció...

Dani: 5/1***-egyszer felrúgom!

Kristóf: 5/1-annyira szomorú! :( Itt a baj már nem kicsi!

Kornél: 5/?-fura.