A mai nap unalmas volt. Az ének dogám 3-mas lett. Vagy 6 embernek lett 1-es, 4-nek 2-tes, Kornélnak is 3-mas lett, viszont Fanni 5-öst kapott.  Lukácsné egész órán Fannit dicsérte.

Viszont ami izgi volt a mai napban, az a suliújság. Nagyon jó lett az egész, imádták a Kósa házaspárt. Nagyon sokan gratuláltak nekem. Pedig csak fotóztam, de mindegy. Bár, Odett, ahogy leírta október 23-mat, botrányos volt! Kedden biztos fog kapni Botondtól.

Amikor hazaértem, anya és apa Tv-t nézett. Anya feje apa vállán volt.

- Sziasztok!-én.

Hátranéztek. Felálltak és megöleltek.

- Szia!-mondták.

- Minden rendben?-én.

- A gyerek nem az enyém. Vége a Gerda-történetnek. Vége van!-apa.

Szorosabban öleltem őket. Így álltunk percekig. Az elmúlt hónap nagyon, de nagyon zűrös volt. Kezdve anya rohamával, aztán pár hétig nem láttam, közben ez a k*rva tönkretette a családot, plusz apával összevesztem, elköltöztünk Krisával... Amikor a szüleimet öleltem, tudtam, hogy minden rendben van és lesz. Az elmúlt hónap történései később csak rossz emlékekként fognak eszünkbe jutni.

Vacsit rendeltünk az egyik étteremből. Amíg apa elment a tesómért és a vacsiért, anyával megterítettünk.

- Jövőhéten mentek valahova?-én.

- Tervezünk. De azt szeretnénk, ha velünk jönnétek. Az elmúlt hónap nagyon zűrös volt, jó lenne, ha együtt mennénk el valahova, kikapcsolódni.

- Anya, a ti házassági évfordulótokról van szó...

- Meglátjuk. Igazából, ketten is szeretnénk elmenni valahova, meg veletek is.

- Jövőhéten menjetek ketten, őszi szünetben menjünk el valahova négyen. Illetve, hatan...-mosolyogtam.

- Megbeszélem apáddal.-mosolygott anya is.

Amikor megjöttek a fiúk, felrohantam a szobámba. Megkerestem a suliújságot és levittem a konyhába. Mire leértem, már mindenki az asztalnál ült.

- Az micsoda, Gina?-apa.

- Suliújság.

- Add csak ide!-kapta ki Kirsa a kezemből.

Mind a hárman az újság fölé hajoltak.

- A Kósa házaspár...Hallottam már róluk. Várjunk csak!-apa.

- Neményi Regina Petra! Mi az, hogy nem mondod el, hogy benne vagy az iskola újságban??!-akadt ki anya.

- Öm...Meglepetés?-én.

- Ezeket a képeket mind te csináltad?-öcsém.

- Igen...

- De jó!-Krisa.

Anyára néztem.

- Miért nem mondtad el?-kérdezte.

- Hát, meg akartalak titeket lepni.

- Kicsim, büszke vagyok rád! Ne haragudj, hogy az előbb úgy kiakadtam, csak...

- A hormonok. Tudom, anya!

Anya odajött hozzám és megölelt. Apára néztem. Hideg szemekkel nézte az újságot. Egy pillanatra szomorúságot vettem ki barna szemeiből. Aztán rám nézett.

- Szép lett! Ügyes vagy!-mondta.

Nem volt őszinte! Tudtam, hogy valami nagyon nyomasztja őt. De nem érdekelt. Ő mindig is ilyen volt. Csak a mentális munkát nézi valamibe, a fizikait nem.

Holnapra csak a fizika kell. Azt még átnézem hajnalban, felkelek 4-kor.

Megyek is aludni.

Mai nap: 5/4- az a fránya ének.