Ez fájt.
- Jézusom! Bocsi!- Nézett rám egy srác.
Nagy barna szeme volt és úgyszintén barna haja.
- Áhh- nyúltam az orromhoz majd felkeltem, nem elfogadva a kezét. ( Mert gondolom fel akart segíteni)
- Tényleg nagyon sajnálom. Jól vagy?- kérdezte "aranyosan" mosolyogva. Heh.. most rúgott orrba, miért virul ennyire.
- Kösz jól. Csak kicsit vérzik az orrom. Nyugi semmi több.- forgattam a szemem- Am ki is vagy?- néztem bele mogyoróbarna szemeibe.
- Nem ismersz meg?- kérdezte eltűnődve.
- Ismerlek?- kérdeztem meglepetten.
-Engem mindenki!- mondta.
-Aha- néztem rá sokat tudóan- akkor kedves mindenki által ismert ember akinek hirtelen nem jut eszembe a neve- folytattam szarkasztikusan- most elmentem. Szia.
- Várj! Legalább a neved áruld el!- üvöltötte utánam.
Közben elindultam lefele a lépcsőn.
Ő pedig jött utánam.
-Mégis miért mondanám meg?-kérdeztem.
-Azért hogy tudjalak hogy szólítani!- mondta. Elég meggyőző volt, de semmi kedvem egy idegennek elmondani a nevem.
Közben utol ért, és megfogta a derekam hogy ne tudjak tovább menni.
- Sajnálom...- mondtam majd meg ragadtam a kezét, neked egy szimpla mozdulattal földhöz vágtam a gyereket. Le a lépcsőről.(tudjátok ilyen előre hajítás)- De ha valahogy hívnod kell, szólíts nagynéninek.
Majd elfutottam. Volna. De nagyon nem akarta feladni.
- Márk....- nyöszörgött.
- Mivan?- néztem rá.
- Nh...a...gy..... Mh....á..rk..- nehéz lehetett azok után beszélni hogy ilyen jól helyben hagytam.
- Mi?
- A nevem. Nagy Márk- kelt fel most már és villantott egy 1000wattos mosolyt.
- És?- néztem rá meg játszva hogy nem tudom ki az ,és értetlenül.
- Te nem ismersz engem??- nézett rám döbbenten.- Ez a legjobb csajozós duma ever, te rád meg nem hat???- nézett rám.
- Na baszki.... Megint egy szépfiú.- mondtam majd neki támaszkodtam a következő lépcsősor korlátjának.
- Ezt hogy érted?- nézett rám értetlenül.- Jah, értem. Tudom hogy jól nézek ki.
- Nem, nem. Én a stílusodra gondoltam.
- Naaaaa..... Hadd kísérjelek haza.
- Jó. De ha testi károsodásokat szenvedsz nem fogok magyarázkodni a kiadódnak.- erre egy elégedett mosoly ült ki a fejére. Ennek mi baja?
- Mivan? Úgy vigyorogsz mint akit fejbe vágtak egy gereblyével.- néztem rá.
- Nem azt mondtad hogy nem tudod ki vagyok?! Ellenben azt igen hogy van kiadóm. Azaz tudod ki vagyok, csak be adtad hogy nem. - mondta. Na baszki. Ügyes vok.
- Jól van. Igazad van. Tudom ki vagy. Csak az a helyzet. Hogy nem saját akaratomból. A suli összes lánya rólad álmodozik. Na meg Cortezről. - mondtam- szoval ja.

~Ez a mondat Márk szemszögéből~
-Jól van. Igazad van.- végre elismerte. Most kell elhívnom valahova. De folytatta a mondandóját- csak az a helyzet. Hogy nem saját akaratomból- he??- a suli összes lánya rólad álmodozik.- Ezt nem kétlem.- Na meg Cortezről- ammegkii???? Az első dolgom lesz ha haza érek kikeresem instán.

~~Reni~~

Ez mi volt?? Valaki mögöttem van. Márk megindult felé. És épp megütötte volna mikor az illető kivédte.
És ki volt?? Na ki volt??? Cortez.
- Jól vagy Reni?- kérdezte tőlem.
- Szóval Reni...- gondolkodott el Márk és látszott rajta hogy elraktározta a fejébe.
- Hé haver!- szólította meg Cortezt.
- Mivan?- kéredezte C.
- Esetleg... A vezeték nevét nem akarod elárulni? Szivesen bejelölném instán.- mondta Márk egy angyali mosoly kíséretében.
Cortez épp neki esett volna de félbe szakítottam.
- Rentai.
- Reniii!!- nézett rám Cortez.- Miért nem mondtad hogy nincs semmi baj?? Akkor most nem ütném szeginy gyereket a semmiért.
- Nyugi. Már tőle is megkaptam az adagomat.
Most mind ketten rám néztek. Corteznek lehorzsolódott a könyöke, és felszakadt a szája. Márknak meg alapból szarul állt a szénája.
- Fiúk!- mondtam miközben hátat fordítottam és elindultam- gyertek velem.
- Mert?- kérdezték egyszerre.
- Mert Cortez, megöl a nagyid ha így meglát. És Márk, a rajongóid meg engem ölnének meg. Szval kettős az érdek.
Mind ketten szó nélkül követtek.
Mikor haza értem elkiáltottam magam.
- Itt vagyok!
-Szia Hugiii!- köszönt a bátyám mosolyogva, de a mosoly le is hervadt az arcáról mikor meglátta a fiúkat.
- Ez meg mi?- kérdezte rájuk nézve.
- Cortezt már ismered. Ő pedig Márk. Miattam verekedtek. Lekezelem a sebeiket.- mondtam majd fel invitáltam őket a szobámba. A bátyám nem tudom mit gondolhatott hármunkról , de nem tetszett neki hogy ,,édes hármasban,, legyünk a szobámban ,ezért kinyitotta az ajtót és leszögezte hogy ameddig a fiúk itt vannak ez nyitva marad.
A srácoknak lekezeltem a sebeiket, engedtem őket útjukra.

Este még beszéltem üziben Cortezzel. És vissza jelöltem Márkot instán.
A Cortezzel való beszélgetésünk:
Renikee: am hogy is kerültél te oda ahol én voltam?
Ádikaa: hát az úgy volt, hogy rengetegszer hívtalak, te meg nem vetted fel ezért aggódtam.👉🏻👈🏻🥺
Renikee: Bocsii.🥺 De cuki vagyy😂
Ádikaa: jegyezd meg! Egy fiúnak sose mond hogy cuki.
Renikee:  Oki cukika.
Ádikaa- na jó, mentem.
Renikee: szia. Jó 8!❤️
Ádikaa: neked is!😂❤️

Ennyi is volt mára drágáim.
Xoxo: Blanki😜💕