- Az jó! És milyeneket?- kérdeztem.
- itt van pl. FOB -t!-mondtam Virág.
-Wowww. De jó ez a kép.-mondtam visítozva.
- Köszi! Sztem is arii.- válaszolt visítozva.Hehe.
- Na de menjünk mert kezdődik az óra.
Irodalommal kezdünk.
Mármint kezdtünk volna, ha az ofő nem jött volna be elmondani néhány fontos infót.
- Tehát gyerekek tegnap sok mindent elfelejtettük átbeszélni..- de ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta Arnold.
- Neményi!- kiáltott rá Haller.
- Bocsánat lerobbant a busz- és már indult is a helyére.
- Áljj csak meg! Tudom hogy édesapám hozott kocsival!- próbálkozott tovább az ofő.
- Valóban de előttünk lerobbant egy busz. Idő volt megkerülni.
- Hatalmas ennek a valószínűsége. Ülj a helyedre.- mondta ki végül.
Ez elég vicces volt. Lássuk be.
- Szóval mindenki szüleinek kérem az elérhetőségeit. Akiknél elváltak mind a kettőt.
Arnold jelentkezett.
- Igen Arnold?- kérdezte az ofő, azt hiszem már érezte hogy mi lesz.
És itt elkezdődött egy újabb vita , bocsika de bealudtam. Arra keltem hogy Ricsi dobál papírral aztán mutogat hogy nyissam ki. Ez állt benne:
Jössz velem deszkázni délután?
Gondolkodás nélkül vissza irtam.
Igen!:)
Ricsi mosolyogva bólintott. És kicsengettek. A nap kb.így telt. Alvással.:D De jó hír hogy kész lett Virág szekrények. A végeredmény pedig szupiii.
Suli után Ricsivel elindultunk deszkázni. A többiek sorra húzták ki magukat alóla , így végül ketten maradtunk.
Eltelt az idő. Már kb. 7 / 8 óra van és én meg Ricsi még itt vagyunk.
Valamiről mintha megfeledkeztem volna.
- Mikor mész haza?- kérdezte Ricsi.
És itt esett le. Elfelejtettem apu üzenetét. Hogy suli után jön értem. Reggel otthon hagytam a mobilom. Így nem tudom mit csináljak. És egyszeriben kitört belőlem a sírás.
- Jézusom Ren , mi a baj?- futott oda hozzám Ricsi.
- Ehl..feh...lej..teh...temmm- mondtam zokogva. Amúgy ha nem sikerülne kiolvasni "elfelejtettem".
-Mit?- kérdezte aggódva.
- Jöttek volna értem de én elfelejtettem, és már 8 óra van. Nem tudják hol vagyok és én sem tudom még hogy hol vagyok. - mondtam. Mármint most kihagytam egykét ehhww-t meg nohh- t. Igaz volt amit mondtam nem figyeltem az utat csak Ricsit követtem.
- Semmi baj! Haza kísérlek.- mondta majd elindultunk ,miután elmondtam a címem.
A ház előtt a bátyám és ahogy láttam a haverjai idegesen szaladgáltak és üvöltöztek.
Amikor oda értünk mind abba hagyták.
- Hol voltál?- nyúlt a bátyám a kezemért. De én csak Ricsi mögé bújtam.
- Ricsi! Hol voltatok?- kérdezte mérgesen.
- Deszkaparkban. Elfelejtette hogy apukája jön érte és beleegyezést hogy deszkázzunk.
-RENÁTA!- hallottam meg egy ismerős hangot. Anyué volt. Ahogy ránéztem szeme kisírt volt , éppen telefonált de gyorsan le is tette. Oda jött és szorosan megölelt.
- Most kissé csalódtam benned.- mondta a szemembe nézve. Éljen! Újra itt a bömbölés ideje. A legközelebb álló személyre van szükségem. ( Már mint szó szerint aki mellettem áll). És ezzel belefúrtam Ricsi hátába a fejem és zokogni kezdtem. De nem tartott sokáig mert megérkezett egy autó. Egy ismerős autó. Nagyon is ismerős,mivel ez apu kocsija volt. Amint meglátott szemében egyszerre megkönnyebbülést és csalódottságot véltem felfedezni. Kiszállt és felém sétált.
- Reni!- kiáltotta el magát és szintén szorosan átölelt.
- Sah....haj...náh....há..lo..hom.....- nyözörögtem. Fordítás: sajnálom.
- A lényeg hogy megvagy. Hol voltál?
- Elfelejtettem amit írtál így óra után rögtön elmentünk Ricsivel- itt ránéztem a mögöttem álló fiúra- deszkaparkba.
- Értem. De tudod hogy ennek még következménye lesz!- és újból megölelt.
- Menjünk be! - szólt anyu.
A bátyám elköszönt a haverjaitól, én pedig átöleltem még egyszer Ricsit aztán beszaladtam.
Az este folyamán még kibékültek anyuval.
Dani még mindig haragudott rám. Nem csoda. Riasztotta a fél várost hogy eltűntem, aztán egy fiúval jövök haza. (Ezt csak ő értelmezte így , amúgy Ricsivel csak barátok vagyunk.... Sajnos....)