- Sziasztok! Megjöttem!- üvöltöttem amikor Cortezzel beléptünk a házba mire ő:
- Jézus Isten! Ne ordítsál már mert a dob hártyámnak infúzióval kell majd adagolni a bundás kenyeret!
Mire egy jóízű nevetést hallottunk meg a konyha felől.
- Ki van ott?!!- feledkeztem meg arról hogy miért is kell most otthon lennem. Mire egy szőke, zöld szemű nálam csak egy kicsivel magasabb srác jött elő a konyhából egész bűnbánó arckifejezéssel.
- Sajnálom, nem akartam hallgatózni, én csak.....- mire én és Cortez össze néztünk majd elkezdtünk olyannyira röhögni hogy a végére már a földön csúszunk másztunk. A kissrác úgy nézett ránk mint aki szellemet lát. Mondjuk nem minden nap lát az ember két tinédzsert úgy röhögni mint egy retardált fóka, de ha ez nem lenne elég még úgy is viselkedő gyermekeket látni tényleg nem mindennapi. (utalunk most a földön csúszásra)
-Bocsika- mondtam még mindig röhögve- nem vagyunk ám hülyék.
-Ezek szerint hazugok viszont igen- mondta Cortez mire megint elkezdtünk röhögni, ezúttal már mind hárman.
- Jajj had mutatkozzam be- néztem a srácra- Rentai Reni! De szólít csak Reninek.
- Vagy Rennek is szólíthatod és akkor a kinézeten és a stílusom kívül minden egyezik. - röhögött Cortez.
- Akkor biztos tudjátok már hogy én Ricsi vagyok. -nézett ránk furcsán Ricsi mert egyáltalán nem értette hogy miről beszél Cortez.
Kicsit elmerengtem mert csak arra lettem figyelmes hogy Ricsi épp tanácstalanul áll Cortez előtt, mert gondolom szeretné megtudni a nevét.
-HÉ! - löktem oldalba Cortez mire ő felkiáltott- Renáta ez fájt! - nézett rám durcásan.
- Faragd mák ki magad te tuskó! Te jönnél a bemutatkozásban!- néztem rá, mire Ricsi csak elmosolyodott, Corteznek meg szerencsére leesett a szitu.
-Bocs, Cortez vagyok! - mire megint oldalba löktem- Most azt hiszi hogy spanyol vagy te hülye. - magyaráztam neki.
-Ohh... Nem vagyok. - mondta mire a homlokomra csaptam- nyögd már ki a teljes nevedet és haladjunk mert kajás vagyok.
-Antai - Kelemen Ádám, de hívj Corteznek.
Végre. Szupi. Elindultam a hűtő felé, de eszembe jutott egy érdekes tény.
- Mond Ricsi, hol van anya? - kérdeztem mire ő furcsán nézett rám.
- Nem szólt? Elment Danival, meg apuval vásárolni. Tőlem megkérdezte hogy akarok e menni, és rádvonatkoztatva azt mondtam hogy most kihagyom. Hát nekik nem volt szerencséjük. Így mind vásárolni vannak. De nekem is lenne egy kérdésem. Ti jártok? - nézett ránk boldogan.
-Hogy- kezdtem bele.
-Micsoda-fejezte be C.
-Hallodtad ezt? Mi mint egy pár??? - mondtam, majd röhögtünk már megint mint az idióták. Ezek után megfogtuk egymás kezét és elkezdtünk énekelni.
- Két szerelmes páár, mindig együtt jáár.~- majd elkezdtünk újra nevetni.
-Nem. - vágtuk rá a következő másodpercben egyszerre. Halálkomoly arckifejezéssel.
- Ohh.. Akkor mik vagytok egymásnak?
- Hát természetesen-kezdtem el mire elakadtam.- Mik vagyunk mi egymásnak??- kérdeztem Cortezt.
- Öhmm- gondolkodott- hát én szívesen öregednék meg veled sok macskával és egy kertes házban mint legjobb barátok.- mondta ki végül.
- Ahhwww- hatódtam meg teljesen.- Mindjárt szivárványt hányok olyan édes volt ez.- mondtam majd megöleltem.
- Ooh értem.- mondta Ricsi.
- Na, megyünk Zsoltiékhoz?- kérdezte végül Cortez.
- Persze, menjünk!- mondtam, majd Ricsire néztem.- Akarsz jönni Ricsi?
-Öhmmm biztos hogy jó ötlet ez?- kérdezte C.
- Szerintem csak nem fogják őket össze keverni. Max a rockerek de az nem probléma.-nevettem el magam.
- Miről beszél?- kérdezte Ricsi Cortezt.
- Hát csak arról hogy van egy másik Ricsi is a bandánkban.
- Oohh. Értem már. - mondta.- És a kérdésedre válaszolva, igen, szívesen mennék.
- Szuper! Akkor induljunk.

~~~~ Zsoltiéknál~~~~~

-Itt is vagyunk!- mondtam.
-Amúgy biztos hogy nekem itt kéne lennem? Nem is ismerem ezt a bizonyos Zsoltit. Nem szívesen jönnek hívatlanul.- kérdezte Ricsi.
- Á ne izgulj, a fél osztály nála csövezik, nyugodtan jöhetsz, gyere.- mondtam.
- Oké.- válaszolt mosolyogva.
- Heyyo gyerekek!- töltöttem mikor beléptünk a garázsba.
- Csá!- töltötték vissza a rockerek, és vissza is tértek ahhoz amit épp csináltak. A. Hülyüléshez. Legalább van valami amihez értenek.
- Sziasztok! - köszönt Ricsi.
- Szia.- kezdtem el bámulni a cipőm orrát.
- Te, Ren- kezdte.- Ő kicsoda?- nézett Ricsi Ricsire. 
- Ricsi.-válaszoltam.
- Hé Ren,én előbb kérdeztem, ne szólongass.- mondta, mire az öcsikémből nevetés tört ki.
- És most min röhög?- kérdezte furcsán szemlélve névrokonát.
- Jajj, csak azon hogy nem neked szóltam hanem válaszoltam. Ő itt Rentai Ricsi, az öcsém. Most fogadtuk örökbe.- mondtam.
- Jaaaa.... Anyám, kajakra nem hittem volna hogy te is Ricsi vagy, na, én Pósa Ricsi vagyok. Üdv neked. De most megyek bandát keresni.- mondta. Mire én rögtön futottam is utána, ezzel C - re bízva a másik Ricsit.
- Várj meg! Én is megyek. Tudok szóló gitározni és énekelni is! - mondtam mire neki felcsillant a szeme.
- Jó, de akkor dobjuk össze egy kis basszer- szóló- ének triót. És rakjuk ki hogy lehet jelentkezni, aki csatlakozni akar.- mondta, mire én csak bólintottam és elkezdtük a felvételt.

Bocsi hogy ennyit késett a rész, de nagyon elfoglalt voltam a suli miatt. De itt a folyti. Remélem tetszik.
Puszi: Blanki✨