~~~~~~~~~~órák után~~~~~~~
-Van kedvetek eljönni hozzánk?- kérdezte Zsolti.
- Ahaa, csak előbb informálom anyut.- mondtam majd elkezdtem hívni az említett személyt.
-Sziiaa anyuu.- kezdtem.
-Szia kicsim. Jajj de jó hogy hívsz. Éppen beszélni akartam veled valamiről.- mondta rettentő titokzatosan amitől szörnyű előérzetem lett.
- Én is veled valamiről, csak úgy látom a tied fontosabb, úgyhogy mondjad csak.- és vártam a válaszát.
- Hát az az igazság kicsim hogy úgy gondoltuk apáddal, hogy örökbe fogadunk egy gyereket.- mondta mire nekem leesett az állam. Ott helyben le kellett ülnöm, csak sehol nem volt szék. Így sikeresen rádőltem egy emberre.
- Bocsi.- mondtam.
- Hagyd csak!- nevetett.- Jól vagy? Mintha elsápadtál volna.- majd ránézett a telómra- rossz hír?- kérdezte óvatosan.
- Neem. Jól vagyok köszi. Csak meglepődtem. Semmi több. - mondtam mosolyogva mire ő tovább is állt. "Kedves lány "- gondoltam. (Fogadjunk hogy azt hittétek fiú xD). Majd vissza tértem a valóságba.
-Fhuu. És hány éves? Fiú vagy lány?Hogy hívják? Szereti a csokit? Mert ha nem akkor nem hiszem hogy jóban leszünk...Okos vagy nem annyira? Csendes vagy cserfes? Hm?????-zúdítottam rá a kérdéseimet.
- Drágám nyugi.- mondta nevetve.- Kezdjük az elejétől, 14 éves, de fiatalabb mint te. Fiú. Igen szereti a csokit. Nagyon okos, csak lusta tanulni. És ha kell csendes ha kell cserfes. És a neve Ricsi.- fejezte be, mire azt hittem hogy rosszul hallottam.
-RICSI?????- Kérdeztem a kelleténél kissé hangosabban.
-MIVAAAN?- Kiáltott vissza Ricsi.
- Nem rád gondoltam!- mondtam gyorsan tisztázva a félreérthető helyzetet.
- Öhmm.. oké- mondta furán, mire leesett hogy eddig nem ismertem más Ricsit úgyhogy ez egy átlátszó hazugságnak tűnhetett.
- Francba.- mondtam, itt anyurol megfeledkezve.
- Renáta! Hogy beszélsz?- kérdezte, mire én reflexből:
- Szépen és magyarul.
- Ne szemtelenkedj!- mondta.
- Jó, jó. De, Ricsi????- kérdeztem újra.
- Igen így hívják. De most ha lehet gyere haza, hogy megismerhessd.- mondta mire automatikusan lekonyult a szám.
- Öhmmm....igazából azt akartam megkérdezni hogy átmehetek e Zsoltiékhoz....- mondtam kicsit félve most már a választól.
- Hát nem tudom. Legyen úgy hogy haza jössz, aztán kicsit később mehetsz Zsoltiékhoz. Hozhatod azt a fiút is akiről annyit beszéltél, hogy milyen jó barátok vagytok. Meg akihez általában átjársz. Hogy is hívták.....Öhmm....Cortez?- mondta/kérdezte.
- Jó legyen. És igen, Cortez. És mi az hogy általában? Egyszer voltam nála. Vagy kétszer. De nem többször. Na szia.- mondtam. Majd letettem a telefont.
- Sráácokk!- kezdtem, mire mind ide figyeltek.- Most haza kell mennem, de majd utánatok megyek.Sziasztok!- mondtam majd indultam volna is, ha Cortez nem szólal meg.
- Haza kísérlek!- mondta mire elmosolyodtam.
- Oké.- és így ketten elindultunk felfelé.
- Miért kellett ma haza menned előbb?- kérdezte.
- Hát azért mert.....anyumék örökbe fogadtak egy fiút.- mondtam mire Cortez meg állt a sétálásban.
- Hogy miii??? És hány éves?- kérdezte. De miért ez az első kérdése?xD. Mindegy.
- 14. De fiatalabb nálam.- mondtam, mire ránézésre megnyugodott.
- Oké.- mondta majd elgondolkozott.- És hogy hívják?
- Na, ezt kapd ki! Itt a karma. Szerinted mégis hogy hívhatják? A világon mittudomén hány ezer név van és neki pont ugyan az mint....- nem fejeztem be. Biztos leesett neki. Elkezdtem a cipőmet pásztázni mintha olyan nagyon érdekes lenne.
- Ricsinek hívják igaz?- kérdezte hitetlenül.
- Pontosan.- mondtam, mire belőle kitört a röhögés.
- Te olyan nagyon szerencsétlen vagy.- és tovább nevetett.
- Amúgy tudod hogy anyu már most kedvel téged? Direkt mondta hogy ha van rá lehetőség hozzalak el.- mondtam.
- Ahaa. És én erről mért csak most tudok. Azt hittem feladatot kapták hogy magadhoz invitálj.- mondta tettetett komolysággal.
- Csigavér! Csak tudtam hogy nélkülem úgyse mennél Zsoltihoz. - mondtam egyszerűen, miközben ő elgondolkodott a hallottakon.
- Van benne valami....
Majd ugyan ilyen jókedvvel telt az utunk további része is, mígnem elérkeztünk a kapunkig. Ránéztem Cortezre. Látszhatott rajtam hogy mennyire "izgulok'', így hát szorosan megfogta a kezem, majd elengedte.
És így kissé megkönnyebbülve, attól hogy ő mellettem van, léptünk be a kapun.

Bocsi a sok ki hagyásért! De itt a rész! Kicsit rövidke lett de legalább van.😂

Puszi: Blanki ✨