De szép reggel. Valakinek biztos. Csak nem nekem. Megint suli... Kedd....halál....
Szóval ja.
Úgy gondoltam hogy semmi probléma nem lehet belőle ha ma beteget jelentek. De eme tervemet a bátyám mindenáron szabotálni próbálta.
De nem sikerült neki. Magamban jót mosolyogtam a győzelmemen, de kár volt.
Mert szerintetek ki érkezett meg? Na ki? Természetesen Cortez.
-Na szia. Úgy hallottam hogy nem igazán akarsz ki kelni az ágyból.
- Akkor jól hallottad. És most hogy te itt vagy, plussz egy ok, hogy ne menjek be a suliba. Nem akarod a többieket is ide hívni?- kérdeztem.
- Ne hülyülj! Kelj fel ha jót akarsz magadnak!- mondta.
- Persze, persze...mingyá'- mondtam és még jobban vissza bújtam az ágyamba(ha ez még lehetséges volt).
- Hát jó. Te akartad.- majd fogta magát és rámült. IGEN!!RÁMÜLT!
- Ch-o-ort-ez..- próbáltam ki nyögni fuldoklás közben.
- Igen?- szállt le rólam.
- Cortez,- néztem rá gyilkos pillantással- halott vagy!- mondtam tök komolyan, mire ő elkezdett lefele futni a lépcsőn én meg utána. Hála az égnek megbotlott az utolsó fokon és "nyulat fogott"( vagy inkább lapított).
Én pedig jó barát módjára ki röhögtem, emellett pedig kapva az alkalmon én ültem most az ő hátára.
Ezek után tényleg sietnünk kellett hogy el ne késsünk.
Az utsó pillanatban értünk be.
Ricsi, Zsolti és tudjátok a szokásos banda eléggé meg volt lepődve hogy együtt jöttünk.
-Na és ti, galambocskáim?- kérdezte Zsolti meg fogva a vállunkat.
- Anyád a galamb.- mondta Cortez, mire én.
- Ezért vagy te ekkora pulyka....
És le pacsiztunk Cortezzel.
Zsolti csak röhögött, gondolom vette a poént.
- Hallod Rena,- szólt Andris fuldokolva a röhögéstől- hogy jött a pulyka?
- Nemtom...- mondtam őszintén elgondolkodva.
- Mindenki a helyére!- Üvöltött a tanár. Mire mindenki a helyére került.

~szünetben~
Udvaron.
- Szia Cortez!- mosolygott Dina Cortezre.- képzeld most Krisztiánnal járok a 11.- ből.
- Nagyon érdekfeszítő...- mondta Cortez unottan.
- Na nee!!- szóltam közbe, mire C el mosolyodott. Tudta mi jön most.- FIGYELEM EMBEREK!!-Álltam fel a pad tetejére, mire mindenki aki az udvaron volt rám figyelt.(jaja..ilyen a kisugárzásom ;) ) -ÚJ ÁLDOZATA VAN AZ EDINA VÍRUSNAK!!!!- Mire mindenkiből kitört a nevetés.
És itt következett hogy Krisztián be akart szólni.( Elég gyenge próbálkozás volt.)
- Renáta! Játszunk le ma nálad  PS4-en - nézett rám. Én meg egy értetlen "hogy a madár bergenyi Jézus szobor dőlne rád" fejjel néztem rá.
- Ja bocs. Neked nincs is PS4-ed...- egy páran nevettek de az ahogy mondtam talán egy pár volt. Azaz 2 . Xd. Én meg úgy döntöttem megadom a népnek ami kell. Szórakozás.
- Te, Krisztián,- néztem rá nagy büszkén, mire többen is előre örültek.-Játszuk le most, élőben.- magam elé emeltem mind két öklömet. Mire sokan elkezdtek "húú" hangot kiadni. De miután Krisztián meglepetten ugyan de maga elé emelte az ökleit, én lemondóan le engedtem az enyémeket.- Ja bocs, neked nincs is életed...
Erre mindenki röhögni kezdett meg olyanokat mondott hogy "ezt jól meg kaptad", "ez jár annak aki ki kezd egy Rentaival", meg hasonlókat.
- Ez most komoly?- kérdezte Dina visítva.- elegem volt , szakítok.- nézett Krisztiánra.
- És tee!!!- mondani akart valamit de végül inkább csöndbe maradt.
Huu beijedt.
- Tudod Dina, neked is van egy bölcs tanácsom.- néztem rá. Mire megint mindenki rám figyelt.- Szerintem, sminket kéne enned. Hogy legalább belülről szép legyél.
És erre megint jöttek a beszólások, mire Edina a topánkáját erősen a betonhoz dobbantva elment.
- Ez a mi Renünk!- mondta Ricsi, és átölelte a vállamat, amibe egy kicsit belepirultam. És Cortez úgy láttam hogy ezt szépen észre is vette.
De csak elmosolyodott és a segítségemre sietett.
- Gyere Reni. Veszek neked egy mignont. - mondta, mire Ricsi elengedett. Micsoda megkönnyebbülés.
- Köszke!- mondtam és már rohantam is utána.
- Ugye tudod hogy ezzel délutánra lett is programod. - nézett rám olyan "már mindent el kell mondanod" stílusban.
- Jól van. - és ezzel bementünk az épületbe. De olyan történt amire nem számítottam. A bátyám......

Mára ennyi drágáim.
Xoxo: Blanki😂❤️😜