Tegnap megint nem írtam, sajnálom. Úgy látszik ez egyre gyakrabban fog előfordulni, kihagyok pár napot, rosszabb esetben egy hetet.
Tegnap amúgy semmi érdekes nem történt, töri órán filmet néztünk (Gladiátor), a többi óra uncsi és monoton volt, szünetekben sem történt semmi. Jaj! Majd elfelejtem. A rajz!
Névsor szerint párokba kerültünk és az volt a feladat, hogy rajzoljuk le egymást. Nos. Még mindig nem tudom mit keresek rajz szakkörön. Szegény Ricsi feje kicsit megnyúlt, az egyik szeme pedig nagyobb volt a másiknál. És hamarabb mondom a rajzomon szereplő emberkére, hogy Leonardo DiCaprio, mint hogy Ricsi.
Jézusom, de hülye vagyok. Hisz tegnap történt a prank! A prank, amit Dave tervezett. Az áldozat Zsolti volt. Tudta, hogy valaki Dave áldozata lesz, de önmagára nem gondolt. A lényeg igazából az volt, hogy a négyes társaságukban tök jól elbeszélgettek, és nem foglalkoztak Zsoltival. Úgy tettek, mintha nem hallanák őt.
- Srácok. Haló! Ne nézzetek már levegőnek!
- És akkor mind a három csávó meghalt. - magyarázott Ricsi.
- Skacoook! Haló! Megyünk a mekibe délután?
- Én is néztem valami hasonló sorozatot a nyáron, gyenge volt - mondta Cortez teljesen figyelmen kívül hagyva szegény Zsoltit.
- Ne szórakozzatok már! Na! Haló! Miért nem figyeltek rám? Hallotok egyáltalán? Süketek vagytok?
Ez így ment egy darabig, de egyszer csak megszólalt Ricsi, hogy:
- Jé Zsolti, te itt vagy?
- Rohadjatok meg - sziszegte, mire az egész árkád alatt álló társaság felnevetett.
A 11-es Levi felvette videóra, Dave pedig azonnal feltette TikTokra, három részletben. Én betartottam az ígértem, szíveztem mindet és elküldtem egy csomó ismerősömnek. Insta sztoriba is kiraktam, nem mintha annyian követnének. Na mindegy. Ma viszont Zsolti visszavágott, de ezt csak később.
Én reggel szürke farmerben és piros pulcsiban voltam, a hajam ismét fánk kontyba fogtam, de most kicsit furábban állt. Szokásos smink és parfüm, már mehetek is a buszhoz.
Már majdnem ott voltam a suli előtt álló társaságnál, amikor megláttam a dombról lefelé gyalogoló Virágot.
- Szia! - öleltem meg.
- Szia Regi. Képzeld, holnap Simsezni fogok, lenne kedved játszani?
- Sims? Hát nem is tudom. Ezer éve nem játszottam vele.
- Nekem a kedvenc játékom. Két karakterrel játszok, az egyik én vagyok a másik meg Pete Wentz.
- Oh. Kreatív - mosolyodtam el. - Legyen. Egy kis nosztalgia sosem árt.
- Hé lányok! Jó, hogy jöttök - támadott le minket Zsolti. - Ha Dave kérdezi semmiről sem tudtok oké?
- Én tényleg nem tudok semmiről - mondta Virág és átlépett a kapun.
- Bosszú a tegnapi prank miatt? - tartottam vissza a nevetésem.
- Naná.
- Már várom - szaladtam Virág után.
A tanórák halálosan unalmasak voltak. Ami a mai napon jelentősebb esemény, az az egyik nagy szünet volt. Barbi egy barátnőjével odasomfordált az árkád alatt álló fiúkhoz, és természetesen Cortezt támadták le. Rossz volt nézni.
- Nézzétek már azt a két libát. Hogy csorgatják a nyálukat Cortezre - forgatta a szemét Dina.
- Nagyon gázak - mondta Tami.
A sulirádióból szóló zene hirtelen elhalkult és a szerkesztőség hangja szólalt meg:
- A következő dalt Felmayer Dávid kérte a 9.b-ből, mivel ez a kedvenc száma.
Britney - Baby One More Time című zenéje szólalt meg, mire az egész udvaron kitört a nevetés. Áhá, szóval ez lenne Zsolti bosszúja. :)
- Nem! Nem! Én ezt utálom! Ne vicceljetek, ezt nem vehetitek be! Ugyan már! - kiabálta fülig vörösödve.
A fiúk a falnak támaszkodva röhögtek, Barbi pedig a barátnőjével nagyon hangosan vihogni kezdett. Ezúttal egyet kellett értenem Edinával, elég kínos volt ez a feltűnési viszketegség.
Tesin kidobósoztunk, egész jól ment, Dina kapott tőlem egy kicsit a combjára. Engem végül Kinga dobott ki, és még mindig csíp egy kicsit az arcom. Aú.
Amikor tesiről mentem vissza a suli épületébe, pontosabban az informatika terembe Cortez letámadott a szekrényeknél. De szó szerint.
- Mi a... Mit csinálsz? - kérdeztem visszatartott nevetéssel.
Oldalasan nekidőlt a mellettem lévő szekrénynek (nem a Virágénak) és könyörgően nézett rám.
- Két tizedikes csaj teljesen rám van tapadva, segíts!
- Barbiék? - találtam ki rögtön. - Ja, ők fogadtak, hogy felszednek téged novemberig.
- Fantasztikus - sütötte le a szemét.
- Hogy segítsek? - érdeklődtem kedvesen és kivettem az infó könyvem.
- Nem tudom. De már most elegem van belőlük. Ráadásul ott van Edina is, aki...
- Aki?
- Aki borzasztóan gáz üzeneteket és GIF-eket küld nekem.
- Ó, te szegény - gúnyoltam ki, mire elmosolyodott.
- Mit csinálsz ma?
- Nem tudom. Szerintem semmit.
- Eljössz velem mekizni? - kérdezte, mire megfordult velem a világ. Akkor ez most egy randi?! - Persze csak azért, hogy a 10-es lányok lekopjanak - fűzte hozzá, mire csalódottan bólintottam egyet.
- Persze, elmegyek veled. Ha ezzel segíteni tudok - erőltettem magamra egy mosolyt, Cortez pedig hálásan visszamosolygott.
- Tanár úr, ez a gép szoftver hibás - mondta Dave infó órán.
- Akkor javítsd meg Britney - szólalt meg Zsolti, mire az egész osztály felröhögött.
- Csönd! Ne nevessetek már! - vijjogta. - Zsolt! Te rohadék! Ezt még visszakapod!
- Na, Dávid csönd legyen! - szólt rá Tölgyessy és folytatta az órát.
Kicsengő után jó hétvégét kívántam mindenkinek és a suli kapuja előtt kínosan várakoztam Cortezre.
- Itt vagyok, hali - lépett mellém. Gyalog indultunk el a plázába, és ahhoz képest, hogy csak pajzsként szolgálok neki, nagyon jól elbeszélgettünk.
- Én még sosem voltam Amerikában, de nem is lenne rá lehetőségem. A mi családunk nem az a nyaralós típus, én se akarok világot látni, de egy-két helyre jó lenne eljutni - magyaráztam.
- Mint például? - érdeklődött Cortez.
- Párizs - mosolyodtam el. - Tudom, hogy nem túl jók ott a körülmények az elmúlt években, de milyen csodálatos lehet élőben látni az Eiffel tornyot - kalandoztam el.
- Félsz a repüléstől?
- Na, az meg a másik - nevettem el magam. - Kiskoromban utaztam repülőn, nincs sok emlékem, de az mind rossz - mondtam, mire Cortez felnevetett.
- Az mennyire lenne fura, ha nyáron elvinnélek Amerikába? - fordult felém, mire megtorpantam és tátott szájjal néztem rá.
- Most csak viccelsz ugye?
- Nem, halál komolyan mondom. Mondjuk eljönnél velem és egy vagy két hét után visszajönnél.
- Ez nagyon csábító ajánlat, de én egyedül nem ülök repülőre.
- Vagy eljössz Ricsivel, és akkor velem együtt jöttök vissza. Augusztusban.
- Hol van még augusztus - merengtem el. - De te ezt tényleg komolyan mondod, vagy csak hülyét akarsz belőlem csinálni?
- Miért akarnék? Regi fogd fel. Tökre jó barátok lettünk így egy hónap alatt, milyen jó lenne együtt Amerikában.
- Te, én és Ricsi.
- Ricsi, ahogy megismertem leragad az első gördeszka parknál - nevetett fel halkan. - De persze ő is ott lenne velünk. Te benne lennél?
- Erre még kicsit nehéz választ adni úgy, hogy szeptember van. Ráadásul a szüleim véleményét sem tudom, de... Azt hiszem ez a gondolat most feldobta a hétvégémet.
- Örülök neki. Imádom, ha mosolyogsz - mondta, és mintha valami rossz dolgot mondott volna, gyorsan elkapta a fejét. Én meg vörös arrcal pásztáztam a járdát. Úristen! Akkor Cortez engem simán elvinne Amerikába? Imádom. :D
A kajáláson nem volt semmi extra, nem is nagyon beszélgettünk, inkább csak ettünk. Meg csináltunk egy Insta sztoryt is, hogy Barbiék lássák. Nem akarok rosszba lenni velük, majd azt mondom a részemről csak baráti kajálás volt. Pedig én sokkal többnek éreztem. Na jó, hülye vagyok. :)

Na sziasztok, remélem tetszett a rész. Légyszi ne haragudjatok rám, de mostantól egy kicsit szüneteltetem a könyvet, megírok előre pár részt és a többi könyvemmel is foglalkozok. 💕