Amikor ma reggel a sulihoz értem csak annyit láttam, hogy Cortez, Dave és Ricsi a suli előtt állnak és Kingát hallgatják, aki megállás nélkül csak beszélt és beszélt.
- Sziasztok - köszöntem oda nekik.
- Regina! Ó, Regina - támadott le Dave és megölelt. Óvatosan eltoltam magamtól és érdeklődve néztem körbe. Ez mégis mi volt? - Szörnyű hibát vétettem - játszotta túl a szerepét. Alig tudtam visszatartani a nevetésemet. - Elkértem Kinga francia háziját - kapott a szívéhez, mire a fiúk nevetni kezdtek. - Ennek már tíz perce. És azóta is beszél.
- Ez egyáltalán nem vicces - nézett rá Kinga szúrós szemmel majd felhúzta a mellénye cipzárját. - Felmayer, miért, mond, miért képtelenség megírni egy házifeladatot? Miért gondolod úgy, hogyha lemásolod, akkor az ugyanolyan, mintha megírtad volna? Monnd, te egyáltalán nem akarsz tanulni?
- Nem - felelte Dave, mire a fiúk és én is felnevettem.
- Látod ez a probléma. Van fogalmad róla, hogy én milyen nehezen osztom be az időmet? Hogy mennyi elfoglaltságom van, és emellett képes vagyok kitűnő maradni? Felejtsd el, hogy odaadok bármit is, temérdek időd lenne megírni, ha érdekelne egy kicsit is - magyarázott Kinga idegesen és még szorosabbra húzta a copfját. Komolyan ez még nekem is fáj. Hallottam, ahogy sikítanak a hajhagymái.
- Igazad van Kinga, igazad van. Hibáztam - bólogatott Dave.
- Na látod - biccentett Kinga, de Dave felém fordult.
- Regi, megvan a francia házid?
- Nem is tudtam, hogy volt házi - húztam el a szám, mire a fiúk felröhögtek, Kinga pedig vérszemet kapott és felém fordult.
- Regina! Te egy szép és okos lány vagy, tudom, hogy van eszed, kérlek használd is!
- De tényleg volt házi? Én nem írtam fel sehova.
- Igen volt, és ne is álmodj róla, hogy odaadom!
- Pedig már meg akartam kérdezni. De nem akarok még tíz percet itt várni, kezdtek fázni.
- Olyan idegesítő vagy néha - forgatta meg a szemét.
- Te meg mindig!
Ricsi köhögve mondani akart valamit, de Kinga hátrahőkölt és a fehér-kék Szent Johannás sálat az arca elé tartotta.
- Megőrültél? Nekem szombaton versenyem van, rám ne köhögj!
És ezzel felment a lépcsőn, utána pedig bement az iskolába.
- A stréber ma nagyon zabos - röhögött Dávid.
- Ja - bólogatott Ricsi majd összemosolygott Cortezzel. - Úgy csinál, mintha szombaton csak neki lenne versenye.
- Miért kinek lesz még? - kérdeztem automatikusan.
- Nekem meg C-nek - mondta Ricsi.
- Csak nem lovagolni fogtok? - kérdeztem poénból.
- Dehogy - nevetett fel Cortez. - Deszkás dolog.
- Hű, az mondjuk milyen menő már - csodálkoztam. - Sok sikert.
- Kösz, de addig még találkozunk - mondta Ricsi.
- Ja, tényleg - nevettem fel zavartan. - Na srácok akkor gyertek, írjunk francia házit.
- Jobb ötletem van - lépett előre Dave. - Kérjük el Jacquestől!
- Szegény - nevettem fel.
Hát igen, a mai francia házit Jacquesről másoltuk le. :)
A nap nagyrészében azon gondolkodtam, hogy Ricsinek és Corteznek szombaton gördeszkás versenye lesz. És nem hívtak meg. Biztos nem akarják, hogy ott legyek. Nem baj, teljesen megértem. Igaz kicsit rosszul esett, de próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Szerinted Karl May a jobb vagy Cooper? - kérdezte tőlem Arnold a kinti szünetben, amikor a padon ültem és az árkádok alatt álló fiúkat nézve álmodoztam.
- Tessék?
- May vagy Cooper?
- Nem tudom ki az a May, úgyhogy Cooper.
- Ez egy rendkívül okos válasz volt, köszönöm - forgatta meg a szemét.
- Bocs, ennyi telik tőlem - mosolyodtam el. - Ez most olyan volt, mintha megkérdeztem volna tőled, hogy Ariana Grande vagy Brithney Spears.
- Egyik se - vágta rá, mire felnevettem.
- Nem hasonlítunk sok mindenben, te sokkal okosabb vagy nálam és még lány is vagyok. Mások az érdeklődési köreink és a nézeteink egyes dolgokban. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehetünk barátok.
- Jogos, amit mondasz - nézett fel a könyvéből. - És lehetünk barátok én nem mondtam, hogy nem. Már elnézést kértem tőled egyszer, nem tudom mit tehetnék még.
- Ne nézz hülyének - mondtam, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Jól van, Arnold sem egy egyszerű fazon.
Tesi előtt az öltözőben Kinga még a szokottnál is arrogánsabb és idegesítőbb volt. Semmi másról nem beszélt, csak a szombati díjugrató versenyéről.
- Ketten is lemondták, mert hogy máshova mennek. Érted, veszem a fáradtságot, lealacsonyodok a szintjükre és meghívom őket a versenyemre, ami számomra személyes dolog, erre mit csinálnak? Visszamondják. Az eszem megáll, milyen bunkó emberek vannak. Soha többet nem állok velük szóba - mérgelődött Kinga.
- Kik mondták le? - kérdeztem.
- Mit érdekel? - kérdezett vissza idegesen.
- Csak, hogy tudjam kit kell megverni. - feleltem frappánsan. - Na de most komolyan. Kik azok?
- Ivett és Krisztián - nézett a plafonra unottan. Tehát két a-s.
- Sajnálom.
- Nem kell - vágta rá és kiviharzott az öltözőből.
Tesin futottunk és röplabdáztunk. Kingával raktak párba, és egyszer telibe fejen ütött a labdával.
- Aú - dörzsöltem meg a homlokomat.
- Ezt a múltkori medicinlabdás esett miatt - vigyorodott el. Felnevettem és kosárérintéssel átütöttem neki a labdát.
Délután egy rakás házival érkeztem meg Virághoz, akit nem nagyon érdekelte se a francia, se a kémia. Sokkal inkább a fiúk versenyével foglalkozott. Mindent tudni akart róla.
- Semmit nem tudok róla - tártam szét a karom. - A fiúk nem hívtak meg, de olyan szívesen elmennék. Csak képzeld el milyen menő lesz Cortez. Egy gördeszkaversenyen. Biztos megnyeri.
- Azért Ricsiről se feledkezz meg - kuncogott Virág és elővette a gépét. - Kiderítem pontosan hol és mikor lesz - mondta és fél perc múlva ismét megszólalt. - A Millenáris Parkban szombaton tíz órától egész nap amatőr deszkás verseny.
- Azta.
- Menjünk el. Addigra jól leszek, becsszó.
- Köszi - mosolyodtam el, aztán riadtan a falra néztem. Virág követte a tekintetem és még riadtabban fordult oda.
- Mi az? Leesett egy Pete Wentz plakát?
- Nem, nem - ráztam meg a fejem. - Kinga versenye is szombaton lesz. Meghívott minket!
- Na és? Amilyen bunkó néha, meg is érdemli, hogy ne menjünk el. Ráadásul biztos ott lesz a fél iskola, fel se fog neki tűnni, hogy nem vagyunk ott.
- Igazad van. Bár ma már ketten is lemondták - merengtem el. - Nem érdekel. Holnap lemondom!
Otthon megírtam a leckéket és egy papírra elkezdtem írni egy szöveget. Aminek a címe ez volt: Mit fogok mondani Kingának. Hát igen. Muszáj előre begyakorolnom egy szöveget, arra is fel kell készülnöm, hogy mondjuk nekem jön és végig terít az iskola folyosóján. Teljesen elment az étvágyam, vacsora közben szótlanul turkáltam az ételt. Ez a szüleimnek is feltűnt.
- Regina, mi van veled? Miért nem eszel?
- Nincs étvágyam - böktem meg a petrezselymes krumplit a villámmal.
- Na, na. Mi történt?
- Na jó. Tegyük fel, hogy valaki, akivel nem vagyok valami jóban elhívott valahova, amire igent mondtam. De közben kiderült, hogy valaki másnak is lesz valamilye aznap és én inkább oda mennék. És most nem tudom, hogy mondjam le az elsőt úgy, hogy a másikra meg se hívtak. De igazából oda elmehetek úgy, hogy hoppá, pont erre jártam itt most megállok. Értitek nem? Ti mit tennétek a helyemben?
- Nem tudom. Szerintem oda menj el, ahova meghívtak. Ráadásul nem akarsz csalódást okozni ugye? Ugye?!
- Kétlem, hogy Kingának ez csalódás lenne - dünnyögtem.
- Kinga? - lepődött meg anya, akinek már meséltem az osztálytársaimról. Kingáról pedig nem sok jót mondtam. - Mindenképp tartsd meg a szavad, vagy később nagyon megbánod.
- Köszi, ez bíztató volt - fintorogtam és a kajámat megfogva felmentem a szobámba.
- Szerintem is inkább az elsőre menj. - jött be a szobámba a kisöcsém. - Egyszer egy barátom megígérte, hogy velem lesz párba tesin, de végül egy másik fiúval állt össze én pedig nagyon mérges és szomorú voltam.
- De ez más!
- Nem, ez ugyanolyan - mondta és kiment a szobámból. Hihetetlen, hogy még a tízéves öcsém is okosabb nálam. Arnoldnak talán igaza van egy két dologban.