Az első óra előtt a szekrényemben pakolásztam, Virág már bement a terembe, úgyhogy Kinga volt a társaságom.
– Folyamatosan színjátszás próbáim vannak, majd meglátod milyen jól fogok szerepelni. Nem is volt kérdés, hogy én kapom a főszerepet, nálam jobban senki sem tudná megtanulni.
– Már várom az előadást – mosolyogtam rá kedvesen. – És a halloween bulit is.
– Azt, ami a szünet végén lesz? Harmincegyedikén? – kérdezte.
– Aha.
– Le merem fogadni, hogy senki se hívott el – nézett rám gúnyosan Kinga.
– Tévedsz – húztam ki magam mosolyogva.
– Neményivel mész, mi?
– Nem talált. Egy tizenegyedikes fiúval.
– Nem mondod! – tátotta el a száját, aztán közelebb jött hozzám. – Kivel?
– Rolinak hívják.
– Az a vörös?
– Aham.
– Hm. Nem is vagy olyan béna, mint hittem.
– Kösz – nevettem fel hitetlenkedve.
– De várj már. Mi van Cortezzel?
– Mi lenne? Szerinted elhívott volna?
– Nem hiszem. De meg ne sértődj, ezt nem miattad mondom! Csak nem olyannak ismertem meg, mint aki elhív egy lányt egy iskolai partira.
– Tudom, éppen ezért fogadtam el Roli meghívását.
– Nagyon jól tetted, nem epekedhetsz utána folyton, féltékennyé kell tenned! Roland pedig tökéletes erre a szerepre!
– Nem akarom kihasználni Rolit, azért megyek vele, mert barátok vagyunk és kedvelem.
– Nem baj, a lényeg az, hogy Cortez kiboruljon.
– Téged hívott valaki?
– Még nem – mondta bosszúsan. – De ha hívtak volna se mennék el senkivel, én a magam ura vagyok.
A nap egyébként tök jól telt, egészen addig, amíg be nem csengettek irodalom órára. Megérkezett az ördög.
– Felmayer, lennél szíves elővenni a szöveggyűjteményed? – nézett Dávidra Kardos.
– Itt van, tanár úr! – emelte magasba az elektronikus könyvét.
– Megkérdezhetem, hogy mégis mit képzelsz magadról?
– Rátöltöttem a kötelezőolvasmányokat és a szöveggyűjteményt is – felelte Dave. És ekkor eluralkodott a pokol. Kardos megállás nélkül ordibált, én pedig behúzott nyakkal hallgattam.
– Felmayer, mond neked valamit a Gutenberg név? – kérdezte Kardos két kézzel támaszkodva a tanári asztalon. Nagyon ideges volt, láttam a nyakán dagadó ereket.
– Ez egy kereső, mint a Google? – kérdezte, mire befogtam a számat, hogy ne nevessem el magam. Kár, hogy itt nem volt helye a humornak. Kardos folytatta a kiabálást, feladott két házi dolgozatot, totálisan eltérve a tanagyagtól. Egy ötoldalast "Gutenberg, avagy az első nyomtatott könyv hatása a világra" és egy hétoldalast "A könyv, ami megváltoztatta az életemet" címmel. Oké, a kicsengő után még hangosabban ordítottunk, mint Kardos, természetesen mindenki Dave-t szidta.
– Kösz Dave, pont ezt akartam csinálni a szünetben! – dühöngött Robi.
– Két házi dolgozat? Kardos nem normális! – ütögette a padot Zsolti.
– Most komolyan ki kell olvasnom egy könyvet? – bosszankodott Andris.
– Próbáld ki, annyira nem nehéz. Csak vigyázz, hogy vízszintesen olvass, ne függőlegesen – szólt oda neki Arnold. Na jó, ez tényleg vicces volt. Legalábbis szerintem.
– Nem kell olvasni – üvöltötte el magát Zsolti. – Itt az ész! Hangoskönyv!
Ezután mindenki azt kezdte el tervezgetni, hogy milyen formában ússzák meg az olvasást. Hangoskönyv, olvasónapló, filmek...
– Belehalnátok, ha elolvasnátok egy könyvet? – tárta szét a karját Kinga.
– Igen, nekem komolyan fájna – bólogatott Dave.
– Büszke vagy rá, hogy ennyire ostoba vagy? – fújtatott és elsietett a színjátszó körbe.
– Hé! – ragadtam meg Cortez kezét a folyosón. – Biztos nem érsz rá csütörtökön? A korrepetáláson megírhatnánk együtt a házi dolgozatokat.
– Bocs de nem jó – próbált meg lerázni.
– És szerdán? Vagy holnap? Esetleg pénteken?
– Bocs, de otthon kell lennem a nagymamámmal – mondta rám sem nézve.
– Ó – engedtem el a kezét rögtön, és nagyon kínosan éreztem magam. – Akkor átmegyek én.
– Regina – nézett rám unottan. – Megírom egyedül és átdobom Messengeren. De én most megyek.
– Ó, oké. Szia – köszöntem el és sebes léptekkel indultam el a folyosó végén álló Virághoz. Amíg leértünk rajzra elpanaszoltam neki, hogy milyen lekezelően és bunkón bánt velem Cortez. De arra egyikőnk sem jött rá, hogy miért. Hiszen a verseny-dolgot már megbocsájtotta.
Otthon felírtam egy jegyzetfüzetbe, hogy milyen házi feladatokat kaptam eddig, meg kell hagyni nem lesz valami laza ez az őszi szünet.

Ma irodalommal kezdtünk, mondanom sem kell, senki sem repesett az örömtől. Már javában folyt az óra, amikor megérkezett Arnold.
– Neményi, örülök, hogy megtaláltad az iskolát – húzta ki Kardos a naplóból az igazolatlant, és átírta késének.
– Elnézést – vonta meg a vállát Arnold és lecsapott két vaskos papírköteget a tanáriasztalra.
– Ez meg mi? – húzta össze a szemét Kardos.
– A két házi dolgozat.
– Tegnap adtam fel az őszi szüntre – csodálkozott az irodalomtanár.
– Tisztában vagyok vele – foglalt helyet Arnold.
– Nos, nagyra értékelem az igyekezeted.
Most már késés sem szerepelt a naplóban. Az óra azzal telt, hogy mi a szöveggyűjteményt olvasgattuk, ő pedig Arnold házi dolgozatait. Le is osztályozta, Arnold két ötöst kapott. A szünetben, miközben olvasgattam a lapokat, nem győztem dicsérni.
– Te elkezdted már?
– Nem, még azt sem tudom miről írjak – mondtam. – De van egy tippem.
– Na?
– Nem mondom el, mert még kinevetsz.
– Nem foglak kinevetni.
– Megígéred? – kérdeztem, Arnold pedig némán bólintott. – Bencze Blanka – Pulcsiban alszom. Egy hete kezdtem el olvasni és mindjárt befejezem.
– És az a könyv változtatta meg az életed?
– Igazából nem, de rengeteget tudok írni a könyvről, és a témáról, amivel foglalkozik.
– Miről szól? – kérdezte.
Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy Arnold nem gúnyolódott azon a könyvön, ami tetszik nekem.
– Dióhéjban, egy anorexiás lányról – válaszoltam.
– Az anorexia tényleg egy olyan téma, amiről órákat lehet beszélni. Sok sikert, szólj ha kell valami segítség.
– Köszönöm, de ezt szerintem megoldom egyedül. Viszont a Gutenbergesben segíthetsz, nem tudok öt oldalon keresztül írni róla.
– Majd meglátom mit tehetek – mondta. – De ugye nem tervezted megírni Antali-Kelemen házi dolgozatát is?
– Nem. De nem is engedi, azt mondta megírja magától.
– Értem. Virág, te miről írsz majd?
– Hát sokat gondolkoztam rajta – motyogta Virág. – A Lassie-t írom, az a könyv nagy hatással volt rám.
Otthon folytattam a jegyzetfüzetembe felírt házi feladatokat, Monsieur Durand számára egy általunk választott francia filmből kell kétoldalas esszét írni. Ez önmagában nem lenne vészes, de ott van a két irodalom esszé, a makettház és a suliújságos feladatom is. Ráadásul Virággal szereztünk egy-egy szórólapot, amin az iskola őszi szüneti programjai szerepeltek. Haller elmondta nekünk, hogy a szórólapokon szerepelő programok nem kötelező jellegűek, de azért menjünk el minél többre, mert jó móka lesz. Valamint azt is mondta, hogy holnap ünneplőben jöjjünk az iskolába, és kilencre oda kell mennünk a tornaterembe.
Anyáéknak is megmutattam a szórólapot, délután pedig videóhívásban megbeszéltük Virággal, hogy melyik programokra megyünk el. Már alig várom az őszi szünetet!