Reggel szokásosan busszal mentem suliba, vettem egy melegszendvicset a büfénél és a terembe érve vártam, hogy elkezdődjön az első óra.
Rajzon Vladár kiadott nekünk egy feladatot az őszi szünetre, elég komoly, mert három jegyet is kapunk rá.
– A szép, hosszú és leginkább tétlen őszi szünetetekben nagyszerű időtöltés a házi feladat megoldása. A munkákat november első rajzórájára várom és pontosan három jegyet kaptok rá. Kettőt rajzra, és egyet művészettörténelemre.
Itt már többen felháborodtak, senkinek sem tetszett, hogy az őszi szünetünket valami hülye rajzfeladat megoldásával kell töltenünk, és azzal is tisztában voltunk, hogy a többi tanár is rengeteg házit ad majd fel.
– A feladat igen szórakoztató lesz, párokban dolgoztok majd.
– Tanár úr! – lóbálta meg a kezét Virág. – Mi választunk magunknak párt?
Örülök, hogy Virág megkérdezte, így nem nekem kellett.
– Nem, Virág, a párokat én szabom meg, természetesen a névsor alapján.
Mosolyogva hátrafordultam Ricsihez, együtt fogunk dolgozni a projekten. Már csak az a kérdés, hogy mi lesz az.
– Szabó, fordulj előre! – szólt rám Vladár.
– Elnézést – motyogtam zavartan és előrefordultam.
– Nos tehát. A feladat címe: Álomház. Fantáziaművet várok, mindent szabad, kivéve a sablonok használatát. Engedjétek szabadjára a képzeleteteket és készítsétek el a megálmodott ház kicsinyített változatát.
– Mármint rajzoljuk le? – kiabált előre Zsolti.
– Nem. A feladat egy makett elkészítése.
Na, erre már tényleg mindenki begőzölt, szegény Jacques meg nem értett semmit az egészből. Gyorsan elmondtam neki franciául (kicsit nehezen tudtam megfogalmazni a gondolataim), ő is hasonlóképp reagált.
Óra után Virággal rögtön elkezdtünk beszélgetni erről a makettházról, nekem ötletem sem volt milyen legyen, de ő rögtön elkezdett fantáziálni.
– Gondolj csak bele, egy kis házikó! Mondjuk lehetne kívülről pink és fekete. És kis csillagok rajta! Rengeteg ötletem van!
– Ezt azonnal felejtsd el! – szólt bele a beszélgetésünkbe Cortez.
– Mi? Miért? – csodálkozott Virág, majd hirtelen megértette. – Juj, tényleg! Mi együtt készítjük! Cortez, szerinted a fekete ház pink ablakkerettel és ajtóval nagyon komor? Mert megfordíthatjuk és akkor a pink az alapszín...
– Virág – nézett a barátnőmre Cortez kétségbeesetten. – Felejtsd el, hogy bármilyen pink szín lesz a házon.
Virág azért nem adta magát ilyen könnyen, úgyhogy elvitatkoztak egy darabig a fekete-rózsaszín terveken, én pedig hátrafordultam Ricsihez.
– Van valami ötleted milyen legyen?
– Semmi. Neked sincs? Te vagy a rajzszakkörös.
– Egyelőre még semmi konkrét nincs, de mindent megteszek azért, hogy jó jegyet kapjunk – mondtam. – Lehetne mondjuk egy sima erdei faház is, esetleg természetes alapanyagokból. Elmegyünk az őszi szünetben egy erdőbe, összeszedünk pár kérget és botot a földről és azokat felhasználva készítsük el a házunkat. Mit szólsz?
– Ennyi erővel csináljunk egy igazi házat iszapból és sárból, mint az ázsiaiak – mondta, mire felnevettem.
Fizikán és matekon végig szorongtam, de szerencsére sikerült meggyőznünk Gazdagot, hogy segítsen nekünk az alaprajz számolásban és a szerkesztésben. Nagyon örült, hogy ennyire lelkesedünk a téma iránt, és mi is örültünk, mert el tudtunk húzni egy matekórát. :)
A nap témája egyébként tényleg ez a makettház készítés volt, Jacques-ot irigyeltük a legjobban, ugyanis az ő párja Andris, akinek az apukája építészmérnök. Erre Dave felvágott, hogy akkor az ő apja meg felbérel egy építészmérnököt, hogy segítse a makettház építését. Neki egyébként Robi a párja.
Otthon rendet raktam a szobámban, fogat mostam, befújtam magam parfümmel és mosolyogva fogadtam Cortezt, aki a korrepetálásra jött. Ezúttal itthon volt az egész családom, és nem akartam a nappaliban lenni, úgyhogy felhívtam a szobámba.
– Ezek milyen érmek? – kérdezte Cortez hirtelen. Gondolta alaposan körülnéz a szobámban, örülök, hogy pont az érmeimet látta meg először.
– Judo és torna.
– Nem semmi.
– Köszi.
Nem igazán tudtam mivel foglalkozzunk a korrepetálás alkalmával, úgyhogy csak átolvastattam vele néhány verset és novellát. Hamar megunta és inkább beszélgetést kezdeményezett velem.
– Sajnálom, hogy nem voltál ott a versenyemen. Vártam rád.
– És persze Virágra is – néztem a szemébe komoran.
– Igen, Virágra is – biccentett.
– Én el akartam menni, nem is tudod mennyire. Annyira vártam rá, hogy meghívjatok, erre kibökted, hogy menjek el, mert mások is ott lesznek. Ellenben Kingának tényleg szüksége volt rám, mert mindenki lemondta a versenyét.
– Jó, tudom. Helyesen döntöttél. De szólhattál volna.
– Akadjunk már le erről a témáról! – csattantam fel és elővettem a telefonom. Írtam egy üzenetet Corteznek:

"Bocsi, de szombaton mégsem tudok menni a versenyedre, Kingának már hamarabb megígértem, és nem akarom cserben hagyni."

– Nagyon vicces – nyitotta meg az üzenetemet Cortez. – Tudtad, hogy van ilyen halloweeni szarság a suliban?
– A halloweeni bulira gondolsz? Tök jó ugye? Általánosban nem volt ilyen, már alig várom!
– És hívott már valaki? – kérdezte mosolyogva.
– Igen – feleltem, mire rögtön elkomorodott.
– Igent mondtál? – kérdezte, én meg bólintottam. – Neményi?
– Tessék? – röhögtem el magam. – Arnold akkor se hívna el, ha kést szorítanék a torkához.
– Akkor ki hívott el?
– Roli. A tizenegyedikes. Te is ismered nem?
– Igen, ismerem – mondta, majd összeszedte a cuccait és felállt. – Nekem most mennem kell.
– Ó, oké. Kikísérlek – álltam fel én is.
– Nem szükséges, kitalálok magamtól is – mondta, és mindenféle köszönés nélkül lelépett. Oké. Khm. Csináltam valami rosszat? Fogalmam sem volt mi történt, de inkább hagytam a fenébe és felléptem a netre, hogy kutakodjak egy kicsit a makettház sablonok után.