A kirándulás valami eszméletlen volt! De mielőtt arra rátérnék, elhadarom mi történt ebben a pár napban. A május elseje lényegtelen, nagyon gyorsan elszaladt a nap. A másnapi mozi viszont nagyon jó volt. A Dzsungeltúrát néztük, a film után pedig még beültünk egy kávéra is. A vasárnap is nagyon jó volt Cortezzel, filmet néztünk, csókolóztunk, és mivel szép időnk volt kimentünk az udvarra is. A betonrészen ráállított a gördeszkájára és megpróbált tologatni.
– Egész ügyes vagy, Beliánnal már gyakoroltál mi?
– Nem igaz – csóváltam meg a fejem, és bár nevettem, mélyen legbelül megkomolyodtam.
Belián. A szakítás óta semmit nem hallottam róla, Instán se látom mi van vele. Ja tényleg, ezt még le se írtam. Vagy két hete vettem észre, hogy letiltott, nem találtam a profilját. Mindegy, azért remélem minden rendben van vele.
A tegnapi napot pedig Kingánál töltöttem, gyümölcskenyérsütés és ABBA hallgatás közben pedig azon dolgoztunk, hogy minél feljebb kerüljek a ranglistán. Szerdán álltam a huszonnyolcadik helyen, tegnap este viszont tizenkilencedik lettem. Összesen hatszáztizenhárom szavazatom van, ami elképesztő. Kinga tényleg mindent megmozgat, olyan embereknek írt „Nyisd meg ezt a linket és szavazz Szabó Regina versére MOST!" üzenetet, akiket nem is ismerünk közvetlenül. De úgy tűnik beválik a technikája, egyre több szavazatot kapok. Na de akkor nézzük a kétnapos kirándulást, amit imádtam. :)
Virág anyukája volt olyan kedves, hogy felvett engem kocsival, szóval együtt érkeztünk meg a Déli pályaudvarra. A bejárattól egyedül mentünk, két percbe tellett, amíg megtaláltuk Hallert. Nem tűnt ki túlságosan a tömegből, leszámítva azt, hogy sportzakót viselt. Általában öltönyt szokott felvenni a suliba, szóval ez így is haladás. A másik kísérőtanár pedig Korponay volt, előre rettegtem az izomlázat okozó túráitól. Szerencsére nem maradtunk sokáig csak a tanárokkal, megérkezett Gábor és Jacques, velük kezdtünk el beszélgetni. A francia osztálytársunk megkínált minket macaronnal, Gábor pedig megkérdezte tőlünk tudjuk-e mi lehet ez:
– Kilenc rubrika, Magyarországon megtalálható madár, és az első betűje M.
– Passz – engedte el máris Virág.
– Hm, mutasd – vettem el Gábortól. – Milyen madarak vannak M-mel? Mátyásmadár?
– Nem jó.
– Macskabagoly.
– Az sem.
– Nem tudom – nevettem fel. – Ha megjön Arnold kérdezd meg őt is. Biztos tudni fogja.
De tényleg. Két lábon járó Google a srác. Hangos nevetgélést hallottam a távolból, és bár eleinte nem voltam benne biztos, amikor megláttam egy raszta fejet tudtam, hogy ezek a mi fiaink.
– Jó reggelt – köszöntek a fiúk először a tanároknak, aztán nekünk. – Bonjour Jacques.
– Bonjour – kínálta meg a fiúkat is macaronnal.
Boldogan Cortez karjaiba vetettem magam, persze nem akartam fellökni szegényt (sérült lábú), de nagyon örültem, hogy látom. Egy nap telt el, és máris beleőrültem a hiányába. Bele sem akarok gondolni mi lesz velem nyáron. Ha elmegy Amerikába teljesen üres lesz az életem.
Elég feltűnő társaság voltunk, Dave egy IPadet nyomkodott – hiába szólt rá az ofő, hogy inkább tegye el, mert még ellopják –, Virág visítva nevetett Ricsin, aki bajszot csinált magának a raszta hajából, Zsolti pedig a lehető leghangosabban bontott fel egy chipses zacskót és ette meg annak tartalmát.
– Egy pillanatig nem tudtam, hogy hol van a találkozó, szerencsére már a parkolónál meghallottam, ahogy Zsolti chipset eszik – érkezett meg Kinga is. Piros rövidujjút, fehér mellényt és farmert viselt, a haja pedig a jól megszokott lófarokba volt fogva.
– Na, a ló is megérkezett – vigyorodott el Zsolti.
– Van egy kis – súgtam oda neki. – Egy kis chips a...
– A fogam közt? – nyúlt oda rögtön. – Kösz.
Dave Gábornak próbált segíteni, a létező összes címszót beírta a Google-ba, „m betűs madarak" „magyar madarak" „keresztrejtvény május megfejtés". XD. De a megoldásra így sem tudott rájönni. Ekkor megérkezett Arnold, a lexikális tudás pedig többnek bizonyult az internet világánál.
– Meggyvágó. Próbáld meg ezt.
– Egy, kettő, hár... Ez jó! Azta! Kösz szépen.
– Gyerekek. Kire várunk még? – nézett körbe az ofő.
– A kockákat az újságosnál láttuk, valami magazinon veszekednek – válaszolt Ricsi.
– Értem. Elmennél értük kérlek?
Mire Ricsi visszaért Andrissal és Robival, Zsolti eltűnt, Kinga megtalálta a büfénél, de ekkor Korponay tanárnő és Arnold elmentek megvenni a jegyeket, és mire ők visszatértek, mi Virággal elmentünk mosdóba. De végül mindenki meglett, felszállhattunk a vonatra. A csapatok valahogy így néztek ki:

Én, Virág, Kinga, Arnold

Cortez, Ricsi, Zsolti, Dave

Andris, Robi, Jacques, Gábor

Haller, Korponay

Cortezék viszont direkt a vagon másik felében ültek le, jó távol a tanároktól. De sajna nem vált be a tervük, Haller átültette őket Gáborék helyére, úgyhogy a mi négyesünk mögött ültek. Én nem bántam, legalább közelebb voltam Cortezhez. De persze a fiúk nem ismerik azt a fogalmat, hogy csönd, szóval hiába akartam könyvet olvasni, vagy épp Virággal magazint nézegetni, nem igazán tudtam, mert Ricsi az ülésemet lökdöste, a drágalátos barátom pedig a hajam húzgálta.
– Jól elvagytok? – néztem át a két ülés között, mire ártatlanul rám mosolyogtak. – Örülök nektek.
Kinga valami lovas újságot olvasott, de félretette és elkezdett telefonozni. Egyszer csak az arcomba nyomta.
– Tizenhatodik vagy.
– Azta.
– Ez a novellás verses verseny? – fordult felénk érdeklődve az ofő, aki véletlenül pont meghallott minket.
– Igen. Mindent megteszek azért, hogy Reginát dobogóssá tegyem ezen a versenyen. Nagyon sok szavazatot szereztem neki.
– Értem. Ez nagyon jó, további sok sikert – mosolygott rám.
– Köszönöm – mosolyogtam vissza.
– Tanár úr szavazott már? – kérte számon őt Kinga.
– Még nem.
– Akkor szavazzon! Tanárnő! Maga is szavazzon!
– Mire? – nézett felénk Korponay értetlenül.
Az elején tűrhetően viselkedtünk, de az út felénél az ofőnek hátra kellett menni a másik négyeshez, mert a kockák őrültmódjára veszekedni kezdtek. Mint kiderült, eltépték az újságot, amit vettek. Haller úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy Arnoldot átültette Robi helyére, Robi pedig odaült hozzánk.
– Legalább nálam maradt a jó oldal – vigyorgott.
– Rémesen gyerekesek vagytok – forgatta meg a szemét Kinga.
– Hé, Regi. Tudtad, hogy lesz új változata a Minecraftnak?
– Mintha az öcsém említette volna.
– Nagyon kúl. Várom, hogy játszunk vele.
– Én is. Rég Minecraftoztunk már – mondtam mosolyogva.
– Hé, kér valaki rántott húst? – fordult hátra hozzánk Zsolti.
– Fúj – reagálta le a helyzetet Kinga.
– Most miért? Ez csak husi. Van itt krumplipüré és koviubi is. Azt kér valaki?
– Köszönjük nem.
– Ó, én talán egy pici husit – nyúlt a dobozért Virág.