Elég zűrösen indult a nap. Anyával tegnap nagy bevásárlást tartottunk suli után (eskü mindjárt leírom miket vettünk), úgyhogy ma a friss szerzeményekből öltözködtem. De olyannyira elhúztam az időt, hogy majdnem lekéstem a buszomat. Futás közben ráadásul kétszer megcsúsztam a jégen. Este nagyon sokat havazott, legalább ennyi szép volt a ma reggelben.
Virággal közösen mentünk be a suliba, de mielőtt még felmentünk volna a terembe vettünk forrócsokit a büfében. Igazán jólesett. Barka meglepetés töri röpdogája viszont már annál kevésbé, semmit nem tudtam, kétségbeesetten firkálgattam a lapra. Csak adja az ég, hogy meglegyen a kettes!
A rajzóra sem indult túl fényesen, Vladár igazán rossz kedvében volt.
– A mai órán farsangi álarcokat fogtok készíteni, az alapanyagokat megtaláljátok ebben a dobozban – rakott le a tanári asztalra egy hatalmas kartondobozt. – Lehet jönni érte.
Mindenki felpattant a helyéről és tolongani kezdett a különféle ragasztókért és krepp-papírokért. Ami nekem jutott az fekete papír, csillagalakú matricák, olló és ragasztó. Ezekből kellett csodát alkotnom kevesebb, mint 40 perc alatt. Egyáltalán nem volt nehéz feladat, a végeredmény egy ötös lett, aminek igencsak örültem a múltkori kettes után.
Ebédszünetben Arnold, Virág és én odakint voltunk, a padon ültünk és beszélgettünk. Illetve veszekedtünk.
– Virág hányszor mondjam neked, hogy a vámpírok elégnek a napon!
– Nem! Csillognak!
– Istenem, ekkor baromság a világon nincsen. A Stoker, Rice, King, de még a Hamilton könyveiben szereplő vámpírok is egyaránt éjszaka járnak, mert elégnek a napon!
– De Edward csillog.
– Borzasztó az érvelésed. Regina, segítenél egy kicsit?
– Arnolddal kell egyetértenem, a vámpírok elégnek a napon. Kivéve, ha van napfénygyűrűjük.
– Nem, nem, az is hülyeség.
– Nem az. Boszorkányok készíthetnek természetfeletti erővel megáldott ékszereket. És az megvédi a vámpírokat a napfénytől.
– Ez is igaz – mondta Virág. – De a csillogás akkor is menőbb.
– Na jó, én feladom – akadt ki Arnold. – És inkább bemegyek az iskolába, nem akarom, hogy a nálunk idősebb, mégis sokkal alacsonyabb értelmi szinttel rendelkező diákok eltaláljanak hógolyóval.
És valóban, néhány tizenegyedikes fiú őrült nagy hógolyópárbajba kezdett az udvar kellős közepén, és senki sem volt biztonságban, mind tűzvonalban voltunk.
A két kocka épp megszegte a házirendet (csak a szokásos), arra készültek, hogy filmet fogunk nézni a lyukasóránkban, amit mi nyilvánítottunk ki magunknak, tekintve, hogy Durand hiányzik.
– Na ki akar 300-at nézni?
A fiúk nagyon örültek az ötletnek, volt, aki diszkrétebben (Gábor lelkesen besötétítette a termet) és volt, aki vadállat módjára viselkedett. A folyosón tartózkodó Zsolti elkiáltotta magát, hogy „THIS IS SPARTA!" és konkrétan berúgta a teremajtót. Cortez, Ricsi és Dave szakadt a röhögéstől, de Kinga leordította a fejét, hogy „Hogy lehetsz ekkora állat?!"
A filmnézés nagyon jó hangulatban telt, én odahúztam a székem Virághoz, filmnézés közben pedig cuki cicás videókat néztünk a telefonján. Érett lányok vagyunk na.
Otthon miután segítettem anyának a zserbósütésben (megjött hozzá a kedve, nem bántam, imádom a zserbót) bezárkóztam a szobámba. Miközben hívásoztam Beliánnal földrajzot tanultam és rendezgettem a szekrényemet.
– Kész káosz, ami itt van. Az egész hétvégém rá fog menni az átpakolásába.
– Akkor gondolom nem érsz rá arra, hogy bemutatkozz a családomnak.
– Hát...
– Csak vicceltem, ráérünk még. Mit szólsz a jövő hétvégéhez?
– Az jó lesz. Addig felkészítem magam – nevettem fel halkan. – Fúj, miért létezik egyáltalán ez a pulóver? Most legszívesebben elégetném.
– Biztos nem olyan rémes – hallottam meg a barátom hangját a vonal másik oldaláról.
– Pedig de.
Rengeteg idő elment ezzel az egész ruhapakolgatással, egy hatalmas zsáknyi felesleges ruha összegyűlt (olyanok is voltak benne, amiket még az első félévben hordtam), de még így sem vagyok kész teljesen. Na akkor most beteljesítem az ígéretem és leírom azokat a ruhákat, amiket valószínűleg hordani fogok.
Fehér kötött pulcsi, karamell színű pulcsi, krémszínű, anyától kapott pulcsi, piros pulcsi, batikolt pulcsi, fehér trapézgatya, világoskék farmer, fekete farmer, fekete-fehér kockás nadrág, bordó alapon rózsás blúz, világosszürke cipzáras pulcsi, szürke melegítőnadrág és a kockás szövetkabátom. Ezek már eddig is megvoltak, nézzük miket vettem tegnap anyával.
Sötétbarna bundás kabát, barna-bézs-fekete csíkos pulóver, bordó kötött pulcsi, barna farmer, fekete melegítő, fekete cipzáras pulcsi és egy szürke NIRVANÁS oversized póló. Ezeken kívül még vettünk fehérneműt és egy-két atlétát is, valamint egy barna csizmát (ezelőtt csak egy fekete bakancsom volt). A tegnapi csajos napon elpanaszoltam anyának egy kis pizza közben, hogy kicsit üresnek érzem a szobám, és felajánlotta, hogy a hétvégén menjünk el egy kis pénzköltésre. Azonnal benne voltam. Már miért ne lennék?
Ó, és igen. A farsangi bulira is meglett a teljes outfitem. Egy fekete ruha (amibe nagyon remélem, hogy Máday nem fog belekötni), fekete cipő, és fekete maszk. Ezerszer jobb, mint amit rajzon csináltam. Alig várom, hogy megjelenjek így az iskolában. Már ha megjelenhetek és nem penderítenek ki. Kit tudja.