Életem egyik legemlékezetesebb napja, ugyanis... Hát... Jobb lenne sorban haladni, de muszáj vagyok még az elején leírni, hogy... Megcsókoltak. Megkaptam életem első csókját. Oké, huh. Nem bírom ááá, itt sikítozok és szaladgálok a szobámban, mérhetetlenül boldog vagyok. De akkor kezdjük a napot az elején.
Délre kellett a suliba mennünk, mert akkor kezdődött az osztálykarácsony. Én a Robinak szánt szépen becsomagolt ajándékommal, és két doboz boltban vásárolt teasütivel a kezemben szálltam le a buszról, ahol Virág már várt.
- Mikor Kinga mondta, hogy hozzak sütiket már nem volt időnk sütni, úgyhogy vettünk a boltban - meséltem Virágnak. - Te mit hoztál?
- Kókuszgolyót, anyával csináltuk - felelte.
Amikor a teremhez értünk akkor Kinga persze rögtön letámadott minket, hogy hoztunk-e süteményt, és hiába mutattuk, hogy igen, keveslette.
- És mégis mit csináljak ennyi süteménnyel? Ez egy hangyabolynak sem elég.
- Nekem bőven elég lesz - lépett oda hozzánk Zsolti, aki el akart venni egy kókuszgolyót, de nem fejezhette be a tevékenységét, ugyanis Kinga rácsapott a kezére és kiabálni kezdett vele.
- Nehogy hozzáérj te barom! Szépen megvárjuk az osztályterem pontozást, addig senki nem nyúl semmihez. Egy hiányzó sütemény nagyon csúnyán ront az összképen.
Összenéztem Zsoltival, alig tudtuk visszatartani a röhögést. Amíg Kinga elrohant a műfenyőnkhöz, hogy megigazítson rajta egy díszt (ami alig volt ferde pár milliméterrel) addig én lepakoltam az asztalra a teasütis dobozokat, ki is bontottam őket és kivettem két kis sütit. Az egyiket odaadtam Zsoltinak, akivel aztán sunyiban megettük.
Az osztályteremdíszítés versenyt nem más bírálta, mint Máday, Borrel igazgató és Vladár. Összességében meg voltak elégedve vele, de nem mondtak többet. Minket annyira nem érdekelt ez a verseny, de Kinga nagyon bezsongott.
Az ofő úgy döntött, hogy megkezdhetjük az ajándékozást, nos ez annyiból állt, hogy mindenki odaszaladt annak az embernek a padjához, akit húzott, lerakta az ajándékot és már szaladt is vissza a helyére, hogy megnézze a sajátját.
Én azért ott maradtam néhány másodpercig Robinál, hogy lássam elégedett-e azzal, amit vettem neki. Szemmel láthatólag örült, mosolyogva lapozgatta fel a könyvet és összeröhögött Andrissal, aki hasonló ajándékot kapott Virágtól.
Én Andristól csokit kaptam, meg egy díszpárnát, és egy icipici Minecraft skeleton figurát. Ó, tényleg. Nagyon hiányzik már a közös játék a fiúkkal, meg is beszéltük, hogy a szünet alatt játszunk.
Teljes nyugalomban ültem a helyemen, mit sem sejtve nézelődtem a teremben, amikor is megláttam, hogy Kinga két a-s lánnyal, Tamarával és Edinával együtt belép a terembe. Tamara megcsodálta a termünk díszítését, Edina azonban odament Cortezhez!!! Nekitámaszkodott a padjának, és a szőke haját csavargatva valami olyasmit mondott neki, hogy „Szórakozz jól Amerikában, utazz jól, vigyázz magadra és pihend ki magad". Blah. Láttam Cortezen mennyire nem érdekli Edina csacsogása, de azért próbált normális maradni és mosolyogni. Eddig nem tudtam biztosra, de most kiderült számomra, hogy Cortez elutazik a szünetre. Mintha hallottam volna, hogy külföldre megy, úgy látszik az ünnepeket a szüleivel tölti Amerikában. Milyen menő már!
Összehúzott szemekkel néztem őket, aztán meghallva Virág pisszegését rájöttem, hogy egy kicsit feltűnő vagyok, úgyhogy inkább hátra fordultam Ricsihez és megkérdeztem ő mit kapott. Mintha nem tudnám.
- Könyvet kaptam. Az eszem megáll! Biztos, hogy nem fogom elolvasni.
- Annyira nem néz ki rosszul, elvégre a gördeszkázásról szól - próbáltam meggyőzni, de hiába.
Az csak a látszat volt, hogy vele beszélgettem, igazából végig Cortezt és Edinát figyeltem. Felfordult a gyomrom a rózsaszín felsőt és fehér nadrágot viselő lánytól, úgy illegette magát, hogy az már nekem volt kínos. Végül ő és Tami visszavonultak a saját termükbe, mert Haller rájuk szólt. Amíg arra vártam, hogy bemondják az eredményeket a rádióba azon gondolkodtam, hogy Edina miért most búcsúzkodott Corteztől. A sulibálon még összefuthatnak nem? Vagy mi van akkor, ha Edina nem jön a buliba? Na, az jó lenne. Annak ellenére, hogy elég rossz kedvem lett ettől elmosolyodtam, mert kizártnak tartottam azt, hogy ők ketten érkeznek a buliba. Pedig Edina elhívta Cortezt. De ezek szerint Cortez nemet mondott. Akkor, abban a pillanatban valamiért nem tudtam értelmesen gondolkodni, viszont most, utólag visszagondolva teljesen egyértelmű volt. Mindegy, továbbra is sorban szeretnék haladni a mai nap elmesélésével.
Mindenki hazamehetett, volt időm bőven készülődni a karácsonyi bulira, ami este hatkor kezdődött. Nem volt semmi dresscode, viszont úgy gondoltam, hogy a piros pulcsim és a fekete nadrágom megfelel egy karácsonyi buliba. A hajam megfésültem és megigazítottam a sminkem is. Csak úgy illatoztam a parfümtől, a tükörbe nézve esküszöm szépnek éreztem magam. Egyre jobban vagyok amúgy lelkileg, amióta itt élünk és olyan nagyszerű embereket ismerek, mint az osztálytársaim.
Úgy volt, hogy Virág feljön a házunkig és együtt megyünk a sulihoz, épp rá vártam, amikor kaptam egy Messenger üzenetet. Már letöltöttem az alkalmazást a telómra egy ideje, így sokkal könnyebb egyébként. Na szóval, a lényeg. Cortez írt. Összehúzott szemekkel nyitottam meg az üzenetet, és miközben olvastam egyre több érzelem gyűlt fel bennem. Ez a hülye szerelmet vallott nekem üzenetben. Vagy valami olyasmi. Megpróbálom sírás és vihogás nélkül bemásolni ide az üzenetét.

„Regi... Tudom, hogy elcsesztem, mindig mindent elcseszek, és azt éreztetem veled, hogy te rontottad el. Pedig nem. Nálad kedvesebb és aranyosabb lánnyal még nem találkoztam, sosem akartalak megbántani, de hát visszakaptam rendesen. Nem tudom mennyire komoly a dolog azzal a deszkás gyerekkel, de ha szereted akkor hajrá, legyetek boldogok. De azért remélem tudod, hogy szeretlek. De baromira. Örülök, hogy megismerhettelek és megszerethettelek, találkozunk jövőre, addig is kérnék egy kis időt"

Csengettek, tudtam, hogy Virág az, de egyszerűen nem tudtam megmozdulni a helyemről. Tátott szájjal meredtem a telefonomra és az üzenetre. Cortez neve mellől eltűnt a zöld pötty és átvette a helyét egy „4 perce volt elérhető" felirat.
- Úgy látszik én nyitom ki az ajtót - indult meg anya idegesen a bejárati ajtó felé és beengedte a barátnőmet.
- Regi! Mi történt veled? - kérdezte, de nem tudtam felelni neki. Lecsaptam a telefonom az asztalra, felpattantam a székről és sikítva megöleltem Virágot - Mi az? Mi Történt?
- Cortez írt - suttogtam a fülébe - Azt írta szeret.
- Vííí!!! - sipítozott Virág és rögtön követelni kezdte, hogy hadd lássa az üzenetet. Már késésben voltunk, úgyhogy úgy döntöttünk elolvassuk és kielemezzük az üzenetet addig, amíg leérünk az iskoláig. Gyalog mentünk és szerintem fél Budát felvertük a sikítozásunkkal.
Az iskola előtt ott álltak a fiúk, de nem nagyon tudtam kivenni, hogy ki kicsoda. Már sötét volt, az iskolából és az utcailámpákból kiszűrődő fény volt az egyetlen, ami megvilágított minket. Amúgy a fiúk alatt annyit kell érteni, hogy Ricsi, Dave és Zsolti volt ott. Cortez nem. Pedig beszélni akartam vele, azután az üzenet után, amit hagyott muszáj lett volna beszélnünk.
- Sziasztok - köszönt nekünk Zsolti, aki kókuszkockát evett.
- Sziasztok - köszöntem szapora lélegzettel. - Hol van Cortez? - néztem körbe izgatottan.
- Nem tudod? - nézett le rám Ricsi.
- Mit?
- Visszarepül Amerikába, hogy a szüleivel töltse az ünnepeket.
- Azt tudom, de mikor megy? Ugye nem ma?
- De igen, körülbelül egy óra múlva indul a gépe.
Jaj ne! Ijedten néztem össze Virággal, aki hozzám hasonlóan bánatos fejet vágott. Na nem! Szóval ezért küldte az üzenetet. Mert idén már nem látjuk egymást, és így van két hetünk arra, hogy mindketten felemésszük a történteket. De én nem tudok még két hetet várni!