- Várj kislány, segítek - segített fel egy szakállas, ötvenes éveiben járó férfi. Láttam rajta, hogy normális, úgyhogy elfogadtam és megköszöntem a segítségét.
Zsolti jelent meg a korlát túloldalán, melegszendviccsel kínált, én pedig visszafojtva a sírást beleharaptam a ketchupos szenyába. Kiszerencsétlenkedtem magam a pálya szélére, ahol leültem Zsolti mellé egy padra és néma csöndben figyeltem a jégen száguldozó embereket. Dave és Ricsi még mindig Virággal volt, igen kitartónak bizonyultak, Cortez viszont... Cortez viszont Edinával volt! És! Kézen fogva korcsolyáztak. NA NE! EZT NE!
Rögtön kihúztam magam és magamra varázsoltam egy „Nincsen semmi baj, minden oké" mosolyt. Szóval Cortez így játszik. Nem bírja elviselni a fájdalmat, ezért visszavág. Most azonnal szükségem van Kingára. Fogalmam sem volt arról hol van, ráadásul odacsúszott hozzánk Virág és a kísérői.
- Bocs Emó, de nekünk ennyi elég volt. Reg, átveszed?
- Igen, persze - bólintottam szomorúan és Virágra néztem - Elmegyünk a büfébe?
- Ühüm.
Nos ez lehet nem volt jó ötlet, ugyanis amíg a sorban álltunk kikaptunk egy csapat emost, akik beálltak mögénk. Elég barátságtalan volt az ábrázatuk, eleinte Virágot is furának láttam, de neki legalább a személyisége imádnivaló. Ezeknek a lányoknak és fiúknak (vagy mondjuk inkább úgy, hogy Pete Wentz-klónoknak) semmi élete nem lehet, mert arról kezdtek el feltűnően hangosan beszélni, hogy milyen gáz ez a csaj, rózsaszín korcsolya, azt hiszi emos, inkább csak műemos, satöbbi. Szegény Virágnak először fel se tűnt, hogy róla beszélnek, de aztán rögtön rossz kedve lett és kivette a hajából a csattokat. Na nem, ezt nem engedem.
- Már megbocsátsatok - fordultam hátra az undok társasághoz - De mi a fasz? Ti gúnyolódtok rajta? És ti hogy néztek ki?
- És te hogy nézel ki? - állt belém az egyik fiú, aki egy rendkívül ocsmány kendőt viselt a nyakában.
- Úgy, mint egy lány. Hozzád hasonlóan, csakhogy ugye az én nemem stimmel is - Nem globális beszólásnak értettem ezt, csak szerettem volna, ha a fiú magába néz egy kicsit. Nem engedhetem, hogy bántsák Virágot, ki kell állnom érte. De hatásos volt, mind elhallgattak - Na mivan? Van még esetleg valami alpári és nevetséges megnevezés vagy épp beszólás a tarsolyotokban? Ha?
- Nincs.
- Örülök neki. Mert tudjátok. Én vagyok a legkevésbé agresszív személy, aki kiáll ezért a lányért, úgyhogy jobb lesz, ha meghúzzátok magatokat.
Ez még hatásosabb volt, sikerült olyan tekintélyt mutatnom, hogy „megfélemlítettem" egy csapat idős emost. Erre nem tudom, hogy büszkének kell-e lenni, mindenesetre én az vagyok arra, hogy megvédtem Virágot.
- Köszönöm Regi, nagyon jó barát vagy - nézett fel rám Virág és megpróbálta kisöpörni a haját a szeméből. Még nem volt elég jó kedve ahhoz, hogy visszacsatolja.
Ezután Virággal ott maradtunk egy kis ideig Zsoltival, de Kinga észrevette, hogy sunnyogunk, úgyhogy elhatározta, hogy megpróbálja kihozni belőlünk a legjobbat. Ha van ember ezen a Földön, aki meg tud engem tanítani korcsolyázni az Kinga, úgyhogy én rögtön belementem.
- Előre szólok, hogy mindketten bénák vagyunk - mondtam, mire Virággal összenevettünk. Volt már pár vicces esésünk a nap folyamán.
- Nem baj, megleszünk. Nézzétek én hogy csinálom. Látjátok a lábam? LÁTJÁTOK?
- IGEN LÁTJUK! - kiabáltam rá vissza és a korlátba kapaszkodva próbáltam leutánozni Kinga csúszásitechnikáját (vagy milyét lol).
Már kezdtem elég jól belejönni ebbe a csúszkálásba, egyre kevesebbszer estem el, azonban a szemem sarkából láttam, hogy Edina a többi a-s lánytól leválva inkább úgy döntött, hogy a mi fiainkat boldogítja. Ricsivel, Dave-vel és Cortez-el (de leginkább Cortez-el) korcsolyázott és bájcsevegett.
- Ne foglalkozz Dinával - vetette oda nekem Kinga, aki látta rajtam, hogy mi bánt - Semmit nem jelent Corteznek, te viszont annál inkább. Láttam ám, hogy veszekedtetek valamin, ő pedig gyerekesen megsértődött és hagyott elesni. Miről volt szó?
- Féltékeny - dünnyögtem.
- Tényleg, a deszkás srác. Holnap találkoztok igaz?
- Igen. Délután kettőkor találkozunk, előtte akkor átjöttök Virággal?
- Igen. Remélem érzed a törődést, lemondtam egy programot két tizenegyedikes lánnyal. Moziba hívtak, nekem pedig nemet kellett mondanom. Mondjuk a film is elég nevetséges lett volna, de attól még jó lett volna mondogatni azt, hogy „Moziba voltam két felsőévessel".
- Haló, lányok - szólt utánunk Virág, aki úgy kapaszkodott egy random emberbe, mintha az élete múlna rajta - Rólam megfeledkeztetek.
- Jaj, dehogyis! - tagadtam azonnal.
- Én tényleg megfeledkeztem róla - mondta ki Kinga az őszintét és átvette Virágot attól a random embertől - Menjünk oda a fiúkhoz, mutassuk meg Dinának hol van a helye.
Mindhárman összedolgoztunk, így történt az, hogy amikor odaértünk a kis csapathoz Virág felhozta, hogy megvédtem őt egy csapat idegentől, Kinga pedig megdicsért, hogy „Már egyre kevesebbet esik". Nekem pedig volt egy olyan ötletem, hogy...
- Dave, te vagy a nagy fotós, nem csinálunk egy csoportképet?
- Dehogynem! Köszi az ötletet! - vette elő rögtön a telefonját Dave - Ricsi már csinált rólam pár képet nézd. Meg Zsolti is a pálya széléről - tolta a képembe a telefonját - Nézd ezt, milyen jól nézek ki rajta.
- Tényleg nagyon - bólogattam - Kéne valaki, aki megcsinálja a képet. Edina? - néztem az a-s lányra, aki épp Cortezbe akaszkodva pislogott a világba.
- Mit akarsz?
- Csinálnál rólunk egy képet? Köszi.
Dinának esélye se volt visszautasítani a dolgot, biztos tartott attól, hogy beég Cortez előtt, úgyhogy elvette Dave-től a telefont, kicsit hátrébb csúszott és felemelte a telefont.
- Vigyázz vele, drágább, mint az életed! - szólt oda neki Dave, aki nagyon féltette a telefonját.
Tény, hogy Edina semmire nem jó ebben az életben, de legalább csinált rólunk egy jó fotót. Zsolti ott volt a pálya szélén, Virág és én a korlátba kapaszkodunk, de azért próbálunk mosolyogni és úgy tenni, mintha lazán menne nekünk a korizás. Mellettünk volt Kinga, aki kipirult és komoly arccal meredt a kamerába. Mellette volt Dave, Ricsi és Cortez, pontosan ilyen sorrendben. Tényleg nagyon jó lett, Dave beküldte az osztálycsoportba, és fel is ajánlotta, hogy kinyomtatja nekem.
A délutáni/esti program a végét járta, vissza kellett szolgáltatnom az ezüstös korcsolyámat, aztán megöleltem egy radiátorféleséget és próbáltam felmelegedni. Hiába hoztam kesztyűt, ugyanúgy lefagytak az ujjaim. Amikor este hazaértem rögtön az volt az első dolgom, hogy forró fürdő, hajmosás, kenőcs a frissen szerzett kék-zöld foltokra, testápoló és mindenféle termék az arcomra, hogy a holnapi randin ne nézzek ki olyan borzasztóan. Nagyon izgulok amúgy, még gyorsan elugrok fogat mosni, utána pedig szerintem megyek aludni.