Nem egy bolt volt ott, ahol mi végül kikötöttünk. Volt egy lufis bódé, egy fagyizó, egy hamburgerező és egy kisebb étterem. Valamint három ajándékbolt. Az elsőbe, ahova bementünk nem szeretnék többet menni. Emlékeztem erre a boltra, hisz amiket árultak... Te jó ég. Nem a slime-okkal és a játékokkal volt bajom. Hanem a szilikon mellekkel és a szilikon férfi nemiszervekkel. Én már mentem is ki az épületből, de Ricsi vigyorogva fotózta le őket, hogy majd később megmutatassa a fiúknak. Jézusom. A következő boltban is jártam már ezerszer. Sok millió mágnes, képeslapok, kulcstartók, bögrék, pólók... Mindenhol Aggtelekes cuccok. Ricsinek ez a bolt is tetszett. Vett magának egy pólót, amin rajta van az Aggteleki Nemzeti Park logója. A harmadik volt az, amit kerestünk. Mindenhol fából faragott tárgyak, kagylók, kavicsok, horoszkóp jellegű nyakláncok és karkötők. Egy eladó lány jött oda hozzánk azzal a kérdéssel, hogy "Segíthet-e valamiben?". Én rávágtam, hogy nem, de Ricsi el kezdett vele csacsogni arról, hogy mit gondol a pólóról, amit most vett. LOL.
Én pedig addig az ajándékokat nézegetve azon gondolkoztam, hogy mi lenne a tökéletes ajándék (különdíj) Kinga számára. Kinga versenyszerűen lovagol. Ebből pedig arra következtetek, hogy szereti a lovakat. Ezért valami lovasat kéne neki venni. De nem lehet túl gyerekes vagy giccses. Egy komoly díjra van szükségem, amitől tényleg úgy érzi, hogy ő az abszolút győztes. Miközben a fából faragott tárgyakat nézegettem, megláttam egy csomó mini fa kupát is. Egy ugyanilyen lapul a farmersortom zsebében. Ha ezt észre veszik az eladók azt hiszik majd, hogy loptam. Na, nem baj.
Hirtelen megakadt a szemem egy ló teljes testét ábrázoló fa faragványon. Kicsit drága, de megéri. Már indultam a kasszához, amikor Ricsi megragadta a karom és a szemembe nézve megkérdezte, hogy mi a horoszkópom. Összeráncolt homlokkal meredtem rá, és kiböktem, hogy Bak. Egy másodperccel később a kezembe nyomott egy nyakláncot. Sima ezüst lánc, középen pedig egy sötétrózsaszín-fekete árnyalatú, szív alakú ékkő díszelgett. A lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt. Érdeklődve néztem fel Ricsire, aki beletúrt a hajába és kedvesen rám mosolygott.
- Mit csináljak vele? - kérdeztem nevetve.
- A tiéd. Megveszem neked.
- De nekem nem kell. Nem akarom ilyenekre költeni a pénzem.
- Reg, az én pénzemről beszélünk. És én meg veszem neked. És hordani is fogod, mert illik hozzád.
- Nem is tudom mit mondjak - mondtam elérzékenyülve. Apán kívül még egy férfi/fiú sem vett nekem ékszert.
- Ne mondj semmit. Na menjünk a kasszához.
Ricsi kifizette a nyakláncot és a fából faragott lovat. A nyakláncot felvettem, a lovacskát pedig beleraktuk abba a szatyorba, ahol Ricsi újonnan vásárolt pólója is volt.
Egy kis séta után visszatértünk a táborhelyre, de szinte azonnal különváltunk. Mindketten mentünk a saját faházunkba. Mikor beléptem a sajátomba, csak annyit láttam, hogy Virág takaróba bugyolálva zenét hallgat (fülessel), Kinga pedig egy szivárvány színű porseprűvel porolgat.
- Sziasztok.
- Regina! Hol voltál?
- Csak szereztem neked egy külön tiszteletdíjat.
- Na, hadd lássam - lépett elém Kinga csípőre tett kézzel. Előhúztam a hátam mögül a fa lovacskát, Kinga pedig meglepett arccal nézett rám. - Honnan tudtad, hogy szeretem a lovakat?
- Lovagolsz nem?
- Ja, de - legyintett nevetve afféle "hülye kérdésre hülye válasz" stílusban és kikapta a kezemből a lovat. - Nagyon szépen ki van dolgozva. Honnan van?
- Egy ajándékboltban vettem.
- Köszönöm - biccentett.
- Megérdemled.
- Tudom - vigyorodott el magabiztosan. Elrakta a lovat a táskájába és folytatta a takarítást. Leültem az ágyamra és a pénztárcám után kezdtem el kutakodni. Hirtelen Virág vágódott le mellém.
- De szép a nyakláncod. Eddig még nem is vettem észre - mondta és a nyakamban logó darabért nyúlt.
- Oh, ez... Ezt most vettem. Az ajándékboltban.
- Gyönyörű. Én is veszek egy ilyet. Eljössz velem?
- Virág, az a bolt messze van.
- És különben is. Mindjárt vacsora - szólalt meg Kinga.
- Ajj - biggyesztette le a száját Virág és még jobban a szemébe fésülte a haját.
- De felpróbálhatod ha akarod - fordultam felé, és láttam rajta, hogy máris felvidult egy kicsit. Kivettem a nyakamból a nyakláncot és odaadtam Virágnak. Először nem tudta felvenni, de segítettem neki és úgy sikerült. Újra elővette a csattokat és feltűzte a haját. A fürdőszobába sietett, hogy megnézze magát a tükörben. Idő közben megtaláltam a pénztárcámat is, Virág pedig mosolyogva lépett vissza hozzám.
- Ez nagyon szép. Maradhat rajtam vacsoránál?
- Öhm. Ha szeretnéd. De vigyázz rá!
- Vigyázok - mondta és egyik lábáról a másikra állva ujjongott.
- Regina segítenél? Te magasabb vagy nálam - szólt oda nekem Kinga, de gyorsan hozzá fűzte: - Csak pár centivel.
- Miben segítsek? - kérdeztem és odamentem hozzá. Tettre kész voltam.
- A függönyt kéne levenni. Évente, ha kimossák. Én meg itt alszom alatta, nem akarom benyelni a ráragadt port.
- Leveszem - mondtam és felálltam az ágyára.
- És akkor az ágyneműről ne is beszéljünk - panaszkodott tovább.
- Nincs ezzel semmi baj - mondtam. - Legalábbis nekem semmi bajom nincs vele.
- Nekem meg van. De mindegy, egy éjszakát csak kibírok.
Levettem a függönyt és odaadtam Kingának, aki még mindig a porseprűvel bíbelődött.
- Megkérdezhetem, hogy honnan van...
- A porseprű? Az étteremből loptam.
- Micsoda?! - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Nem úgy loptam. De hülye vagy! Kölcsön kértem.
- Akkor jó - fújtam ki a levegőt megkönnyebbülve. - És nem vagyok hülye.
- Hogyne. Mégis odaadtad azt a nyakláncot Virágnak.
- Vigyázni fog rá - mondtam és az ágyon fetrengő Virágra néztem. Épp a fejhallgatója összetekeredett zsinórját próbálta kicsomózni. - Legalábbis remélem - sziszegtem.
- Tényleg szép nyaklánc. Milyen színekben volt még? Én is vennék egyet magamnak.
- Ez horoszkópos. Mi a horoszkópod?
- Kos. Március huszonötödikén születtem.
- Az egyik barátnőm is - nevettem fel, aztán a zenét hallgató emós lányhoz fordultam. - Virág! Neked mi a horoszkópod? - kérdeztem, de nem válaszolt. - Virág!
- Hagyd, nem hallja. És szerintem azt se tudja mi az, hogy horoszkóp - legyintett Kinga.
Nem foglalkoztam azzal, hogy megint cikizi Virágot, odamentem hozzá és levettem róla a fejhallgatót.
- Mi a horoszkópod?
- A mim?
- A csillagjegyed.
- Mint Oroszlán, meg Hal, meg ilyesmi? - kérdezte nagyokat pislogva.
- Aha.
- Elfelejtettem - mondta.
Kinga dünnyögött valami olyat, hogy "Ez hülye", de én kedvesen rá mosolyogtam Virágra.
- Mikor születtél?
- Május tizedikén - mondta.
- Jó. Akkor te...
- Bika vagy - vágott a szavamba Kinga, aki épp a függönyt hajtogatta össze.
- Ja télleg, Bika - nevetett fel Virág amolyan "Én kis butus" módra. - Miért fontos ez?
- Mert a nyaklánc horoszkóphoz köthető - mondtam a nyakában logó ékszerre mutatva.
- Te mi vagy?
- Bak. December harmincadikán születtem.
- Szilveszterkor? De vicces!
- Szilveszter harmincegyedikén van - forgatta a szemét Kinga és az ajtóhoz lépett.
- De Regi. Ha én nem vagyok Bak, de ez egy Bak nyaklánc akkor meg fogok halni vagy mi? Vagy el leszek átkozva? Mert az nem lenne jó.
- Nem, dehogy. Nem lesz semmi bajod - kacagtam fel. Virág elég furcsákat tud kérdezni és mondani. - Ez csak egy jelkép.
- Ú. A Bikás milyen színű volt?
- Nem... Nem tudom - dadogtam.
Azt azért mégsem mondhatom, hogy Ricsi vette nekem ajándékba. Vagy de?
- Mindegy. Majd eljössz velem a boltba? Én is veszek egyet.
- Persze. Majd Kinga is jöhet - fordultam meg hirtelen, de Kinga nem volt sehol. - Kinga?!
- Hova tűnt?
- Nem tudom. Lehet, hogy elvitte a függönyt meg a porseprűt - találtam ki gyorsan egy ésszerű választ.
- Regi. Mindjárt hat óra. Menjünk vacsizni - pattant fel Virág és kilépett a faházból.
Én felkaptam a pénztárcámat az ágyamról és rögtön mentem utána. Kulccsal bezártam az ajtót és az emós lányt követve elindultam az étterem felé. Az épületbe belépve találkoztunk Andrissal és Robival - akik kockák lévén most is kockultak -, Edinával és Tamival - akik az egyik pincér fiút bámulták -, néhány beszélgető a-s fiúval, valamint Arnolddal aki még mindig a Poe könyvet olvasta. Virággal leültünk egy asztalhoz és amíg ő a nyakláncomat nézegette, addig én a sótartót birizgáltam. Egyszer csak becsörtetett az ajtón Cortez, Ricsi, Zsolti és Dave. Biccentettek felénk és leültek a mellettünk lévő asztalhoz. Én nagyon untam magam, a fiúkat figyeltem, persze feltűnés nélkül. Ricsi vihogva mutogatta a fiúknak a szilikon cicis képeket, Dave pedig nem örült neki, hogy nem ő van a középpontban. A sorversenyről készült felvételeket mutogatta a fiúknak, akiket ez teljesen hidegen hagyott. Gondoltam felvidítom Davet, úgyhogy odamentem hozzá.
- Levideóztad ahogy a kézenátfordulást csináltam a gumiknál? - kérdeztem.
- Persze, miért?
- Csak gondoltam megnézném, hogy milyen volt kívűlről.
- Tessék. Itt az egészet meg tudod nézni - bökött az iPodja képernyőjére. - Cortezzel teljesen összhangban mozogtatok.
- Ez kicsit félreérthető volt - nyerített fel Zsolti. Cortez röhögve tarkón csapta, Ricsi ugyanígy tett, én pedig vörös fejjel vettem el Davetől a készüléket.
- Vigyázz! Ne nagyon tapogasd össze a képernyőt! - rivallt rám Dave. - Tudod mit? Inkább megyek veled - mondta és leült mellém meg Virág mellé.
Végignéztem a videót, és kívülről nagyon menőn nézett ki az egész. Ha tudnák, hogy mik játszódtak le a fejemben. Hirtelen Kinga állt meg mellettünk csípőre tett kézzel és összehúzott szemekkel.
- Regina! Virág! Hogy képzeltétek, hogy eljöttök vacsorázni nélkülem? - ordította le a fejünket.
- Miről beszélsz? Te tűntél el - vágtam vissza.
- Leadtam a függönyt. Most meg visszahoztam a porseprűt és mit látok? Azt, hogy ti már itt vagytok.
- Ne csinálj ebből ilyen nagy ügyet - szólalt meg Dave. Nem azért mondta, hogy megvédjen minket, inkább azért, hogy középpontban legyen.
- Ne szólj bele Dávid! Különben is! Mit keresel te itt? - nézett le rá Kinga.
- Dave lány! - kiáltotta Zsolti a mellettünk lévő asztalnál.
Ricsi és Cortez felnevetett, Dave megsértődött és inkább átült Arnoldhoz. Én nem tudtam mit reagáljak erre, Virág nevetgélni kezdett Zsolti poénján, Kinga pedig:
- Zsolt, te meg egy állat vagy.
- Puma? Vagy oroszlán?
- Disznó - vágta rá Kinga és leült az asztalhoz. A következő pillanatban mellénk lépett egy pincér (az, akit Dina és Tami nagyon nézett), és lerakta élénk a vacsoránkat.

A vacsora milánói spagetti volt, mind megettem. Miután végeztünk a két ofő elkapott minket, mondván "Ne rosszalkodjunk és, hogy legkésőbb tízkor feküdjünk le aludni". Ez pedig azt jelentette, hogy mi már nem találkozunk velük a mai napon.
Zsolti, Cortez, Dave, Ricsi, Virág, Kinga, Edina és én együtt mentünk ki az étteremből és azon nevetgéltünk, hogy az egyik a-s fiúnak kijött az orrán a tészta. Egyébként Edina kívülállónak minősült, mivelhogy a-s, de egész jól elvolt velünk. Zsoltinak eszébe jutott egy régi sztori, amikor ő úgy röhögött, hogy a kóla jött ki az orrán. Virág ezen is nagyot nevetett, és a hangos nevetése (vagy inkább vihogása) miatt mindenki őt nézte. Ricsi egyszer csak így szólt:
- Emó, miért van nálad Reg nyaklánca?
Az egész társaság elhallgatott. Meglepte őket ez a két becenév. Kingát és Virágot az is, hogy Ricsi tud a nyakláncomról. Még azt sem mondtam el nekik, hogy ő is jött velem a boltba - Na! Miért van nálad?
- Nekem adta. Kölcsönbe.
- Értem. Vigyázz rá - utasította. Virág bólintott egyet és felém fordult.
- Akár már most is visszaadhatod.
- Oki. Segíts levenni!
Sikeresen leszedtük Virágról a nyakláncomat, de mielőtt újra rám kerülhetett volna, Edina kikapta a kezünkből.
- Szép a színe, de gagyi. Tuti bizsu.
- És ha az? Nekem tetszik - vettem el tőle mérgesen.
- Egy nap alatt rájöttem, hogy nincs valami nagy stílusérzéked - oltott be. Vagyis csak próbált beoltani.
- Edina neked még életed sincs - szólt be neki Ricsi. Az egész társaság felnevetett, Edina pedig duzzogva otthagyott minket. Végre rám került a nyakláncom. - Nem bántott meg? - kérdezte Ricsi. Olyan kedves. A volt fiú osztálytársaimban fele ennyi kedvesség sincs.
- Dehogy. Tökéletes kisasszony ezzel csak saját magát minősíti - mondtam.
A fiúk röhögve megveregették a vállam és külön váltak tőlünk. Virág megölelt, Kinga pedig biccentett egyet. Valami elismerés akart lenni. Vagy gratuláció.

Nyugalom! Nem akarom kisajátítani Ricsit! Csak haverok leszünk. 😂😂😂
[Több, mint egy évvel és rengeteg résszel később: Biztos vagy te ebben Regina?]