Mielőtt belevágok a mai napba gyorsan elmesélem a tegnapot, azon belül pedig a suliújság gyűlését. Jaj!
- Regina, a versedet beletesszük az iskolaújságba - mondta Timi.
- Oh, oké.
Elég foghíjasan voltunk, sokan betegek voltak, de a kedves főszerkesztőnk így is darálta a teendőket. Problémát jelentett, hogy Péter (őszintén bevallom nem rémlik ki ő) nincs itt, így pedig félbemaradt az évkönyvkészítés.
- Neményi, vállalod?
- Tekintettel arra, hogy...
- Ez kérdésnek hangzott de igazából nem az volt. Gyors és minőségi munka kell, számítok rád.
- Mi van a világgal? Regina bugyuta versét beteszik az újságba, Arnold pedig megkapja az évkönyvet. És velem mi lesz? - háborgott Kinga.
- Rólad lesz egy cikk - mondta Timi, amivel látszólag megnyugtatta az idegbeteg lányt. De sajnos ez nem így volt. - A díjugrató versenyedre Dani ment volna, mint fotós, de mivel ő is beteg nem tudom mihez kezdjek. Kéne valaki a helyére.
- Nehogy valami kétbalkezest küldj - forgatta meg a szemét Kinga. Hát...
- Regina, neked kevesebb munkád van, mint a többieknek, elmész te.
- NE - bukott ki egyszerre belőlem és Kingából. Timi megemelt szemöldökkel nézett minket.
- Lányok nem tudom milyen nézeteltérés van köztetek, de sürgősen béküljetek ki!
Így történt tehát, hogy „meghívást kaptam" Kinga versenyére. Ma a suli előtt megálltunk Virággal a fiúk mellett, épp arról szólt a diskurzus, hogy ki milyen filmet/sorozatot nézett legutóbb.
- Én a Miamit - mondta Ricsi a gördeszkája tologatása közben.
- Én a Helyszínelőket - vágta rá Dave.
- Ú, azt én is néztem tegnap, csak bealudtam rajta - lelkesedett Virág.
- Regi te mit néztél?
- Én? Az Outer Bankst.
- Dina abból öltözött be farsangkor nem? - gondolkodott el Zsolti, aki épp egy rántotthúsos szendvicset evett.
- De igen, Sarah volt.
- Én nem ismerem a sorit, jó? - kérdezte Dave.
- Nekem eddig tetszik. Még csak az első évadot néztem meg.
Dupla matek előtt szokásosan rám tört a szorongás, odatoltam a füzetem Gáborhoz, hogy megnézze biztos jól csináltam-e meg. Amúgy igen, büszke is voltam magamra. De semmi szükség nem lett volna a matekházira, mert Gazdag helyett Haller lépett be a terembe.
- Gazdag tanárnő betegsége miatt ma duplaosztályfőnöki órát tartunk - mondta, mire az osztály kisebb üdvrivalgásban tört ki. - Kik a hiányzók? Zsolti! Hagyd abba a táncolást, a tanárnő jövő héten már jön.
A fő témánk nem volt más, mint az osztálykirándulás! Nem kérdés, hogy mindannyian megbolondultunk a gondolattól. Az érettségi szünet alatt mennénk két napos kirándulásra, és juj! Olyan izgatott lettem. Haller felvetette az ötletet, hogy menjünk az a-sokkal, de Kingán kívül senki nem tette fel a kezét (kínos), úgyhogy hála az égnek csak a mi osztályunk megy. A helyszín az elején nagyon kérdéses volt, de végül megállapodtunk a Velencei-tónál. Az igazán szép helyszín, a gond csak az, hogy a legtöbben magasról szarnak a természet szépségére.
- Tanár úr ugye lesz wifi? A wifi életbevágóan fontos - kiabált Dave.
- Vihetjük a Guitar Herót? - ordítottak a kockák is.
- Jaj gyerekek - csóválta meg a fejét rosszállóan.
A másik fontos téma a balatoni tábor volt, arról még nem kellett döntéseket hoznunk, csak mindenbe beavatott minket az ofő. Milyen a szállás, mennyit kéne fizetni úgy körülbelül, milyen programok lennének, mik az időpontok. Májusra viszont tudnunk kéne, hogy hányan megyünk és melyik héten. Én nagyon szívesen mennék, remélem anyáék is megengedik. Virág csillogó szemekkel nézett rám, úgyhogy elég egyértelmű volt, hogy ő is menni akar. Milyen jó is lenne! Az osztályunk a Balatonon, valóságos káosz. :D
Ebédszünetben lementünk az udvarra, Virággal az árkádok alatt voltunk és beszélgettünk a fiúkkal. Zsolti már azt tervezte hogy fog hasast ugrani a két tóba, én viszont két lépéssel arrébb mentem. Cortez átölelte a derekamat, én pedig mosolyogva néztem fel rá.
- Alig várom a kirándulást és a tábort is. Mennyi időt együtt lehetnénk! - ábrándoztam.
- A tábor valszeg nem fog összejönni - mondta, mire felkaptam a fejem. - Amerikában leszek a nyáron.
- Ó, igaz. Basszus. Nem várom a nyarat - jelentettem ki, mire Cortez mosolyogva megsimította a hajam. - Hogy fogom kibírni nélküled?
- Kipróbáljuk milyen a távkapcsolat. Meg aztán, úgyis kijössz Ricsivel.
- Micsoda?
- Nem emlékszel a szeptemberi beszélgetésünkre?
- Hát ö... Ja de! Azt tényleg komolyan mondtad?
- Még szép. Már akkor odáig voltam érted - puszilt bele a hajamba.
- Óóó, igazán? Akkor ha ennyire szeretsz, volna kedved eljönni szombaton egy nagyon romantikus helyre?
- Hová? - húzta félmosolyra a száját.
- Van ott minden. Jó kaja, emberek és... Lószar.
- Kinga versenye?
- Igen. Muszáj elmennem, én vagyok az ideiglenes fotós. De ilyen nincs, én nem bírom ki egyedül.
- Virág?
- Az apukájával lesz. Lakásokat nézegetnek.
- Értem. Elmegyek veled, de akkor már hívjuk a fiúkat is.
- Jóó.
Így mindjárt jobban tetszett a szombat gondolata. A fiúkkal szanaszét hülyéskedjük az egészet, Zsolti mindenféle kajával megkínál majd... Ha mellettük vagyok meg se fog hatni Kinga gyűlölködése.
Ennyi volt hát a mai nap, otthon egy kis tanulás után néztem az Outer Bankts, ha már így felemlegettem reggel, aztán viszonylag hamar be is aludtam.