Ma volt az első nap a suliban. Reggel hat órakor felkeltem, felvettem a Szent Johannás ünneplőmet, majd elvégeztem a reggeli rutinom. Mikor lementem, anyu pont akkor készítette el az egyik szendvicsemet. Bár...bele sem merek gondolni, hogy mi van benne.
- Ó, Reni de jó, hogy jössz, el ne felejtsd el rakni a szendvicsed - figyelmeztetett anyu. Bárcsak otthon hagyhatnám...
- Rendben anyu, majd elteszem - sóhajtottam, majd eltettem az ételt.
- Remélem jó napod lesz - mondta anya mosolyogva.
- Én is remélem - értettem egyet, majd felkaptam a táskám, és elindultam.
- Nem akarod, hogy apád elvigyen? - kérdezte anyu, kiabálva a konyhából.
- Nem, egyedül megyek - kiáltottam vissza.
- Oké - mondta anya.
Kinyitottam a kaput, és elindultam. Előbb akartam odaérni, mint a többiek, meg amúgyis találkoznom kell Heller-el, mert ő fog majd ,, bemutatni" az osztálynak. Már ismernek.
Odaértem az iskolához, még alig volt ott valaki. Vettem egy nagy levegőt és benyitottam a suliba.
A Jeanne d' Arc szobor mellett állt az igazgató helyettes asszony. Máday leteremtette az éppen előttem álló lányt, a szoknyája miatt.
- Katalin, mégis milyen rövid a szoknyád? Gimnazista vagy, nem egy utca lány! Hol az ünneplőd? Hm? Ha jól számolom, haza érsz ebben a szoknyában 7 perc alatt, és vissza érsz az ünneplőben, szintén ennyi idő alatt, ami azt jelenti, hogy 7: 20- ra itt vagy az iskolában! Nyomás, és mégegyszer meg ne lássalak az iskolában ebben a szoknyában! - szidta le a lányt, aki azon nyomban elhagyta az épületet.
Már épp mentem volna fel az emeletre, mikor Máday észrevett.
- Rentai, maga menjen fel a tanáriba, ott várja majd az osztályfőnöke - utasított, majd visszafordult, és tovább szidta a diákokat.
Én elindultam fel a lépcsőn, majd mikor elértem a tanári elé, bekopogtam. Na ki nyitott ajtót, vajon ki? Egyet találhatsz.
Vladár nyitott ajtót, majd nagyon meglepődött, mikor engem látott az ajtó előtt.
- Rentai, maga mit keres itt? Csak nem megtanult rajzolni? - kérdezte gúnyosan.
- Nem, Heller tanár urat keresem - mondtam mosolyogva, direkt idegesítve a tanárt. Vladár sóhajtott, majd becsukta előttem az ajtót. Öhm...erre nem tudtam mit reagálni, de egy pillanat múlva Heller lépett ki az ajtón.
- Jaj Reni, de jó látni téged - mondta Heller mosolyogva.
- Én is örülök - mondtam.
Majd eközben elindultunk a folyosón.
- Tudod Reni, nem te vagy az egyetlen diák, aki az osztályba érkezik ebben az évben - mondta Heller.
- Tessék? - kérdeztem meglepetten. Vajon ki ment el? De erre a kérdésre hamar megkaptam a választ.
- Tizedik év végén, Neményi Arnold, eltávozott az iskolánkból, mivel felvették a Szent Johanna testvér iskolájába így odament tovább tanulni - mondta, bennem meg mintha egy világ dőlt volna össze. Milyen lesz Arnold nélkül a Szent Johanna? Kivel fogok beszélgetni, ha vele nem? Ott van még Virág, de nem tudom, hogy ő, hogyan fog most viszonyulni hozzám.
- Értem, és... Ki a másik diák? - kérdeztem.
- Matsuda Okitsugu, Japán származású diák. - felelte Heller.
Eközben meghallottam, egy nagyon ismerős hangot a földszintről.
- Máday néni! Csokoládé! Megölelhetem? - kérdezte Zsolti.
- Nagy Zsolt, hagyjál békén! - mondta Máday, majd elkezdte az utasítgatást.
- Antai - Kelemen, tedd el a zene lejátszód, Bencze, Pósa nem vagytok egymáshoz nőve, engedjétek el egymás kezét! Felmayer, tedd el a telefonod! Most mondtam utoljára! - ordította. Bár engem ebből, egy dolog érdekelt. Ricsi és Virág együtt vannak? Örülnék neki meg minden, de ez kicsit új lenne számomra. Vajon mennyi minden változott?
- Nos, igazából a tanáriban kellene várni - mondta az Ofő.
- Ó, rendben. - mondtam, majd gyorsan visszafordultunk, és bementünk az irodába. Rajtam kívül és a tanárokon kívül, még egy keleti származású srác állt a teremben. Valószínűleg ő lesz az új osztálytárs velem együtt.
- Szia - köszöntem.
- Szia - köszönt vissza, majd tovább álldogáltunk.
Eközben hallottam egy hatalmas röhögést a tanári mellől. Valószínűleg a mi osztályunk volt. Majd pár perc múlva Heller megszólalt.
- Na gyertek, menjünk - mondta, majd kiengedett minket az ajtón. Elindultunk a folyosón, majd megálltunk a termünk előtt.
- Várjatok itt, amíg nem szólok, hogy bejöhettek - mondta, majd bement a terembe. Az ajtó túloldaláról hallottam hangokat.
- Gyerekek, mint mondtam jön két új osztálytárs az osztályba - kezdte az Ofő.
- Ren helyét is pótolja valaki? - kérdezte Ricsi. Legalább nem felejtettek el.
- Igen - felelte Heller.
- Legyenek jó tanulók, és feltornázhatjuk az osztály átlagot. - mondta Kinga.
- Úu de naon jó, hogy jönnek valakik. Remélem az egyikük Elen Cullen lesz - ujongott Virág.
- Virág, az csak egy kitalált személy! - mondta Kinga unottan.
- Rendben, behívom őket - sóhajtotta Heller, majd beengedett minket.
A japán srác ment be először. Utána én.
- Jé!Itt egy kínai - jegyezte meg Robi.
- Na, én szót értek vele - mondta Dave. - Hello, én Dave vagyok. És te? - kérdezte Dave szótagolva.
- Matsuda Okitsugu vagyok - felelte a srác nulla akcentussal, Dave - nek pedig tátva maradt a szája, a többiek meg jól kiröhögték.
Aztán én léptem be a terembe. Mindenki hirtelen rám nézett, kivéve Cortezt, aki a fejét a padra hajtva zenét hallgatott.
- Ren? - kérdezte Ricsi csodálkozva.
- Igen, én vagyok. - tártam szét a karom.
Ekkor Cortez felemelte a fejét a padról, kivette a füléből a fülhallgatót, majd rám nézett. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mit fog mondani,de nem mondott semmit, csak óvatosan felhúzta az egyik szemöldökét. Hát erre mit mondjak?
Nem volt időm ezen gondolkodni, mert Virág egyenesen felém rohant, majd rám ugrott.
- Jaj, Reni oan naon hiányoztál - mondta Virág.
- Örülök, hogy örülsz - mondtam, mert én nem mondhattam el magamról, hogy hiányoztak-e a többiek. Csak Cortez. De ő nagyon.
- Renáta, már ideje volt - lépett hozzám Kinga.
- Igyekeztem - mondtam majd egy szemforgatás kíséretében.
- Remélem ebben az évben nem szenvedsz majd annyit mint az előző egy évben - mondta.
Erre szintén csak egy szemforgatással reagáltam.
- Ren, hogyhogy visszajöttél? - kérdezte Ricsi, mikor hozzám lépett.
- Csak egy évre mentem ki Oroszországba. - mondtam egyszerűen.
- Ja, jó - mondta Ricsi megvonva a vállát, majd megfordult és elindult Cortezhez.
- Gyertek a lány mosdóba! - húzott magával minket Kinga.
Mi gyorsan utána indultunk, majd besurrantunk a mosdóba.
Kinga neki támaszkodott a falnak, én és Virág pedig leültünk a földre.
- Na, és mi történt addig, míg nem voltam itt? - kérdeztem.
- Elég sok minden - felelte Kinga szűkszavúan.
- Mondjátok azt a sok mindent! - kértem tőlük, erre egymás szavába vágva elkezdték mesélni, hogy mi történt.
A két lány közt kapkodtam a fejem. Volt ott minden. Ricsi és Virág összejöttek, Arnold elment, Corteznek volt egy barátnője, de már szakítottak. Szóval elég sok minden.
- Amúgy, még mindig szereted? - kérdezte Virág hirtelen.
- Kit? - kérdeztem, mert nem pontosan tudtam, hogy kiről van szó.
- Jaj, Renáta. Vajon kiről beszélünk? Persze, hogy Cortezről! - förmedt rám.
- Hát... Keveset gondoltam rá, amíg kint voltam, de amikor eszembe jutott, nagyon hiányzott - mondtam, neki döntve a fejemet a mosdó csempéihez.
- Tehát meg mindig szereted - állapította meg Kinga.
- Lehet - értettem egyet.
- Renáta, és mégis meddig fogod halogatni azt, hogy elmond neki mit érzel? Mikor összeszedi a 10. barátnőjét? Mire vársz? Komolyan kérdezem! - rivallt rám Kinga.
- Most jöttem vissza. Lehetne, hogy nem támadsz le az első nap? Kösz. - válaszoltam.
- Ha megint annyit bénázol, mint kilencedikben... - fogta a fejét Kinga.
- Nem fogok - ráztam meg a fejem.
- Legyen úgy - érzett egyet, majd hozzá tette. - De ti valahogy minden szituációból kihozzátok a szenvedés minden formáját, szóval ne ígérgess Renáta, hanem cselekedj! - szólt, vagy inkább kiabált rám.
- Menjünk vissza, mindjárt kezdődik az első óra - mondtam, majd felálltam a földről és a többiekkel együtt kimentem a mosdóból.
Hát úgy tűnik az osztály azóta sem változott. Tehát elég nagy hangzavar alakult ki. A rockerek ugráltak a padokon, Dave ezt videózta, Ricsi valamit nézett a telefonján, Zsolti pedig azt hiszem kígyó uborkát evett. De ahogy észrevettem Zsolti már nem volt egy testes gyerek. Gondolom gyúrt, mert látszottak az izmai a rövid ujjú pólójában. Ezt nem említették Kingáék. Mindegy. Na és ott van Cortez. Most is pofátlanul jól nézett ki. A bőre napbarnított,  már nyoma sincs a deszkás cuccoknak. Barna haja még mindig kesze - kuszán állt, mély kék szeme még mindig lenyűgözött. Amúgy Virág is változott, az emós ruhákat, kiegészítőket leváltották a hippi ruhák.
- Na gyerekek, ha mindannyian itt vagytok, el is kezdhetnénk az órát. - szólt az Ofő, mikor leültünk a helyünkre.
Az Ofő odalépett a kis tévéhez, és bekapcsolta. A készüléken Borell igazgató úr arca jelent meg.
Miközben beszélt, én, Kinga, Gábor és Jacques jegyzeteltünk, Virág rajzolgatott, Cortez továbbra is zenét hallgatott, a többiek meg hülyültek, ahogy szoktak.
Mikor letelt az a három óra, ami alatt egész végig jegyzeteltem, haza indultam Kingával és Virággal, amiből végül az lett, hogy a lányok nálam maradtak egy ideig.
- Úú, Reni majd lemásolhatom azt amit írtál órán? - kérdezte Virág csillogó szemekkel, mikor a szobámban voltunk.
- Persze - halásztam ki a táskámból a papírt, majd felé nyújtottam.
- Köki - mondta a lány, majd sebesen írni kezdett.
- Rendben van Renáta. Változtál valamit azóta, mióta kimentél külföldre? - kérdezte Kinga.
- Hát... Kábé tudok oroszul...- mondtam és azt hiszem itt kisiklottam.
- Renáta, ne mondd, hogy ennyit változtál azóta? Egész végig a könyveidet bújtad, és antiszociálisan viselkedtél, míg ott voltál? Az isten szerelmére Renáta! Szerencsétlenebb vagy mint valaha! - ordított le.
- Nem Kinga, vannak barátaim külföldön - cáfoltam meg.
- Na, végre valami - mondta Kinga. - Remélem nem egy könyvmolyt szedtél össze, bár mondjuk belőled kiindulva könyvmoly a lány. - mondta Kinga.
- Hé, nem könyvmoly! És amúgyis, honnan tudod, hogy csak egy barátom van? - kérdeztem.
- Mert erre nagy az esély - vágta rá Kinga.
- Csak, hogy tudd, több barátom is van. - jelentettem ki büszkén.
- Talán visszavonom amit mondtam, még sem vagy annyira szerencsétlen - húzta halvány mosolyra a száját Kinga. Wow. Haladás, már nem vagyok annyira szerencsétlen.
- Na és soroljad azokat a barátokat Renáta - bicentett Kinga.
- Az egyik legjobb barátnőm Carla, vele minden héten beszélni fogok, sőt a Halloween - i bulira eljön hozzánk vendégségbe. - ecseteltem. - Van egy húga, Lisa ő is elég jó barátnőm. Sasha, és Alice még az egyik legjobb barátnőim. - soroltam.
- Ez egészen sok. Megleptél Renáta. Esetleg fiú barátaid is vannak? - kérdezte  kíváncsian.
- Igen, van kettő - vontam meg a vállam.
- Renáta, mondjad már! - rivallt rám.
- Jól van na. - forgattam meg a szemem, majd elmondtam neki a fiúk nevét.
- Sergej és Artur - mondtam.
Kinga elismerően (!!!) bólintott.
- Renáta ez már haladás - mondta Kinga, majd összehúzta a szemöldökét. - Van még valami? - kérdezte utoljára, mert már láttam, hogy menni készült.
Ezen elgondolkodtam, majd bólintottam, hogy eszembe jutott valami és válaszra nyitottam a számat.
- Járok magán tanárhoz. Elég fiatal. Alex a neve. - mondtam.
- Végre találtál valami elfoglaltságot is - mondta, majd haza ment.
Virággal meg beszélgettünk egy kicsit, de amikor anyu bejött, hogy kész a vacsora ő is haza indult. Nem véletlen.
A kaja nem is tudom mi volt, de sikerült megennem, és nem haltam bele.
Eléggé elbeszélgettük az időt a lányokkal, ezért elindultam fürdeni.

Első nap: 5/4 nem is volt olyan rossz.
Új osztálytárs: 5/4 kedvesnek tűnik, bár Dave eléggé nem bírja, állítása szerint lopja a személyiségét.
Cortez: 5/5 már csak azért mert láttam.