Június 14. Péntek
~Réka szemszöge~

Úristen ma van a ballagásom....
Na de az elejéről!😁

Reggel elég álmosan keltem a hatra állított ébresztőmre. Nagyon izgultam a ballagás miatt.
7-re mentem kozmetikushoz, és utána 8-ra átmentem a mellette található szalonba. Adri (a fodrászom) megcsinálta a hajamat, míg a körmös a körmömet csiszolta.
Ezután a sminkemmel is hamar készen lettünk. Anya elvitt a suliba, és fél 10-kor már az egész osztály ott állt az osztályterem előtt. Annyira hiányozni fog ez az iskola, de mindennél jobban várom, hogy áttegyem a lábam a Szent Johanna gimi küszöbén.
Amúgy a keresztanyukám Kinga ott tanít a Szent Johannában(irodalmat), csak minket nem taníthat, mert a fia oda fog járni az osztályunkba.

Mivel én vagyok az első a névsorban átkaroltam az osztályfőnököt, és már sorban vonultunk is be a tornaterembe, és a felállított színpad elé lerakott székekre ültünk le.
- Köszöntök mindenkit ezen a jeles napon - szólt bele az egyik hetedikes műsorvezető a mikrofonba.
- És elsősorban köszöntjük a két ballagó 8-os osztályunkat - szólt bele a másik.
- De még mielőtt kezdetét venné az ünnepség, álljunk fel és énekeljük el a himnuszt!
A himnusz után volt egy 6-os lány aki énekelt. Gyönyörű volt a hangja.
Utána egy 2-os fiú és kislány mondott verset.
- Most megkérnénk iskolánk igazgatóját - Kisné Bíbor Arankát,- hogy mondja el a ballagó osztályoknak szánt beszédét.
A diri elmondta a beszédet. Egy kicsit nyálasra sikeredett, de azért eléggé látszott rajta, hogy egész sokat gyakorolta.
A lufi elengedése következett, még a ballagás előtt minden ballagó kapott egy héliummal töltött lufit a kezébe. Én egy pirosat kaptam.
Elindult a zene. Megszólaltak a műsorvezetők, akik osztálynévsorban mondták el a neveket, mi pedig amikor elhangzott a nevünk a magasba engedtük a lufijainkat.
- Antai-Kelemen Réka - elengedtem a piros lufimat. Csak úgy szállt a magasban. Nagy szomorúsággal töltött el, hogy itt kell hagynom ezt az iskolát.
A műsorvezetők folytatták a névsorolvasást.

A mi osztályunk után a b-sek következtek. Fölnéztem az égre, az én lufim már el volt távolodva a földtől, szinte csak egy pont látszottt belőle....

A ballagás után haza mentünk bulizni.
Anyáék rendeltek hideg tálakat.
Amint beértem a kertkapun a családtagjaim (akik időközben míg én búcsúzkodtam hazamentek még előkészülni) nyakamba ugrottak.
Épp csak elkezdődött a buli amikor valaki csengetett a kertünk kapuján.
-Mindjárt megyek! - szóltam oda az alaknak.
Amint kinyitottam könnybe lábadt a szemem. Ő....Itt....Mégis hogyan....ezt nem hiszem el....Hogy tehette ezt velem....
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben....

Folytatjuk....

Na helló helló itt lenne az újabb rész egy kicsi késéssel(upszi😅). De megígérem, hogy mostmár gyakrabban lesznek részek.Remélem tetszett!
Puszaa!❤