És eljött a nap, amit nagyon nem vártam. Bizonyos értelemben rettegtem tőle, de ezt nem szívesen vallottam be magamnak. Reni uccsó napja.
- Ember, te aztán ki vagy készülve - mondta Ricsi, amint meglátott reggel.
- Miből gondolod? - kérdeztem döbbenten.
- Elég ránézni az arcodra - pillantott fel Dave egy pillanatra a telefonjából. - De ne játszd az értetlent, nem vagyunk hülyék. Tudjuk, hogy Reni...
Legyintettem, mire Zsolti elröhögte magát (?), majd elment azt a kilencedikest, azt hiszem Karcsit szadizni.
- Hé, ugye nem akarsz akkor te is elmenni? - nézett rám Ricsi rémülten.
- Ez meg hogy jön ide?
- Nem tom. De mintha anyádékkal beszéltetek volna erről...
- Beszéltünk is, de hidd el, az lenne életem legrosszabb döntése, ha visszaköltöznék hozzájuk.
- De... - kezdte Dave, de nem tudta befejezni, mert megérkezett Reni, úgyhogy egy pillantással inkább elhallgattattam.
Feltűnt, hogy sokat rángatja magán az ünneplőjét, de hogy őszinte legyek, nem tudom mi lehetett a baja vele. Jól állt neki. Igyekeztem nem a lábait nézni...
- Sziasztok - köszönt félszegen.
- Az utolsó nap - néztem a szemébe, remélve, hogy leesik neki, hogy mire célzok. Az ő esetében sose tudni...
- Az.
Komolyan, mintha most lenne szeptember elseje! Mintha még egy évig együtt járnánk suliba, úgy viselkedett, mire eléggé kiborultam.
Kinga sajnos meggátolta, hogy ezt kellően lereagáljam, mert magához hívta valami hülyeség miatt.
- ,,Az utolsó nap". Ez elég hatásvadász - röhögött halkan Zsolti, mire csak a szememet forgattam. Semmit sem tud komolyan venni???

***

Ofőóra. Az időm vészesen kezdett fogyni, hogy bármit is mondjak Reninek erről az egészről, de aztán úgy döntöttem, hogy hagyom a francba. Úgyis elmegy.
Oda sem figyeltem a többiek hülye üvöltözésére, inkább csak ültem lehajtott fejjel a padban, és szánalmas módon sajnáltattam magamat.
- Még egy dolgot szeretnék megbeszélni, mielőtt hivatalosan is megkezditek a nyári szünetet. Egy szeretett osztálytársatok elbúcsúzik, mivel átvették a Szent Johanna párizsi testvériskolájába, így az őszi tanévet már ott kezdi meg - hallottam az ofő hangját.
Rájöttem, hogy én egy irtó nagy barom vagyok. Ahelyett, hogy dühöngtem volna, inkább büszkének kellett volna lennem rá, hiszen ha valakit átvesznek Párizsba, az nagy dolog. De nem tudtam semmilyen pozitív érzést előcsalni magamból.
A többiek persze értetlenkedtek, meg minden, vagy maximum ledöbbentek Párizs hallatán. Ennyi.
- Reni, kérlek, állj fel - mondta az ofő.
A szemem sarkából láttam, ahogy feláll, de nem akartam ránézni. Mostantól azon kell lennem, hogy elfelejtsem.
- Ha kérhetem, akkor csendben hallgassátok meg Reni írását, majd búcsúzzatok el... Arnoldtól.
Mi van??? Nem Renitől???
Na ezek után persze egy újabb káosz keletkezett, mert egy csomóan például Gáborról hitték azt, hogy elmegy. Szegény.
Teljesen kizárva a külvilágot Renit bámultam hitetlenül, és persze eszméletlenül megkönnyebbülten és boldogan.
- Nem mész el? - suttogtam, amikor felém fordult.
- Nem.
- Azt mondtad...
- Azt mondtam, lehet, hogy én, lehet, hogy nem. Nos - tárta szét a karját - Nem én.
Ezt nem hiszem el. Képes voltam teljesen bedőlni ennek az átlátszó mondatnak. Hűha. Szánalmas, de elröhögtem magam a bénaságomon.
Kisétáltam a teremből, mert egy kis nyugalomra volt szükségem, hogy tudjam, hogyan tovább. Mert valamit tennem kellet, hogy ne végződjön így az egész. Beszélnem kellett vele.
- Hé, Virág! - kiáltottam utána, amikor megláttam elrohanni a folyosón.
- Mi az? - pördült meg.
- Megtennél nekem valamit?
- Persze.
- Kihívnád Renit az olvasókörről?
- Az búcsúztató.
- Leszarom - legyintettem.
- De miért nem te hívod ki?
- Mert nincs gusztusom hozzá - néztem rá sokatmondóan. Szerencsére leesett neki. Hát, igen, Neményi+könyvtár egy borzasztó párosítás, aminek már a gondolatától is felfordult a gyomrom.
- Najó, oki, de aztán rohanok - mondta végül, majd besietett Reniért.
Egy pillanattal később már ott állt előttem.
- Beszélhetünk? - néztem Reni szemébe.
- Később, mert most éppen Arnold búcsúztatása van, és... mennem kell - rázta a fejét, majd visszament. Ennyi??? Basszus, hány kosarat fogok még kapni???
Halkan megköszöntem Virágnak a segítséget, majd bevártam Ricsit, aki felajánlotta, hogy segít csomagolni. Ez azt jelentette, hogy majdnem indulásig kockultunk.
- Na, örülsz? - nézett rám Ricsi, miközben benyomott egy játékot.
- Minek?
- Tudod, Reni... - nézett rám sokatmondóan.
- Otthagyott Neményiért - vontam vállat. - Megint.
- Ne csináld már. A búcsúbuli miatt volt, az más...
- Hé! Te még véded ezek után?
- Gondolkodj már. Neményi kimegy a képből. Ezek után tiéd a pálya - vigyorgott Ricsi.
- Na és? Szeptemberig hülyeség bármit is tennem.
- Ugyan, ne hülyéskedj. Csinálj valamit, amitől eszébe jutsz a nyáron. Mondjuk... - vakarta a fejét. - Lepd meg valamivel.
- Könnyű azt mondani. Mégis mivel?
- Könyvvel.
- Az nem valami személyes. Mármint... te hogy reagálnál rá a helyében?
- Honnan tudjam? Nem vagyok lány... - röhögte el magát, majd elvette a laptopom, és pötyögött rajta valamit. - Tessék, itt a megoldás - tolta elém.
- Te most komolyan beírtad a google-be, hogy ,,minek örül egy csaj"? - nevettem el magam.
- Igen, de nézd - mutatott az egyik találatra. - Szerezz neki ékszert.
- Nem rossz ötlet. De mégis honnan? Egy órám van indulásig...
- Menj el egy boltba.
- Zseniális vagy. - forgattam a szemem, majd felültem, és kigugliztam egy lányos boltot a környéken.
Fél óra múlva már Reniék kapuja előtt ácsorogtam tétovázva, majd végül nagyot sóhajtva bedobtam a borítékot, amelybe beleraktam a láncot.

Fontos megjegyzés: Amikor még elkezdtem ezt a sztorit, megnéztem, hogy ír-e még valaki C szemszögéből sztorit a Wattpaden. Nem írt senki. Mégis most, hogy ez elég sikeres lett (köszi a nézettséget :) ), egyesek elkezdtek szintén egy ilyet. Nem azt mondom, hogy baj, mert a neten egy csomó ilyen van más oldalakon, de az embernek azért mégis elég fájó dolog, ha látja, hogy valaki ellopta az ötletét. Azt akartam, hogy ez egyedi legyen, és élvezzétek, de sajnos van egy olyan félelmem, hogy ezzel is az lesz, mint az 5SOS fanfictionökkel. Vagyis el lesz árasztva a wattpad ilyesmivel, és elveszik az ,,értéke". Kérlek, írjátok meg a véleményeteket erről, mert lehet, hogy én reagálom túl, de... szval remélem értitek :)

Ha tetszett, pls vote ☆

Ez az utolsó rész, amit a Barátokból írok, de ha esetleg még szeretnétek valamit belőle, akkor írjátok meg :)
Legközelebb az első háromból szeretnék írni, de mivel azokat nem olvastam annyit, mint mondjuk a Barátokat, nem tudom, hogy milyen jó részek vannak bennük, és hogy hol, szval kéne segítség. Ha van ötletetek, akk pls oldalszámot is írjatok, ha tudtok :)