A tegnapi nap [a motorozás] egy kissé megrázott, de sajnos a megpróbáltatásaim nem értek véget. Nem tudom, mit gondoltam, amikor abban a hitben voltam, hogy Reni és Neményi összevesznek és így is maradnak. Azt hittem, a motorozás végleg kiverte a seggfejnél a biztosítékot, erre mit látok? Együtt jönnek suliba. Neményi korán jött. Hurrá.
- Sziasztok - köszönt Reni kurtán.
Lehetséges, hogy Neményi még jobban ellenem fordította?
- Neményi, még nincs fél nyolc - röhögött Ricsi.
- Örülök, hogy ismered az órát. Még egy dolog, amit nem feltételeztem volna rólad - mondta a szokásos goromba hangján Neményi.
Virág odament hozzájuk, ha jól hallottam ide akarta hívni őket. Örülök, hogy végül nem jöttek. Akkor nem kérek Reniből, ha Neményi is vele van...

Első szünetben rászántam magam, hogy megkérdezzem Renit, minden oké-e. Hiba volt akkor, amikor Neményi mellette állt.
- Hé. Minden oké volt tegnap? - fürkéztem aggódva az arcát.
- Nagyjából - bólintott. Hű, de szűkszavú.
- Akkor jó.
- Tulajdonképpen miattad sehová nem mehet, kapott egy igazgatóit, amire normál körülmények között soha nem került volna sor, ezen kívül kivívta a szülei és az egész tanári kar haragját... De ha már így kérdezed, valóban minden ,,oké" - mondta Neményi, már megint beavatkozva a kettőnk beszélgetésébe, mint mindig.
- Nem hiszem, hogy kérdeztelek - ráztam a fejem idegesen.
- Nem hiszem, hogy érdekel - vágta rá Neményi.
- Mégis mit szeretnél mondani? - néztem rá unottan.
Neményi már nyitotta a száját, hogy közölje velem a halál unalmas véleményét, de aztán végre neki is feltűnt, hogy mindenki minket bámul, szóval inkább azt mondta:
- Mindenkinek jobb, ha ezt négyszemközt beszéljük meg. Kijönnél egy percre?
Végre egy jó ötlet a részéről...
- Nemáár! - hallottam Robi kiáltását. Biztos élvezte, mint mindenki. Talán csak Reni nem, ő a cipőjét bámulta végig. No comment.
Neményi kivezetett a folyosó közepére, majd szembefordult velem.
- Jobb helyet nem találtál? - néztem rá unottan.
A seggfej figyelmen kívül hagyta a megjegyzésemet, és inkább az őt foglalkoztató témára tért rá.
- Hagyd békén Renit - fonta karba a kezét.
- Most megint elmondod, amit eddig is sikertelenül próbáltál a tudtomra adni? - gúnyolódtam.
- Ez nem vicces - rázta a fejét. - Szállj. Le. Róla. Vagy mondjam el angolul is, ha esetleg nem értenéd?
- Nyugi, megértettem. De nem teszem meg - ráztam a fejem.
- Pedig kellene. Nem tűnt fel, hogy bármikor együtt vagytok, Reninek valami baja lesz?
- Eddig elég ritkán voltunk kettesben - jegyeztem meg.
- Addig jó - bólintott Neményi. - Mindig csak baj van veled.
- Na jó, állj már le. Most mégis mi ütött beléd? Azt csinálok, amit akarok.
- Miattad IGAZGATÓIT kapott, ellógta az olvasókört...
- Hű, az biztos durva lehetett, hogy nem elemezhet veled egy könyvet - szakítottam félbe cinikusan.
- Cortez, megtennéd, hogy idefigyelsz? A szüleivel összeveszett, az ismerőseivel nem tarthatja a kapcsolatot, mert megvonták tőle a számítógépét és a telefonját is. A tanárai haragszanak rá, nem beszélve Kardosról, aki a kedvence. És mindez miért van? MIATTAD. Elég érthető vagyok?
- Nem éppen, de asszem' a lényeg lejött - vontam vállat. - És ezért szálljak le róla?
- Igen. Az ő érdekében.
Volt valami abban, amit mondott, akármennyire is esik nehezemre elismerni. Tényleg csak a baj van velem, és a mostani eset ennek ékes bizonyítéka. Talán tényleg itt az ideje leszállnom róla. Végül is, azért lássuk be, nem illünk össze. Semmilyen tekintetben. Én pocsék tanuló vagyok, ő kitűnő, és így tovább... Megérdemli, hogy békén hagyjam. Az viszont nem igazán tetszik, hogy így viszont csakis Neményivel lesz. Sebaj, majd előbb utóbb rájön, hogy mekkora egy seggfej. Odanéztem Reni irányába, Neményivel pont egyszerre, és döntöttem. Ennyi volt.
Bólintottam, mire Neményi elégedetten elmosolyodott.
Elindultam vissza a terembe, és közben szó nélkül elmentem Reni mellett, aki szegény azt hitte, hogy odamegyek hozzá. ,,Nem lehet, mert nem engem érdemel" - mondogattam magamban, mire ez a meggyőződésemmé vált egy idő után.
Az udvaron hátat fordítottam neki, és igyekeztem nem törődni a szomorú tekintetével, amit egy pillanatra sikerült elkapnom. Suli után nem is köszöntem neki, ami bunkóság, de valamiért szükségesnek láttam.

Otthon egyenesen a szobámba mentem, és levágtam magam az ágyra. Nagyi döbbenten utánamjött, nem értette, hogy miért vagyok ilyen fura, mert még csak nem is köszönten neki.
- Mi a baj, Cortez? - fürkészte az arcom.
- Semmi.
- Olyan vagy, mint anyád. Na, ki vele!
- Leszálltam Reniről. Ez a baj - dünnyögtem.
- Ha baj, akkor miért tetted meg? - nézett rám meglepve.
- Mert igaza van Neményinek. Jobb neki nélkülem.
- Te jó ég. Mi lett veled? Csak úgy feladod?
- Igen, nagyi. Feladom - bólintottam.
- Te nem ilyen vagy - rázta a fejét hitetlenül.
- Miattam igazgatóit kapott, és a tanárok haragszanak rá. Szerintem ez elég ok.
- De... de csak úgy hagyod, hogy Neményi nyerjen?
- Igen - mormogtam.
- Hát jó - bólintott csalódottan.
- Öhm... nagyi? - kérdeztem tétovázva.
- Igen?
- Maradhatok itthon a héten?
Nagyi néhány pillanatig elgondolkozva nézett rám, majd bólintott.
- Maradj.

Ha tetszett, pls vote ☆
A véleményetekre ennél a résznél különösen kíváncsi vagyok, mert ebben rengeteg párbeszéd nem a könyv alapján íródott... szóval légyszi írjátok meg kommentben, hogy milyen volt, és hogy hihető-e, hogy tényleg valami ilyesmi történhetett aznap :)