Egyszerűen hihetetlen Reni!Komolyan mondom,nem könnyű kiigazodni rajta.

Hol is kezdjem?Talán az elején.

Reggel nagy nehezen(nagyi unszolására) felkeltem,és már mentem is Reniért.Az árkádok alatt beszélgettünk,és nevetgéltünk.Reninek meg mennie kellett a szerkesztőségre,szóval ő már nem maradt velünk.Éppen az aulában sétáltunk,amikor Máday kiszúrt minket.

-Felmayer tedd el a kütyüket,nem mondom még egyszer!Richárd,nem mondtam,hogy ragaszd le a piercinged?!Te pedig édes fiam,nagyon gyorsan csinálj valamit a hajaddal!-Kezdett bele a mondandójába(édes fiam alatt Macura gondolt)-Nagy Zsolt ne nevess!Nem tetszik ez nekem-Hunyorgott Zsoltira fenyegetően,pedig most kivételesen nem csinált semmit:D-Antai-Kelemen elhagytad Rentait?!Csak nem elengedted véletlen pár percre a kezét?-Kérdezett gúnnyal a hangjában,én pedig nemes egyszerűséggel kiröhögtem,miközben felsétáltam a lépcsőn.Be kell ismerjem,ez a beszólása nem is volt rossz.

-Szerintetek Ren ma is megtalálja a közös hangot Vladárral?-Vigyorgott Ricsi.Oh,de még mennyire megtalálta a hangot vele a mai nap!:)

-Mikor nem?-Mosolyodtam el halványan.Nem Reni a kedvenc diákja,az már fix.Már becsengettek amikor bejött Kinga.Bár,nem sokat késett,talán egy percet.

-Rentai?-Vonta fel a szemöldökét Vladár.Jaj,rosszat sejtek.Gyorsan dobtam egy üzenetet Reninek,hogy hol van.Nem jött válasz,szóval írtam még egyet,mi szerint Vladár már várja órára. Erre se válaszolt.Idegesen csattogtattam a rágóm,miközben azon agyaltam,vajon hol lehet?Reninek nem szokása késni óráról.Arra meg kifejezetten ügyel,hogy Vladáréról ne késsen.

-Hallod,Ren hol van?-Suttogta Ricsi Kingának,aki átdobta a haját a válla felett.Aha.

-Nem tudom.Azt mondta "mindjárt jövök utánad".Amilyen tehetséges,lehet,hogy eltévedt-Forgatta a szemét Kinga,én pedig idegesen doboltam a padon.

-Lehet,hogy azt hiszi nincs óra-Sziszegtem Ricsinek,aki elhúzta a száját.

-Az lehetséges-Bólintott Kinga tetetett unalommal.Érdekes.

Már vagy 15 perc eltelt az óráról,amikor nyitódott az ajtó.Reni esett be az ajtón,a kezében mindenféle kajával.

-Ó,elnézést!-Motyogta Reni,majd körbenézett rajtunk.Láttam rajta,hogy mennyire kétségbeesett,és mennyire nem érti a helyzetet.Értetlenül széttártam a karom,és azt kérdeztem tőle tátogva,hogy hol van a telefonja.Aha,szóval a táskájában.Valószínűleg lenémítva.Kis stréber mintadiákom:D

-Rentai,javaslom ülj le a helyedre,hagyd figyelmen kívül az órámat,csak ahogy szoktad,ne zavartasd magad,és reggelizz meg-Mondta nem túl kedvesen Vladár,nekem pedig akaratlanul is ökölbe szorult a kezem.Tisztában vagyok vele,hogy egy tanár.Azt is tudom,hogy Reni késett.De idegtépő,hogy ennyire rá van szállva Renire.Valamikor "vicces",hogy ennyire utálják egymást,de elég nehéz eltűrni,amikor alázza.

-Elnézést tanár úr,de azt hittem,hogy nincs több pályaválasztási óránk..-Mondta Reni zavartan.Jól sejtettem..

-Hát,hogyne.Még az agyrázkódást szenvedett Bernáth is tudja,hogy csütörtökön első órában ezentúl társadalomismeretet tanítanak,de Rentai..ő nem.Ő honnan tudná?-Reni sok dolgot nem vesz észre.:D

-Elnézést de...én nem tudtam róla,azt hittem lyukas óránk van-Mondta Reni teljes mértékben őszintén.Csakhogy ez Vladárt nem hatja meg.

-És szerinted,de tényleg,csupán merő kíváncsiságból kérdezem.A többiek honnan tudják?Csak nem figyeltek?Csak nem beírták,amikor kértem?Csak nem tisztelnek engem minimálisan?

-Még egyszer elnézést tanár úr.Többet nem fordult elő

-Párizsban nem szeretik a renitenseket,mi lesz veled ott?-Mosolyodott el Vladár gúnyosan..

Mivan?Párizsban? Hitetlenül meredtem Renire.Megszólalni se tudtam,ráadásul ha megtudtam volna,sem akartam volna megszólalni.

-Mi?-Kérdezett Ricsi először..Fenébe!

-Te jó ég!-Hallottam Kinga hangját,én viszont nem néztem oda.Hátra dőltem a széken,és Renit figyeltem.Próbáltam elkapni a tekintetét.

-Rentai,hát nem osztottad meg a társaiddal a jó hírt?-Nem.Azt elfelejtette:)

-Milyen Párizs?-Kérdezett Virág is.Végre sikerült elkapnom a tekintetét..És,hogy mit akartam közölni vele?Szemrehányó akartam vele lenni?Gúnyos?Dühös?Esetleg csalódott?Nem.Nem érdemelte meg.Hűvös tekintettel néztem a szemébe,ő pedig tartotta velem a szemkontaktust.

A többiek rengeteg kérdést tettek fel,én viszont nem tudtam koncentrálni.A lényeg az,hogy ösztöndíjat kapott.Párizsba.Remek!(szarkazmus)Próbáltam nem mutatni érzelmeket,de valószínűleg nem sikerült.Csalódottan néztem Renit,aki a többiek kérdéseire,nyavalygásaira próbált reagálni.

-Mindenki fogja be!-Állt fel Kinga-Mi van veletek?Mindenki beütötte a fejét?Van egy ösztöndíjasunk! Jövőre mindenki elmegy valahová,jobb esetben továbbtanulni,rosszabb esetben még mindig nem tudja-Pillantott Ricsiék felé-Renáta kapott egy lehetőséget arra,hogy Párizsban tanuljon,ösztöndíjjal.Viselkedjetek már felnőttként és örüljetek neki!-Csattant fel Kinga ingerülten,mire a többiek csendben maradtak.-Na!-Mondta elégedetten,és éreztem,hogy engem néz..Ezzel nem tudtam vitatkozni.Teljesen igaza volt.Csak az volt a baj,hogy én Renivel képzeltem el a jövő évet is.

A telefonomat forgattam a kezemben,és Renit néztem miközben azon agyaltam,hogy most mit csináljak.Mit kellene reagálnom egyáltalán?!Mit is kellene pontosan éreznem?!Mert jelenleg a legerősebb ellentmondásokat érzem magamban.Dühöt,örömöt,csalódottságot,büszkeséget, kétségbeesést és megnyugvást.

Egy örökkévalóságnak tűnt mire kicsengettek.

-Tudunk váltani pár szót?-Szólt félénken Reni.

-Most?Persze.Ráérek-Vágtam rá cinikusan.Jó,hogy nem akkor szól amikor Párizsban van:)

-Oké,esetleg menjünk ki..

-Mindenki menjen ki.Most!Kösz-Mondtam,és megpróbáltam elfojtani a dühöt a hangomban.Remélem sikerült.

-Jó-Bólintott-Megpróbálom elkezdeni.Mindjárt-Fújta ki a levegőt-

-Segítsek?

-Köszi,az jó lenne.

-Oké.Mégis mikor akartad elmondani?Amikor Párizsban élsz?Vagy amikor a Szajna partján sétálgatsz,és eszedbe jut,hogy valami apróságról megfeledkeztél?-Kérdeztem élesen,és küzdöttem a saját démonaimmal.Nem akartam üvöltözni,vagy esetleg neki esni,és le rohanni a dühömmel.

-Nem dehogy-Törölgette a könnyeit,amitől akaratlanul is meginogtam.Fenébe!-Csak most nem akaratlak terhelni-Mondta ki végül,bennem pedig elpattant egy ideg.

-Aha.Ez olyan,mint amikor "nem akartál zavarni"?-Néztem a szemébe,és megpróbáltam szemrehányó tekintettel nézni rá.Ugyanazt csinálja velem mint régen!Én ezt nem akarom elhinni.Miért nem bízik bennem annyira,hogy elmondja?Vagy egyáltalán ehhez kell bíznia bennem?!

-Ez nem olyan!-Emelte fel a hangját

-Hallgatlak!-Vontam meg a vállam,és megpróbáltam közömbös maradni.Lehet hülyeség,de némileg megnyugtatott,hogy ez nem olyan mint akkor.

-Nem tudtam mit tegyek!Hogy mondhattam volna el neked,amikor most vesztél össze a szüleiddel azon,hogy nem mész külföldre tanulni?-Mondta ki,én pedig megpróbáltam nem mutatni a vegyes érzelmeket az arcomon.Ahogy ezt kimondta az önző énem azonnal elkezdett örülni,de ez nagyon hamar alább hagyott.Te jó ég! Ez rohadtul nem rólam szól most.Nekem ehhez nem sok közöm van.Ez Reniről szól.

-Ez az egész most pontosan miért is rólam szól?

-Mert benne vagy!Mert az életem része vagy-Mondta édesen,én pedig lenyeltem a mosolyomat.Ha kilencedikben valaki azt mondja nekem,hogy majd Rentai Renáta egyszer ilyet fog mondani nekem,valószínűleg azonnal tárcsázom a diliházat,hogy valaki kiszökött tőlük.

-Külön kell választanod a dolgokat,Reni.-Mondtam elkomorodva.Ez most nem rólam szól.Ez Reni jövője.

-De én nem akarom különválasztani-Sírt egyre jobban,én pedig igyekeztem nem meginogni.

-Pedig kell.Gondolom,elfogadod az ösztöndíjat-Utaltam arra,hogy elvárom tőle,hogy elfogadja.Egy ilyen lehetőséget nem dobhat csak úgy el.

-Nem döntöttem még el.

-Mióta tudod?Napok,hetek?Várj-Gondolkodtam el,majd megráztam a fejem.-A hétvége óta.Péntek.

-Igen-Mosolygott kínosan.

-Gondoltam.Nem hiszel el,hogy nem mondtad el.-Mondtam közömbösen,bár legbelül végtelenül nagyot csalódtam.

-Haragszol?-Suttogta bizonytalanul.Nem fogok neki hazudni.

-Aha-Bólintottam

-Nagyon sajnálom-Nézett rám a gyönyörű zöld szempár,én pedig emlékeztettem magam újra,és újra arra a tényre,hogy én most haragszok rá.Legalább is kellene.

-Ja,én is-Álltam fel,és ott hagytam,még mielőtt megtörnék.-Vége a műsornak,gyertek be.Zsolti,mindent hallottál?-Nyitottam ki az ajtót.Tisztában voltam vele,hogy hallgatóznak.

-Amíg Elton nem kezdett el dalolni-De legalább őszinte velem.Nem úgy mint egyesek.

-Kértek valamit a büféből?-Kérdeztem őket lazán.Furán néztek rám,de azért Macu és Robi kért üdítőt.Egy:Nem fogom az osztály előtt megélni ezt az egészet.Akárhogy is nézem,ez nem tartozik rájuk. Kettő:Reninek az fáj a legjobban,ha közömbös vagyok,és nem változtatok a dolgokon semmit.Már pedig ezt most nem fogom hagyni neki.Három:Gondolkodnom kell.Sokat.És azt ha ideges vagyok nehezen tudok.Így megpróbálok lenyugodni.

Egész nap közömbös voltam vele.Nem csináltam semmit,amiért haragudhatott volna rám.Ha megölelt,megöleltem,ha kérdezett válaszoltam,a többiekkel is úgy viselkedtem mintha semmi sem történt volna.A múltunkra tekintve Reninek ez volt azt hiszem a legnagyobb büntetést,amit nyújthattam.Mármint olyan büntetés,amit még én is nagyjából eltudtam viselni(Olyan nehéz így viselkedni vele).

Hazadobtam az autóval,ahol azért megkérdezte,hogy bemegyek-e.Természetesen tudta,hogy nem fogok bemenni.Ahhoz most még le kell nyugodnom.Hazafelé vettem az irányt.Leparkoltam,lezártam a kocsit és bementem a házba.Egész nap azon agyaltam mit tegyek.Reni..Az Reni.

-Cortez-Szólt boldogan a nagyi,majd mikor észrevette a meggyötört fejem,az arcára fagyott a mosolya,majd egy másodperc múlva már le is hervadt. Eddig tudtam tartani a közömbös Cortezt.Szép volt,mondhatom.

-Mi történt?-Kérdezett aggódva.Rengetegszer látott már úgy hazajönni,hogy baj van velem.Igen.Renivel és velem.Mert mindig is nagy hatással volt rám,és egy nap képes volt feldühíteni,boldoggá tenni vagy éppen az ellenkezőjévé. Szóval a nagyanyám pár év alatt az összes arcomat megismerte.De ma,azt hiszem észrevette,hogy valami egészen más volt..És tényleg ma minden egészen más volt.

-Semmi-Bújtam ki a dzsekimből.

-Reni?-Kérdezett aggódva.Egyértelmű,hogy oda van érte a nagyim,és azt hiszem belehalna,ha esetleg szakítanánk.Bár..Nem csak ő.

-Reni-Sziszegtem,ennyit azért elárultam neki.

-Mi volt?-Sóhajtott aggódóan.

-Felmegyek a szobámba-Morogtam és kivettem a hűtőből egy dobozos kólát,majd felsiettem a szobámba.A nagyi nem kérdezett,nem zavart.És ez volt a max,amit tehetett.Gondolkodnom kellett,és ehhez egyedül kellett lennem.Mindent átgondoltam,mégis semmire nem jutottam.Gondolkodtam,de valahogy nem azon amin kellett volna.Egyértelmű,hogy nem fogom hagyni,hogy visszautasítsa az ösztöndíjat..Kezdtem kétségbeesni,amit őszintén nem sűrűn szoktam.Legalább is ilyen mértékben nem.Teljesen tanácstalan voltam a dologgal kapcsolatban,és tudtam,hogy senkivel nem tudom ezt megbeszélni.És nem is akartam,senkit sem ezzel zavarni.

Ám este 6 felé megcsörrent a telefonom,és komolyan mondom,hogy sosem hittem volna,hogy ez lesz számomra a megmentő hívás.

-Mit akarsz?-Vettem fel unottan a telefont Kingának.Sejtettem.

-Nem hiszem el Cortez!-Förmedt a telefonba Kinga,a maga saját bájával.-Miattad Renáta visszafogja utasítani az ösztöndíjat.És annak bizony egyedül te leszel az oka!Dicsőség,hogy az osztályunkból kapott valaki ösztöndíjat,és ez miattad kárba fog vészni!Rontaná ezzel az osztályunk hírnevét!-Kezdett bele idegesen,én pedig szótlanul hallgattam a fejmosást-Ráadásul..-Lágyult el a hangja,ami meglepett kissé.-Ez egy óriási lehetőség számára.Nem szúrhatja el miattad.Nem fogom engedni!-Mondta Kinga fenyegető hangon,és ha nem szólók közbe valószínűleg ismét elkezdte volna darálni a felszínes dolgokat..Legbelül azért mosolyogtam Kingán.Hiába tagadja,egyértelmű,hogy szereti Renit.-Nyugodj már meg-Vágtam közbe.

-Nem!Már miért nyugodnék meg?!Renáta jövője-Kezdett bele.

-Oda költözök Párizsba vele.-Mondtam,magamat is meglepve ezzel az ötlettel.Erre még nem is gondoltam..Igaz először csak azért mondtam,hogy lehűtsem Kingát de..Ez nem is lenne rossz ötlet.

-Mi?-Szól döbbenten Kinga.

-Nem..Én és Reni-Mosolyodtam el halványan.

-Ezt értem de..Párizsba mész vele?-Szólt döbbenten.Ritkán hallom Kingát ennyire döbbentnek.

-Más választásom nincs.Nem utasíthatja vissza ezt a lehetőséget.-Mondtam,és közben a saját szavaimon gondolkodtam.

-Cortez-Szólt elfojtott hangon Kinga,amin meglepődtem.

-Igen?..

-Köszönöm-Suttogta alig hallhatóan,nekem pedig elkerekedett a szemem.Jól hallottam ugye,hogy megköszönte?:D

-Reniért teszem.-Közöltem vele mindenféle érzelem nélkül.Nem akartam,hogy kínosan érezze magát,ezért nem reagáltam arra,hogy megköszönte.

-Ezt amúgy,hogy képzelted el?

-Párizsban is van tanfolyam.Gondolom.

-Ha ezt Reni meghallja..Talán abbahagyja a bőgést.-Mondta Kinga és tudtam,hogy megforgatta a szemét,annak ellenére,hogy nem láttam.

-Sír?-Kérdeztem idegesen.

-Az egész család.Már értem,hogy honnan örökölte ezt a hajlamot.

-Oh-Értettem meg.Valószínűleg az örömükben sírnak..Legalább is a szülők biztos.

-Hagyd meg neki ezt a napot.Meg kell emésztenie.-Mondta Kinga némi hatásszünet után.

-Tudom.Még a nagyszüleimmel is meg kell beszélnem-Gondoltam át.Jó ég:D Eddig,hogy nem jutott eszembe?Annyira egyértelmű volt,hogy ezt kell tennem..Így legalább Neményit is szemmel tarthatom majd.

-Ez volt a lehető legjobb döntés.Renáta menthetetlenül romantikus alkat,el dobta volna az ösztöndíjat-Mondta Kinga unottan,én pedig vigyorogva néztem magam elé.

-Lehetséges-Mondtam eltűnődve.

-Ha meg nem akkor naponta küldött volna neked kézzel írt leveleket.-Folytatta Kinga,én pedig elröhögtem magam.

-Megyek megbeszélem velük-Sóhajtottam.

-Vigyázz rá.Hihetetlen szerencsétlen lány-Mondta Kinga,én pedig elmosolyodtam.Aggódik érte:D Ez egész aranyos.

-Vigyázok.Jó éjt!-Tettem le a telefont,és leszaladtam a lépcsőn a nappaliba.Nagyi vacsorát főzött,nagyapa pedig tv-zett.

-Valamit meg kell beszélnünk-Vettem ki egy doboz sört a hűtőből.Ehhez innom kell:D

-Mit?-Szólt kérdően a nagyapa.

-Renivel kapcsolatos.-Huppantam le a kanapéra,nagyi pedig azonnal abbahagyott mindenféle tevékenykedést,és leült mellénk.

-Mond,hogy nem szakítotok.Reni annyira illik hozzád fiam-Mondta nagyi szomorúan,én pedig homlok ráncolva néztem rá.Nem tudom melyikünk fél jobban attól,hogy szakítunk(amire amúgy egy másodpercig sem gondoltam)..Nagyi vagy én?

-Igen.Egész csinos lány-Vigyorodott el nagyapa,nekem pedig a homlokom közepéig szaladt a szemöldököm.Mi???

-Remélem,hogy ezt úgy mondtad,ahogy egy rendes nagyapa mondaná.-Ittam bele a sörömbe,és próbáltam nem röhögni.Nagyi szeme elkerekedett,nagyapa pedig védekezően felemelte a kezét.

-ÚGY ÉRTETTEM,HOGY ARANYOS.Nagyon aranyos ruhákban jár,aranyos az arc,a haja..És a viselkedése.-Magyarázkodott a nagyapa,nagyi pedig látszólag megnyugodott.-Ráadásul  még  nagyon fiatal-Tette hozzá nagyapa,én pedig a röhögéstől félrenyeltem a sört.Idilli kép a családról.Nagyapa éppen a barátnőmet elemezi (teszem hozzá nem gondol Reniről hülyeségeket:D),én éppen fulldoklok,a nagyi pedig nagyapát próbálja megölni.

-HÉ!Eredeti téma.Ami fontos.NAGYON-Hangsúlyoztam ki,hogy ezt fontos lenne megbeszélni.Kissé feszült lettem,ugyanis vagy egyet értenek a dologgal vagy nem.Bár..Miattuk még nem is aggódom..De Reni szülei.Na az,érdekes lesz.

-Reni ösztöndíjat kapott Párizsba.-Mondtam ki,nagyapa pedig boldogan nézett rám,ahogy nagyi is.

-Úristen!De jó!-Kapta nagyi a szája elé a kezét,és azt hiszem bekönnyezett(?) az örömtől.

-Ez igen.A barátnőd ösztöndíjas-Veregette meg a vállam nagyapa,én pedig elmosolyodtam.Nem tagadom,hogy büszke vagyok rá.Azért az ösztöndíj az nem semmi:D

-Igen.Egy elit egyetemen.Párizsban-Mondtam mosolyogva,mire a nagyi arcáról lehervadt a mosoly,ahogy nagyapa arcáról is.

-Párizsban..-Ismételte meg nagyapa a szavaim.

-Párizsban-Bólintottam.

-Elfogadta?

-Még nem.De elfogja.-Feleltem.

-Még szép,hogy elfogadja.-Bólintott nagyapa.

-De te,fiam?Veled mi lesz?Veletek mi lesz?-Sírta el magát nagyi,én pedig döbbenten néztem rá.

-Szakítok vele-Húztam egy kicsit a nagyi agyát,bár bunkónak éreztem magam,ugyanis éppen elsírta magát..Erre a kijelentésemre pedig még jobban elkezdett bőgni,és azt ismételgette,hogy "Utálja Párizst,utálja az ösztöndíjat és utál engem"(Nagyi nagyon szeret engem.LOL)

-Vele megyek.Egyértelmű-Röhögtem fel,mire nagyi döbbenten nézett rám.

-Párizsba mész?-Szólt döbbenten.

-Párizsba megyek,Renivel.Nem fogadná el szívesen miattam.Azt pedig nem engedhetem,hogy miattam vissza dobjon egy ilyen lehetőséget.

-Értem..-Mosolyodott el a nagyi.Láttam,hogy némileg szomorú de azt hiszem el belefér..

-Plusz mínusz nem tudnám elengedni.Ott lenne Párizsban az a seggfej Neményi is.-Túrtam a hajamba

Nagyi vett egy mély levegőt,majd bólintott.

-Ez így van rendjén.Örülök,hogy így döntöttél.-Fogta meg a kezem nagyi.

-Akkor együtt fogtok élni?-Kérdezett nagyapa,lassan emésztgetve a hallottakat.

-Valami olyasmi.Már ha a szülei beleegyeznek-Húztam le a dobozban maradt sört,majd elvigyorodtam.-Ez azért így elég jól hangzik.Együtt fogok élni Renivel.Egy házban.Ketten.Nem rossz-Osztottam meg a gondolataim nagyiékkal.Nagyi mosolyogva hallgatott,és láttam rajta,hogy igazán boldog.

-Szerencsés.-Motyogta nagyapa,én pedig elröhögtem magam.

-Most már szemmel tartalak.Nem akarom elhinni,hogy fiatal lányokat nézel meg magadnak-Akadt ki nagyi,én pedig átgondoltam a dolgokat.

-Az én barátnőm-Helyesbítettem,mert nem akármilyen fiatal lányokat

-Látod?Az unokád barátnőjét..-Kereste nagyi a szavakat,én pedig ismét elröhögtem magam.Nagyapa csak viccel.Ugye?:D Jaj,remélem viccel csak.Még a végén a saját nagyapám lesz a vetélytársam.LOL

-Veszekedjetek csak.Addig felhívom Richárdot-Vigyorodtam el,és felsiettem a szobámba,és bevittem még egy sört.Nem szokásom inni,de néha jól esik.Persze nem fogok lerészegedni,nyugi.Túlzásba nem viszem(De azért fel kell készülnöm lelkileg Reni szüleire)...Talán:D

-Na?Mizu van?-Nézett rám a kamerából Ricsi..

-Virág?-Kérdeztem.Meg hagyom az örömöt Reninek,hogy ő mondja el Virágnak a dolgokat.

-Nincs itt-Mosolyodott el Ricsi

-Megoldottam.Megyek vele Párizsba-Mondtam ki.

-Huuh,most lányosan visítsunk egyet együtt?-Vigyorgott Ricsi,és láttam rajta,hogy majd' kicsattan.

-Legközelebb.Miért nem vagy meglepett?-Vigyorodtam el,én is.

-Sejtettem,hogy ez lesz.-Mondta eltűnődve-Illetve reméltem,hogy ez lesz.Mert máskülönben nekem kellett volna mennem-Húzta el a száját,én pedig döbbenten néztem rá.

-Hogy érted?

-Valakinek szemmel kell tartania a rohadékot.És ha te nem,majd én.

-Hé!Kösz-Húztam féloldalas mosolyra a számat.Ricsi az én spionom.LOL

-Juj,ez az mosolyod amivel elcsábítód a nőket?-Mondta gúnyosan Ricsi,én pedig elröhögtem magam.

-Gondoltam bevetem rajtad,hát ha..-Tettettem szomorúságot.

-Na de megyek,mert Emónak megígértem,hogy nála alszok-Sóhajtott Ricsi,én pedig bólintottam.

-Jó alvást..Vagy hasonlót-Röhögtem fel.

-Kösz-Röhögött Ricsi,majd kinyomtam a hívást.Azt hiszem a lehető legjobb döntést hoztam.