Szeptember 11.

A héten nem sok érdekes történt, azt leszámítva, hogy Dave és Zsolti tovább folytatta a kajaküldözgetéses témát. Egy darabig remekül elszórakoztatták egymást, de egy bizonyos ponton elkezdett unalmassá válni számukra egymás szívatása, így önkényesen úgy döntöttek, hogy Ricsit és engem is bele vonnak a témába. Ricsinek valami kínai tészta szerű jutott, nekem pedig rétes. Természetesen mindezt este 10-kor bonyolították le, hiszen mikor máskor is tennék?

-Következőre valami finomabbat rendeljetek már.-Morogta Ricsi a padon feküdve, látszólag nehezen tudott fennmaradni miután tegnap este maratont tartott a kedvenc sorozatai nézéséből.-Mondjuk hamburgert.-Javasolta eltűnődve. Ricsi állítása szerint az egyetlen problémája ezzel az egésszel az volt, hogy ő nem tudott a családjával együtt kajálni; elvégre nincs oda a kínaiért.

-Ki mondta, hogy mi voltunk?-Pislogott Zsolti ártatlanul.

-A futár?-Kérdezett vissza Ricsi elfintorodva. Zsoltinak és Davenak nem kellett több, azonnal egymásnak estek, és elkezdték egymást okolni amiért az óriási poénjuk kudarcba fulladt, és lebuktak.

-Nemár, tök egyértelmű volt, hogy ti rendeltétek.-Nevettem el magam a két srácon, aki folyamatosan egymásra mutogatott.

-Tényleg, Cortez neked hogy ízlett a rétes?-Terelte el a témát Dave gonosz mosollyal az arcán, nagyon jól tudva, hogy nem rajongok az édes ételekért, közöttük a rétesért sem.

-A nagyszüleim megették, úgyhogy ez nem jött be.-Röhögtem, miközben a gömb alakúra összegyűrt alufólia galacsint hozzávágtam Dave fejéhez. Nem hazudtam; bár elsőre kissé megilletődtek nagyiék is a rétesek láttán, de hamar lekezelték a helyzetet és vacsora gyanánt elfogyasztották. Sőt, nagyi még azt is hozzátette, hogy majd köszönjem meg annak a kedves fiúnak, aki rétest küldött nekünk. No comment.

Mondanom sem kell, hogy az előbbi cselekedetemet a többiek egy csatába invitálásként fogták fel, így másodperceken belül elindult a dobálózás az alufólia galacsinnal. Ha jól láttam, egyszer még Virágot is fejen találtuk, de mivel Virág nem reagált rá semmit így nem vagyok benne biztos. Általában hamar elszabadul a káosz nálunk, főleg, hogy általában Kinga még meg is fűszerezi a hangulatot egy kis kiabálással.

-Most komolyan.-Csapta le Kinga a mappáját a padjára.-Dobálóztok és egymásnak rendeltek ételt a késő esti órákban? Ez annyira nem vicces!-Kiabálta túl a hangzavart, válaszul Zsolti pedig fejen dobta az alufólia galacsinnal. Őszintén szólva kiráz a hideg Kingától és a hozzá hasonló lányoktól. Csak azért, mert ő nem tudja jól érezni magát egy közösségben még nem kell mindenki másnak a kedvét elrontani, illetve gyerekesnek titulálni minden poént. Kicsit hangulatgyilkos.

A nap további részében nem sok említésre méltó dolog történt, azon kívül, hogy Virág csúnyán leszerepelt matek órán. Éppen a telefonomat kerestem, amikor elkaptam egy kisebb párbeszéd töredéket Reniék beszélgetéséből.

-Állj le, Kinga, rajtad kívül senkit nem érdekel, hogy elment az idő.-Rázta a fejét Reni dühösen. Magamban folyamatosan szitkozódva matattam a táskámban, és mindent megtaláltam a telefonom kivételével.

-Engem viszont nagyon is! Nem haladtunk az anyaggal!-Förmedt rájuk Kinga miközben színpadiasan széttárta a karjait. A beszélgetés hallatán nehezen álltam meg, hogy ne röhögjem el magam. Valóban borzalmasan nagy jelentősége van annak, hogy elment az óra Virág felelésével. Komolyan, ötletem sincs hogyan fogok ezek után elaludni az éjszaka!:D

-Virág, nem azt mondom, hogy leszel okosabb is, de arra van esély, hogy kijavítsd a jegyed.-Támaszkodott Neményi a padra. Megvan!-Örvendtem magamban amikor megtaláltam a telefonomat. Neményi persze hozta a formáját, és mint mindig most is seggfej módján reagálta le a helyzetet. Vajon mit esznek rajta Virágék, hogy folyton vele lógnak? Totál érthetetlen számomra.

-Most mi van? Ez a kijelentésem empátiát tartalmazott!-Tette hozzá Virágék értetlen tekintetét látva. A nagy nehezen előkerült telefonommal a kezemben az ajtó felé vettem az irányt, ahol Ricsi ácsorgott rám várva, valami olyasmiről magyarázva, hogy nézzem már meg a videót, amiben az egyik 11.-es srác deszkázás közben elég csúnyán seggre ül.

Szünetekben szokás szerint az árkádok alatt ácsorogva dumáltunk pár felsőbb évessel. Természetesen a legfőbb szenzáció Zsolti és Dave kaja csatája volt, de azért a végzősök vs Máday, plusz Isti (az előbb említett 11.-es srác) zakózása sem maradt le sokkal népszerűség terén. Mindig más volt a téma, de nagy általánosságban sorozatokról, vicces sztorikról és gördeszkázásról szoktunk beszélgetni. A mellettünk elsétáló diákok olykor-olykor felkapták a fejüket amikor hangosan összenevettünk valamin, mi viszont egyáltalán nem vettük zokon. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha napján nem zavart, hogy folyamatosan bámulnak, de sokkal inkább arról volt szó, hogy nem értettem az okát. Elvégre csak beszélgettünk, ahogy ők is tették.

Ricsivel már előre megbeszéltük, hogy amint kicsengetnek tépünk hozzánk ps-ezni, így amint megszólalt a csengő Ricsi és én már rég a folyosón gurultunk a deszkánkkal. Kissé veszélyes manőver volt, tekintettel Mádayra, de annyira izgultunk, hogy kipróbáljuk a legújabb tekken játékot amit Ricsi szerzett be tegnap a plázában, hogy nem gondoltunk a következményekre.

-Mivel nem szeretném, hogy esetleg elkezdj sírni előre szólok, hogy nagyon jó vagyok Jin Kazama-val.-Lassítottam le a gördeszkámmal.

-Meglátjuk kettőnk közül melyikünknek lesz szüksége zsp-re a végén.-Gyorsított a tempóján, ezzel ellépve mellőlem.

.

.

-Jól szórakoztok fiúk?-Leskelődött be nagyi a résnyire nyitott ajtón, egy-egy tányérral a kezében mire Ricsivel automatikusan letettük a kezünkben tartott kontrollert.

-Soha jobban.-Vágta rá Ricsi miközben elvette nagyitól a tányért, ami tömve volt mindenféle rágcsával.-Köszönöm.-Villantott nagyira egy 32 fogas mosolyt.

-Nem igazán.-Feleltem nagyi előbbi kérdésére.-Köszi.-Vettem el nagyitól a tányért, majd miután nagyi megnézte, hogy mivel játszunk és váltott velünk pár szót a játékról (ami amúgy valszeg egyáltalán nem érdekelte őt), ott is hagyott minket egy "Hajrá Ricsi, alázd csak tovább Cortezt" mondat kíséretében. Mondtam már, hogy nekem van a világon a legaranyosabb nagyanyám?:D

-Tudom, hogy nagyon élvezed, hogy folyton kikapok de lassan 9 óra.-Sóhajtottam fel zsinórban az 42. vereségem után az este folyamán. Nem mintha késői időpont lett volna, de Ricsinek haza kellett érnie maximum fél tízre, mivel valami rokonai jöttek látogatóba.

-Mi? Hány óra van?-Nyomkodta Ricsi a gombokat vadul, miközben a szájából egy szivárványszínű, hosszú gumicukor lógott ki.

-Kilenc-Vágtam be egyet Ricsi karakterének a karakteremmel. Hallottam, ahogyan a mellettem ülő Ricsi azonnal felhördül, majd a ps kontroller gombjai elkezdenek vadul recsegni az ujjai alatt.-Ember, azért mert végre sikerült bevinnem neked egy ütést ne törd össze a kontrollert!-Nevettem el magam hitetlenül, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy kivédjem valahogyan Ricsi agresszív támadását. Ez volt az egyetlen esélyem az ellentámadásra lassan 4 óra alatt.

-Csaltál. Direkt elterelted a figyelmemet.-Gyanúsított meg, miközben a karaktere kegyetlenül püfölte egyetlen egy másodperc szünet nélkül az enyémet.

-Nem mintha lenne más lehetőségem!-Vágtam rá erősen koncentrálva. Persze teljesen mindegy volt, hogy csalok vagy sem, elvégre Ricsi megsemmisítő vereséget mért rám. Folyton.

-Nyertem!-Szakította el a képernyőről a tekintetét önelégült mosollyal az arcán.

-Komolyan? El sem hiszem.-Döntöttem a fejem az ágy háttámlájának erős szarkazmussal a hangomban.

-Nagyon nem vagy ma formában.-Jegyezte meg, miközben belemarkolt az én tányéromban lévő chipsbe majd elkezdte a cuccait a táskájába dobálni.

-Valld be, hogy örülsz neki.-Ingattam a fejemet szórakozottan, miközben belebújtam a fekete színű pulcsimba. Teljesen igaza volt, ma valahogy nem voltam formában.

-Sokkal jobban, mint azt ahogy te gondolnád.-Nevetett.

Hazakísértem Ricsit (természetesen deszkával), aki persze egész úton azzal szívta a vérem, hogy kikaptam ellene, így megígértettem vele, hogy holnap játszunk egy visszavágót. Miután hazaértem és bevágódtam az ágyba úgy döntöttem, hogy elindítom a kedvenc sorozatomat, úgysem mostanában láttam, ám akármennyire is szerettem volna, valamiért ez alkalommal nem tudott lekötni. Ahogyan eddig is, Reni valamiért ott motoszkált a fejem egyik eldugott zugában. Nem azt mondom, hogy folyton rágondolok, vagy hogy a gondolataim nagy részét kitölti, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a neve olykor-olykor bekúszott a gondolataim közé. Akárcsak most is tette.

Hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy rákeresek msn-en. Nem volt nehéz megtalálnom a profilját tekintettel arra, hogy őt dobta fel elsőnek a közös ismerőseink révén. Még mielőtt észbe kaphattam volna, már fel is vettem msn-en. Őszintén még kissé saját magam is megleptem ezzel a cselekedetemmel hiszen általában nem szoktam ilyesmit csinálni. Szinte mindig mások jelölnek be engem a közösségi oldalakon, és nem én őket így kissé idegennek éreztem, hogy ez alkalommal fordítva történt. De végül nem szenteltem nagy figyelmet erre az egészre, és úgy döntöttem, hogy miközben rejtve maradok átböngészem az oldalát egy kicsit, hát ha találok róla valami érdekeset, vagy legalább is valamit, ami információként szolgálhat. Miközben a közösségi oldalát görgettem több régebbi bejegyzést is bedobott a Beatlesről és a számaikról. Ahogy pedig még lejjebb görgettem találtam pár képet is róla; úgy nagyjából kettőt-hármat. Mindegyik képén legalább egy-egy könyv szerepelt vagy a kezében, vagy a háttérben természetesen.

-Totál stréber.-Hagyta el egy halk nevetés a számat, majd lecsuktam a laptopom fedelét. Nem sok mindent tudok róla és mégiscsak az egyik osztálytársam,így elhatároztam, hogy holnap szóba elegyedek vele.

Szeptember 12.

A mai napom kissé nehezen indult, becsengetés után nagyjából két percre estem be az ajtón (a tanár még nem volt bent). Végül sokáig fent maradtam sorozatot nézni az éjszaka, így szokásomhoz híven sikerült bealudnom.

-Ricsi?-Dobtam le a táskámat lazán magam mellé, majd forgolódva keresni kezdtem a tekintetemmel Ricsinek a feje búbját a padsorok között.

-Elaludt.-Mutatta felém Dave a telóját magyarázatképpen, amin a Ricsitől érkezett üzenete szerepelt, miszerint sokáig fent maradt sorozatot nézni, így bealudt. Nem is tudom, hogy honnan ismerős a sztori!:D

-És Reni?-Kérdeztem meglepetten amikor rájöttem, hogy miért van ennyire üresség érzetem. Természetesen azért volt, mert hiányzott az előttem ülő lány, akinek amúgy a hátát szoktam bámulni a tábla helyett órán.

-Suli újság.-Kiabálta át Zsolti a terem másik oldalából.

-Aha, értem.- Vontam meg a vállamat, majd elkezdtem nyomkodni a telómat.

Egyébként az első óránk francia kultúra volt, így úgy döntöttem, hogy ez az óra megfelelő alkalom lesz, hogy bepótoljam azokat az órákat alvással, amiket este sorozat nézéssel töltöttem. Ricsi egyébként nagyjából hét perces késéssel ért oda órára, Durand pedig egy egyszerű legyintéssel lerendezte a késését. Lepacsiztunk Ricsivel, majd hozzám hasonlóan ő is elterült a padján és megpróbált aludni.

Nagyjából az óra felénél aztán megérkezett a másik három hiányzó; Kinga, Reni és Neményi. Bár az utóbbi hiányozhatott volna még egy pár hetet..

-Na hogy ment? Ki ír rólam számot az októberi számhoz?-Kiabálta Zsolti lelkesen.

-Az állatmagazin különkiadása. Maximum.-Vágta rá Kinga csípőből.

-Ez vicces volt. Mióta tartogatod?-Gúnyolódott rajta Zsolti, az óra kellős közepén. Nem egészen értettem honnan van ennyi energiájuk egymás szekálására, de mindenesetre szórakoztató volt nézni őket.

-Nem tartogatom. Ha rád nézek egyszerűen megjön a humorom.-Vigyorodott el Kinga gúnyosan. Végül a tanár megunta a civakodásukat, és közölte Kingáékkal, hogy ha már egyszer elcseszték az óráját legalább árulják el neki, hogy kik kerültek be.

-Mindhárman.-Húzta ki magát Kinga büszkén. Hát, azt hiszem az ováció amire Kinga számított elmaradt. Helyette nagy általánosságban mindenki egy egyszerű "húú"-val reagált,majd már vissza is tért az eredeti elfoglaltságához.

Hosszasan eltűnődve bámultam Reni hátát, aki ezek szerint bekerült a suli újsághoz. Idegesen kattogtattam a tollamat a padon, miközben arra gondoltam, hogy ha gratulálnék neki, akkor talán könnyebb lenne kezdeményezni vele egy beszélgetést. Ugyanakkor lehet hülyén venne ki magát az egész, mivelhogy eddig kb két szót nem váltottunk egymással. Döbbenten néztem magam elé, amikor észrevettem magam; egyáltalán nem vall rám, hogy ennyire túl bonyolítsam az egyszerű dolgokat, sem az hogy ennyit gondolkodjak ennyire egyszerű, elemi dolgokon. Ha beszélgetni akarok vele, akkor egyszerűen fogom magam, és beszélgetek vele. Pont úgy, ahogy a többiekkel is teszem. Ennyire egyszerű.

-Hm?-Fordult hátra döbbenten a lány, miután megböktem a hátát a tollammal hirtelen felindulásból.

-Tegnap este kerestelek msn-en.-Suttogtam, miközben megpróbáltam figyelmen kívül hagyni Durand diktálását. Komolyan, megáll ez egyáltalán levegőt venni?

-Tényleg?-Húzta óvatos mosolyra az ajkait, miközben a tekintetét az enyémbe fúrta.

-Megvan a házid föcire a kőzetlemezekből?-Kérdeztem teljesen kizökkenve a szerepemből. Abban a másodpercben, ahogy kimondtam tudtam, hogy mennyire de mennyire szánalmasan hangzok.

-Persze.-Bólintott, majd elkezdett kutatni a táskájában.

–Monsieur Ántái-Kélémén–szólított fel Monsieur Durand,amikor észrevette, hogy helyette sokkal inkább Renire figyelek.

Hátradőltem a széken és a tanárra néztem, aki választ várt a kérdésére. Szerencsére akárcsak az angolt, a franciát is értem így elég volt éppen csak figyelnem Durandra ahhoz, hogy folyamatos beszéddel tudjak válaszolni a kérdéseire. Annyira lenyűgöztem a tanárt a rögtönzött válaszaimmal, hogy rögtön adott is rá egy ötöst. Válaszul csak lazán megvontam a vállam.

-Lemásolhatom?-Hajoltam előre, Reni pedig mindenféle szó nélkül oda nyújtotta nekem a füzetét.

Kissé idegenkedve dőltem vissza a székre, majd kínomban, jobb ötlet híján elkezdtem lemásolni a házi feladatot Reniről. Ötletem sincs, hogy mi üthetett belém az előbb. Nem szokásom így elszúrni a dolgokat, az pedig végképp nem jellemző rám, hogy ilyen bénán akarjak kezdeményezni egy beszélgetést. Komolyan mi lesz a következő, megpróbálok vele beszélgetni az időjárásról?-A gondolattól fájdalmasan felsóhajtva döntöttem a fejem a padra, ami egy kicsit hangosabbra sikerült a kelleténél ugyanis legalább öten kapták felém a fejüket az osztályból.

-Minden ok?-Suttogta nekem Ricsi nevetve, én pedig továbbra is lehajtott fejjel felmutattam neki a hüvelykujjamat.

Mi a fene volt ez az előbb?

-------------------------------------

Köszönöm, hogy ha elolvastad ezt a részt is!^^

Ha tetszett mindenképp dobj egy kommentet! <3