WOW!Nem túlzok,ha életem legborzasztóbb napja volt.

Ha kitörölhetném ezt a napot az életemből,akkor kitörölném.

De ja,asszem' nem csak a napot törölném ki.Valami teljesen mást is.Vagy inkább mondjam úgy,hogy valaki teljesen mást is?

Tudtam.Pontosabban fogalmazva sejtettem,hogy Reni és Arnold nem csak barátok.Mégis,az esemény teljesen pofán vágás szerűen ért.

Milyen esemény?

Mindjárt mondom!:D

Reggel minden a maga megszokott,monoton jelleggel történt. Semmi kiemelni való nem történt azon kívül,hogy elfogyott a kólám. Ez már alapjáraton egy egész rossz ómen volt,vagy legalábbis,valami ilyesmi.De igazán ez az egész a kedvenc tanórámon kezdődött.Ki találjátok melyik óráról van szó,vagy le is írjam?:D Tök felesleges leírnom,mindenki tudja,hogy mi a kedvenc órám!LOL

A legeslegkedvencebb tanárom kijelentette,hogy ebédszünetben segíteni kell pakolni a könyvtárban.Finoman célzott arra,hogy a bukásra állókra is számít.Azaz rám és Davera!:D

Így mentünk mi,Dave,Arnold,Reni és én az általam már oly sokszor látott terem felé.

Csak vicceltem!LOL

Miközben Kardos magyarázott,hogy mit hova kell tenni érdeklődve néztem körbe.Aha!Szóval ilyen a könyvtár!:D

Elkezdtem pakolászni jobb dolog híján,mikor észrevettem,hogy Reni egy egész nagy dobozzal szenved.A szemével segítséget keresett,így úgy döntöttem,eljött az én időm!Hasznosítom magam!:D

-Köszi-Mosolyodott el,rám szegezve a tekintetét,miközben óvatosan hátratűrte a haját.WOW!

3

2

1

..

-Add ide,majd én-És meg is jött a seggfej!:D Neményi megragadta a dobozt,én pedig felvontam a szemöldököm.Összeszorítottam a fogam,és éreztem,ahogy egy ideg megrándul az arcomon.Vidd akkor-Gondoltam magamban,és egy laza mozdulattal elengedtem.A könyvek a földre hullottak,én pedig sejtettem,hogy az ördög csupán engem figyel.Kivételes helyet foglalok el a szívében,i know!!

-Antai-Kelemen,mi lenne ha nem rombolnál?-Kérdezett bájosan Kardos.

-Elnézést-Kértem bocsánatot annyira őszintén,amennyire a szülők szoktak beszélni a gyerekeknek a fogtündérről,és hasonló lényekről.Reni segített nekem összeszedni a könyveket,amitől akaratlanul is jó kedvem lett.Nem vagyok szánalmas,pls!LOL

-Oké,viheted-Eresztett utamra Rentai Renáta,én pedig kötelesség tudóan elindultam,és tettem a dolgom,egészen addig,ameddig a seggfej meg nem talált.

-Szállj le róla.-Közölte velem mindenféle bevezetés nélkül,én pedig unottan ledobtam a földre a dobozt.

-Ember,elvettem tőle azt a rohadt dobozt,hogy ne ő cipelje!-Fojtottam el a hangom,mert már rohadtul untam,hogy a semmibe is belepofázik.Hadd döntsem már el,mit akarok csinálni,anélkül,hogy ő beleszólna!LOL

-Még egyszer megismétlem,hogy akadj le róla-Nézett a szemembe hűvösen,én pedig halkan,kínomban elnevettem magam.

-Miért,mi lesz ha nem?-Álltam elé zsebre tett kézzel,és Neményi arcát figyeltem.-Mit teszel,seggfej?Kinek tartod te magad?Mire fel?-Néztem rá lenézően,ő pedig gúnyos mosolyra húzta a száját.

-Annak tartom magam,aki te sose lehetsz.Tudod.-Vette bizalmasra a figurát,én pedig felvont szemöldökkel,tetetett érdeklődéssel néztem rá-Én fontos vagyok neki,és ez az ami te soha nem leszel neki.-Veregette meg óvatosan a vállam,én pedig reflexből,a kelleténél kicsit erősebben lelöktem róla a kezét.Teli találat,a fenébe!

-Annak tartod magad?Tényleg?-Akadtam ki teljesen,és tudtam,hogy ki fog jönni minden.-Mégis hagyod,hogy elmenjen!A fenébe veled te idióta seggfej!-Kaptam el a pólójának a nyakát,és annyira szorítottam,amennyire csak bírtam.-Te tudnád egyedül rávenni,hogy maradjon.Te mégis kurvára hagyod,hogy elmenjen,vágod?!Hagyod!-Fojtottam el a hangom,amennyire csak tudtam,hogy nehogy ordibáljak.Neményi arcán valami olyasmit láttam,amit ritkán,sőt igazán soha.Döbbenetet.-Az élet nem egy rohadt matek egyenlet.Nem fog kijönni a megoldás,hülye számok segítségével!Ha egyszer elrontottad,nem radírozhatsz ki egy számot.Nincs végtelen lehetőséged-Halkultam el,majd elengedtem a pólójának a nyakát,miközben a földet pásztáztam a gondolataimba merülve.Éreztem,hogy lüktet a halántékom,az idegességtől-És te rohadtul hagyod,hogy elmenjen.Hagyod elmenni.-Szorítottam ökölbe a kezem,nem foglalkozva azzal,hogy Neményi milyennek lát jelenleg.Szánalmasnak?Lehet!Nem érdekel!-Hagyod elmenni,mert nem szereted eléggé-Emeltem fel a tekintetem,és hűvösen a szemébe néztem.

-Neked ehhez..-Kezdett bele,majd olyat tett amit soha nem néztem volna ki belőle.Földhöz vágta a könyvet,ami a kezében volt!WOW

-Elnézést,de én most inkább megyek-Szólt Kardosnak,én pedig sziszegve előléptem a polcok mögül,Neményi példáját követve.

-Rendben,ez nem kötelező.-Bólintott Kardos.

-Neményi,ne csináld a fesztivált,majd én lépek.Ez úgysem az én világom-Emeltem fel a kezem védekezően,majd úgy döntöttem ideje lépni.

Ám nem jutottam messzire,ugyanis Reni feltartott.Bárcsak ne így.Bárcsak ne valaki más védelme miatt..

- Hé, várj már meg! – Szólt mögöttem egy hang,én pedig megfordultam.Nagyon jól tudtam,kihez tartozott a hang.– Mi a bajod neked?-Förmedt rám,én pedig döbbenten néztem magam elé.

– Mi? Nekem?-Röhögtem el magam kínomban,miközben fél kézzel a falnak támaszkodtam.

-Igen!

-Semmi-Ráztam meg a fejem kínosan.

-Tudod mit?Nem érdekel-Túrt a hajába idegesen,ami más körülmény között teljesen másképp hatott volna rám.-De felejtsd el Arnoldot!-Mondta,én pedig köpni nyelni nem tudtam.Úgy éreztem magam,mint akit rohadtul pofán vágták!Az is volt,egy pofán vágás.

Megbizonyult bennem az a tény,hogy Neményi a legfontosabb neki.Neményiért,pedig bárkivel szembe menne.Ellenem is akár.Nem érdemli meg Neményi ezt.Rohadtul nem!

-Minden erőmmel azon vagyok!-Mondtam teljesen őszintén.

-Ez nem vicces! Állandóan szekálod, mindig kötözködsz vele, és folyamatosan megalázod!-Förmedt rám,én pedig megpróbáltam leplezni a döbbenetem gúnnyal.Ő ilyennek lát engem?

-És most jöttél, hogy rám szólj?-Néztem rá gúnyos mosollyal,de mégis meglepetten.Renátának mindig sikerül meglepnie!LOL(Csak nem mindig jó értelemben!:D)

-Igen! Hogy hagyd őt békén-Bólogatott,én pedig ott álltam teljesen megsemmisülve,nem tudva,hogy mit kezdjek a helyzettel.Ez sokkal több volt mint egy kosár..Sokkal több.

-Rendben.Még valami?-Néztem rá továbbra is mosolyt erőltetve az arcomra.Ezután valami olyasmit mondott,amire egyáltalán nem számítottam.

- Igen.Engem is-Közölte velem,én pedig úgy éreztem magam,mint akinek a lába alól kihúzták a talajt.

-Hidd el,nekem nem gond.-Röhögtem el magam kínosan.Mit reagáljak?Felejtsem el Neményit,és őt is.Legyen.

-Jó,így még jobb-Tapsolt egyet,én pedig olyan szinten megalázva éreztem magam,mint még soha az életben.WOW-Felejtsük el egymást

-Megtörtént.-Bólintottam tetetett meggyőződéssel.Oh,ha ez ilyen könnyen menne!LOL

-Nagyszerű-Fordult meg,és elindult,gondolom vissza a könyvtárba.Nem kellett volna visszaszólnom.De tudjátok,hogy megy ez.Mikor vérig vagy sértve,és neked még van mondanivalód,ezért nem tudod szimplán elengedni a másikat.Mellesleg már így is kikívánkozott belőlem,szóval nem bántam!:D

-Vicces, hogy így reagálsz-Szóltam utána,mire Rentai Renáta megfordult,és idegesen pillantott rám.

-Tessék?-Kérdezett idegesen.

-Azt hiszed,Neményi olyan nagyon jó barátod-Nevettem el magam idegesen.

-Igen,az!-Vágta rá határozottan,én pedig gúnyos mosolyra húztam a számat.

-Persze,hogyne.-Feleltem gúnnyal a hangomban.

-Mit akarsz ezzel mondani?-Sétált vissza elém,elég nagy lendülettel,majd az arcom nézte,ami WOW-

Nem!Most nem!

-Tudod mit?Semmit-Ráztam meg a fejem.

-Na,mondd.

-Az, hogy mindketten olvastok, szeretitek a béna zenéket és,az unalmas filmeket, meg tudományos magazint bújtok,még nem jelent semmit-Néztem a szemébe,teljesen komolyan gondolva amit mondtam.-Nem itt kezdődik a barátság-Sziszegtem idegesen.

-Hát hol kezdődik?-Nézett rám továbbra is idegesen,miközben csípőre tette a kezét.Miért csak engem bánt,hogy Reni elmegy?!Miért kezeli ilyen könnyen ő is,és Neményi is?!

-Talán ott,hogy nem kéne engednie,hogy elmenj!-Vágtam rá dühösen,miközben átgondoltam.Lehet.Lehet önző vagyok,hiszen Reninek ez egy lehetőség.De nem akarom,hogy elmenjen!Nem tudom félretenni azt a tényt,hogy szeretem.

-Tessék?-Kérdezte szinte suttogva,én pedig ökölbe szorított kézzel álltam vele szemben,és próbáltam állni a tekintetét.

-A suliból-Feleltem még számomra is idegen hanggal.

-Ezzel nem kell foglalkoznod.-Kapta el a tekintetét,és most már a földet nézte,miközben suttogott.

-Hogyne foglalkoznék vele!-Kiáltottam rá gondolkodás nélkül,túl hevesen reagálva.Itt már nem volt megállás,nem  igazán tudtam kordában tartani az indulataimat.

-Fogalmad sincs semmiről-Kezdett el hátrálni.

-Lehet-Biccentettem.-Akkor avass be-Dőltem neki a falnak.-Most őszintén mi van Neményiben,amitől annyira odavagy?-Néztem rá tetetett gúnnyal,annak ellenére,hogy belülről teljesen mást éreztem,mint amit mutattam.Totál szét voltam esve már ekkor a történtektől,pedig a java még csak ezután jött.-Az olvasókör? Dickens? A Beatles?-Kérdeztem,miközben kínosan elnevettem magam.Ez a kérdés egészen 9. óta foglalkoztat,pont ideje volt,hogy kijöjjön.

Szóval kijött,annak ellenére,hogy jobb lett volna,ha nem jön ki.

-Nem-Suttogott,én pedig tetetett mosollyal néztem rá.-Ennél sokkal egyszerűbb

-Na!

-Ő soha nem bántana meg-Mondta,én pedig döbbenten néztem magam elé.Reni szemébe néztem,és azon kívül,hogy könnyes volt a szeme,mást nem igazán tudtam kivenni.Miközben az agyam ezerrel kattogott,ellöktem magam a faltól,és bementem a terembe.

-Cortez,pont jókor.Óra 10-Mosolyodott el Tölgyesi,én pedig kínos mosolyra húztam a szám.

-Sorry-Vágtam le magam a számítógépem elé.Ricsi kérdően pillantgatott felém,én pedig óvatosan megráztam a fejem.Megpróbáltam azt mutatni,hogy minden rendben,de két személy van,aki előtt felesleges,mert úgyis tudják,hogy mi van velem.Ez a kettő személy pedig Richárd és nagyi.

-C,mi történt?-Nézett rám kérdően,én pedig gondolkodás nélkül elkezdtem neki mesélni a történteket.Fogalmam sincs mennyi idő mehetett el,nem igazán figyeltem,csak meséltem és meséltem neki.Ricsi hol idegesen nézett rám,hol Neményit szidta,hol azt mondta,hogy én mekkora hülye vagyok,hol azt,hogy "Ren" mekkora hülye,hol pedig azt,hogy mindannyian hülyék vagyunk.

-C,nyugi ez még semmit nem jelent.Biztos,hogy nincsenek együtt-Mosolyodott el biztatóan,én pedig hátradőltem a széken.

-Érted,betámadott érte.-Nevettem el magam kínosan,mire Zsolti felordított.

-Ti ezt láttátok Dave oldalán?!-Ordította el magát,mire mind kérdően néztünk rá.

-Azta!-Szólalt meg előttünk Virág,én pedig kérdően felálltam,és oda sétáltam Virág gépéhez.

Bár soha ne láttam volna azt a képet.Idegesen kisétáltam a teremből,nem foglalkozva semmivel és senkivel.

-C!-Szólt utánam Ricsi,én pedig bevágtam a terem ajtót.Körülbelül a suliboxomig értem el.

Nem tudom mit akartam csinálni.Talán oda menni Neményihez,és megölni.Talán.

Ehelyett a suliboxomat ütöttem,miközben ordibáltam.

Rohadt Neményi!Együtt vannak.Miért csinálta ezt Reni?!Miért adott reményt minden egyes alkalommal?Miért nem mondta,hogy együtt vannak?!Reni Neményit szereti.-Fenébe!-Ordítottam el magam,miközben a suliboxom ajtaját ütöttem.-Hülye seggfej!-Ütöttem megállás nélkül ordibálva,miközben a gondolataimba voltam merülve.-Idióta nő!-Miért érzek így egyáltalán iránta?Miért pont egy ilyen lányt?Egy olyan lányt,mint Rentai Renáta.Egy olyan lányt,aki egy olyan srácot,mint én,soha de soha a büdös életbe nem venne észre.Ha észre is veszi,tudja,hogy ő ennél sokkal jobbat érdemel!De nem azt a seggfejet!Aki még arra se képes,hogy marasztalja!Nem szereti!!-Nem szereti!-Ütöttem bele még egyszer,és még egyszer.Nem!El kell felejtenem!Most már teljesen biztos,hogy Neményibe szerelmes.Az egyik osztály körbe állt,így Ricsi a tömeg túl oldaláról furakodva próbált előrébb jutni.Tudtam,hogy abba kellene hagynom,de nem tudtam.Akkor nem tudtam semmi másra koncentrálni,csak erre.

-Antai-Kelemen Ádám!-Ordította el magát Máday,én pedig tovább ütöttem a szekrényt,ami már teljesen be volt horpadva,mindenhol.

-Azonnal befejezni!-Ordibált tovább,mire az egyik srác belevakuzott a szemembe.Hirtelen felindulásból felé léptem,és ha abban a pillanatban nem kap el Ricsi,valószínűleg megverem a srácot.

-Töröld ki nyomorék!-Ordítottam rá,megpróbálva kirántani magam Ricsi szorításából.-Ha elkaplak ezért megöllek!-Üvöltöttem rá teljesen kivetkőzve saját magamból.

-C,nyugodj le!-Szorított a szorításon Ricsi,én pedig magam elé nézve,rendeztem a lélegzetem,és a gondolataim.

-Antai-Kelemen Ádám!-Förmedt rám Máday,én pedig óvatosan megütöttem Ricsi kezét,hogy elengedhet.

-Mindenki a terembe..MOST!-Ordította el magát Máday,én pedig idegbeteg módjára ácsorogtam Máday előtt.

-Ha kicsengettek,várlak az irodámba!Csak úgy jelzem,igazgatóit kaptál ezért-Közölte velem,miközben a suliboxom ajtajára mutatott,én pedig bólintottam,és néztem,ahogy Máday elmegy.

-Cortez,jól vagy?-Jött oda hozzám Virág,én pedig óvatosan a fejére tettem a kezem.

-Persze!-Erőltettem mosolyt az arcomra.

-Rendben-Bigyesztette le a száját,Ricsi pedig megragadta a karom,és kirángatott az udvarra,mondván,hogy levegőzzünk egyet.

Nem sok idő telt el,hogy aztán hívott is az irodájába.Befelé menet láttam Renit,de semmi kedvem nem volt még csak rá nézni se.Sokáig nektek!LOL

Elbeszélgetett velem,majd egy hívom nagyanyádat üggyel lezárta.

Otthon pedig mondjuk úgy,hogy  nem igazán éltem a közösségi életet.

-Cortez!-Szólt nagyi,amikor bejöttem a bejárati ajtón.-Oh!-Értette meg az arcomból egy másodperc alatt,hogy egész nagy a gond.

-A szobámban leszek.-Sziszegtem,és elindultam felfelé a lépcsőn.

-Cortez!Kérsz kólát?-Szólt kérdően a nagyi,én pedig megálltam egy másodpercre.

-Nem.De egy nyugtatót lehet bevennék most.-Mondtam hűvösen.

-De csak ma!-Sóhajtott nagyi,én pedig felmentem a szobámba.

Azt hiszem ahhoz,hogy ezt az estét túl éljem nem egyre lesz szükségem.

--------------------------------------------------

Remélem tetszett ez a rész is!:3

Köszi,hogy ha elolvastad!^^