🎄🎄🎄Boldog karácsonyt! 🎄🎄🎄

*

Gyönyörködve nézem a félmeztelen Jasont, ahogy a szörfdeszkákkal hadakozik. A nap szinte belemetszi magát az izomrostjai közé, barnult bőre karamellként olvad az ínycsiklandó hasfalára. A vízcseppek számomra ilyen távolságból láthatatlanok, mégis el tudom képzelni, ahogy a szálkás testén vidáman szaladnak végig. Hogy lehetek ilyen átkozottul szerencsés, hogy már fél éve megoszthatom az életem ezzel a földre szállt istennel.

A nap szakadatlanul süt ránk, a hőmérő majdnem harminc fokot mutat. Byron Bay-re újabb makulátlan nyári nap szakad, holott küszöbön a karácsony. Még soha nem ünnepeltem azt ilyen pazar időben. Csak a tengerpart homokja, ha hasonlít valamennyire a puha, hideg hótakaróhoz. Legalább annyiban, hogy süpped a lábam alatt.

Igaz, mostanában otthon sincs mindig hó az ünnepek környékén, de ez a brutál nyári idő valami extrém módon hat az idegeimre. Egyszerűen semmi karácsonyi hangulatom sem akad, hiába tűzdeltük már hetekkel ezelőtt tele kicsiny lakásunkat mindenféle díszekkel. Vörös-zöld Mikulásvirágra hajazó műgirlanddal, aprón pislogó égősorokkal, narancsos illatgyertyákkal, mégsem érzem azt az áhítatot, amit otthon szoktam ilyenkor. Pedig itt is szól a Jingle Bells végtelenítve a plázákban, meg mindenhol. De ahogy sortban meg papucsban beszélgetünk arról, hogy töltött pulyka jó lesz-e szentestére, az teljesen kiábrándít.

- Márpedig itt akkor is karácsony lesz, bassza meg! - jelentem ki magamnak, és tettre készen visszafordulok az ajtóból.
Meg is születik a fantasztikus gondolat a fejemben, bejglit fogok sütni! Majd a sütemény illata elhozza nekem azt a rohadt karácsonyi fílinget, ha addig élek is. Gyorsan az iPhone után nyúlok, és végigböngészem a hozzávalókat. Jason szörfjavítás közben már csak azt látja, hogy bevágom a Jeep ajtaját és elhajtok a közeli Woolworths-be.
Egy órával később megpakolt papírszatyrokat egyensúlyozok be a konyhába, életem szerelme egy forrócsokit kavargat, és kérdőn néz rám.
- Ildi - persze ezt ő nem így ejti, inkább olyan ájdlinak hangzik, mint a bájgli, jut eszembe a kényszerű hasonlat. - Mi ez a felfordulás?
- Bejglit fogok sütni. Mákosat. Meg diósat. És lehet kókuszosat is - vonok vállat.
- Bejg... mit?
- Na, majd meglátod - tolom arrébb az észvesztően csinos fizikai mivoltját, és pakolok le szorgalmasan a konyhapultra. Jason, mintha David Attenborough-t nézné a tévében, úgy pislog rám, miközben a forrócsokival a konyhasziget melletti bárszékek egyikére telepszik. Én közben a deliben vásároltakat osztályozom szorgalmasan, a telefonon figyelve a receptet. Zenét kapcsolok az iPodon, nem Jingle Bells-t, Kiskarácsony, nagykarácsony éneklik a virtuális gyerekek. Ez illik, kérem, a mákosbejglihez!

Keverek, mérek, és megint keverek. Pihentetek, Jason felbont egy bort, iszunk, csókot lopunk, lisztezek és nyújtok. Tésztát töltök, és Jason is tölt a poharamba mindig, mikor az kiürül. Arcunkat összenyomva figyeljük a sütőajtón keresztül a sárga fénybe burkolódzó tésztarudakat. Megérzem az eltéveszthetetlen illatot, ami kiszökik a gyengülő szigetelés közt.
- Megmondtam, itt rohadtul karácsony lesz! - vigyorgok Jasonre. Persze, nem érti, mert lelkesedésemben magyarul ejtem a szavakat, de nem bánja, visszamosolyog rám. Tovább figyelem a sütőben izzadó bejgliket, közben megérzem Jason karját, ahogy az oldalam mentén átölel.
- Olyan jó, hogy vagy nekem... - suttogja a rénszarvasos pólómba, aminek nem sok jelentősége van itt Byron Bay-ben, de legalább olyan karácsony-szerű.

Keze a ruhám szélét keresi, és finoman alábújik. Csupasz bőröm hálás a simogatásért, és egy picit ki is esik a bejglisütés az agyamból. Nyakamba csókol, megbabonázva hajlanak a pihéim az akarata alá. Lassú bizsergés folyik le a gerincemen. Ujjai cirógatnak, nyelve bolondos játékra hív. Megfordulok az ölelésében, és immár én ízlelem vágytól tátott ajkait. Tenyere lejjebb csúszik, fenekemre tapad, és ezen mozdulat befejezéseként a pultra ültet. Jason karamell teste a széttárt combjaim közé furakodik, úgy ölel, úgy csókol tovább. Apró puszikat hint a nyakamra, majd fel, a fülem mögé is. Csiklandozó remegés fut végig az oldalamon. Nyelve ajkaim közé simul, csokoládé ízű csókjába olvadok. Nem tudok ellenállni neki, halkan nyögdécselek a nyáltól fényes szájára. Tenyerem alá kőkemény bicepsz simul, és érzem, a keménység máshol is alakul. Jason kibújtat a felsőmből, ujjai kutakodva futnak végig a derekamon, és a nadrágom korcába kapnak.

Mély sóhajjal hajol a feltáruló dekoltázsomra, melltartóm csipkés vonalán kényeztet tovább. Csupasz bőrfelületeink egymáshoz tapadnak, forróságot lökve szét mindkettőnk testében. Belemordul az élvezetébe. Lecsukom a szemem és hagyom magam ellibegni az eufória hullámain.
Gyerekkori karácsonyok jutnak eszembe a sok csillagszóróval, amiből annyit pufogtattunk el a kis nappaliban, hogy már ajtó-ablakot kellett nyitni a füst miatt, ha nem akartunk megfulladni. Szinte még mindig érzem az orromban azt az átható égettszagot.
Kipattannak a szemeim. Ijedten nézek Jason vágytól ködös szemébe.
- Bassza meg, a bejgli...