[Reader]

Tekintetemet egyre lejjebb vezettem a fiún, így végignézhettem teljes szettjén, amely most -gondolom- az edző ruháiból állt, hiszen csak egy rövid, melegítő nadrág volt rajta illetve egy türkiz színű, rövid ujjú póló. Nem jött közelebb, tekintettel arra hogy csak Iwaizumi-kunt hívta ide az edző, de megejtett egy sunyi vigyort azon, hogy engem is, azaz egy lányt is látott. 

Gondolom azt gondolhatta, hogy a barátnője vagyok?...A tekintetéből ítélve igen. 

-Frederic bátyó.-Mosolygott a fiú a mellettem álló férfira, aki tárt karokkal várta Iwaizumit.-Rég láttalak, hiányoztál.-S azzal ölelésébe esett, halvány mosollyal az arcán, amit valljuk be, azért én is megmosolyogtam, persze ezt senki sem láthatta a maszk miatt, amit úgy éreztem már le kéne vetnem, viszont eddig lusta voltam hozzá.

-Te is, Hajime. Hogy vagy, minden rendben?-Ám ahogy feltette eme kérdéseket, kissé ijedten nézett az edző irányába, majd újból megszólalt, immár a kissé öregebb emberkéhez szólt.:-Csak egy perc, nem fogom sokáig rabolni az idejét! 

Az edző bólintott, mire Frederic újból a fiú felé fordult, válaszra várva a kérdéseire.

-Köszönöm, megvagyok. Te?

-Én is. Éppen azon gondolkodtam hogy most beülnénk, és megnéznénk az edzéseteket, ha nem gond. Tényleg, be sem mutattalak még neki.-Azzal karon ragadott, s mielőtt még elsuhanhattam volna -tekintve, hogy nem szeretek bemutatkozni új embereknek- maga mellé rántott.-Ő itt [Teljes Név], a legújabb sztár egész Európában.

-Azért voltál olyan ismerős!-Szólalt fel hirtelen Iwaizumi-kun, majd felém nyújtotta egyik kezét.-Iwaizumi Hajime vagyok. Örvendek, hallgattam már pár számodat és nagyon jók!-Vigyorodott el féloldalasan.

-[Teljes Név]. Szintúgy, és köszönöm.-Mivel úgy éreztem, már semmi haszna sincsen a maszknak, mely az arcomon leledzett egy laza mozdulattal lejjebb toltam azt, hogy végre megszabadulhassak tőle.

-Azt hiszem azt mondtad,hogy ma meccsetek lesz egy másik iskolának a klubjával. Tévedtem volna?-Vonta fel kérdően szemöldökét Fred.

-Nem, csak ők még nem érkeztek meg. Most úgyis szünetünk van, bemutatlak titeket a csapatnak, jó?

Mindketten bólintottunk. Mikor legelőször megláttam a hatalmas fiúkat, ahogy mosolyogva tekintenek rám kissé elkapott a pánik s legszívesebben megmondom őszintén, hogy kirohantam volna nem csak a tornacsarnokból, hanem az egész világból is, de amint bemutatkoztak s elkezdtünk beszélgetni jobb belátásra bírtak engem, az őket körülvevő gondolataimat illetően. Matsukawa és Hanamaki annyira elárasztottak a poénjaikkal és a rejtett (?) bókjaikkal, hogy egyik pillanatban röhögtem, míg a másikban próbáltam nem halvány rózsaszín foltokat teremteni az arcomra.

De volt valaki, aki eddig nem mutatkozott be nekem.

Az a valaki pedig barna szemekkel rendelkezett, és napokon át jutott  az emlékezetembe a tekintete.

-Oi, Shittykawa!-Kiáltott egyet hirtelen a mellettem álló Iwaizumi a barna hajúnak, mire az elvétette az ütését, így a labda egyenesen az arcára csattant. 

-Iwa-chan, nem tudtad volna megvárni amíg befejezem ezt?!-Kiáltott fel gyerekes hangnemben a fiú, miközben az arcát dörgölte folyamat, s közben mogorván nézett a fekete hajúra, majd szemei hirtelen rám vetültek, s megejtett egy halvány mosolyt.-Oh~ Végre lett barátnőd, Iwa-chan?

-Idióta..-Morogta alig hallhatóan Iwaizumi.-Nem a barátnőm, viszont örülnék ha nem startolnál rá, oké?-Ekkor felém fordult, egy halvány mosollyal az arcán.-Ez a balfék a gyerekkori barátom, Oikawa Tooru.

-Nem vagyok balfék, olyan gonosz vagy, Iwa-chan!-Ért oda hozzánk Oikawa.

-De igen.-Vágta oda.-Oikawa, ő itt [Teljes Név].

Ahogy felnéztem rá, csábosan, féloldalasan elmosolyodott, majd amint felé nyújtottam a kezemet, hogy vele is kezet rázzak gyengéden megfogta a tenyeremet, majd felemelte, s ajkaihoz tapasztotta azt.

A sajátjaim meglepődötten nyíltak el egymástól, s éreztem hogy most talán még egy erősebb árnyalatú pír keletkezik az arcomon, mint az utóbbi néhány percben, amikor Matsukawa vagy Hanamaki dobott meg egy-egy bókkal. Sosem bírtam jól az efféle gesztusokat, akárkitől is kaptam azokat...

-Örvendek, [Név]~.-Nem távolodott el nagyon a tenyeremtől, bőrömön még így is érezhettem levegővételének hűvös szelét, melytől kissé kirázott a hideg.

-É-én is.-Motyogtam alig hallhatóan.

-Oi idióta, jó lenne ha nem másznál rá minden második lányra.-Fogta meg hirtelen Iwaizumi a vállamat, melyre kissé erőteljesebben rászorított, s közelebb vont magához. Nem értettem ezt a reakciód, viszont abban biztos voltam,hogy hálás voltam Iwaizuminak azért, hogy kirángatott ebből a szituációból, mielőtt kínossá alakulhatott volna.
Viszont amit mondott, az kissé feldühített. Valóban, mintha valami másféle szándékot érezhettem volna a szemeiben mikor rám nézett, s találkozott a tekintetem Oikawával, de legalább most már tudom, hogy szinte mindenkire így tekint.

Nem, mintha meg kéne ezen sértődnöm, hiszen most találkoztunk másodjára, s még komolyan nem tudok semmit sem róla. Inkább csak az hergel fel, hogy mivel minden lánnyal ilyen lehet, a cselekedeteinek következményei gyakran szívtörések lehettek. Hány lányt ríkathatott már meg? 
Bizonyára sokat.

-Nyugodj meg, Iwa-chan~. Csupán kellő illemmel üdvözöltem őt.-Kacsintott rám, eleresztve felém egy félmosolyt.

"A többiek miatt nem akarok elmenni innen. Viszont vele nem igazán szeretnék többet beszélni..."-Suhantak át agyamon eme gondolatok.-"Hogyan lehetne ezt megoldani?"