[Reader]

-Szóval akkor a holnapi nap, délelőtt tíz óra rendben lesz maguknak is?-A velem szemben ülő, éjfekete hajú férfi komolyan nézett szemeimbe, miközben választ várva tőlem a faasztalt kezdte el kopogtatni ujjaival.

-Tökéletes.-Válaszolt Frederic, s azzal felállt az asztalon. - Akkor ott találkozunk.

-Így van.-Mosolyodott el alig láthatóan Fredericre, majd bal kezét nyújtotta felé, amibe a menedzserem szinte semennyit sem hezitálva belefogott.

-Viszlát.-Mondtam hátat fordítova az illegőnek, majd azzal kiléptem az ajtón, s meg sem várva Fredericet pattantam be az autóba, amely kint várakozott a férfi épülete előtt.

"Holnap megint felléphetek." Jutott el tudatomig e tény, amitől az egész testemet egy kellemes bizsergés járta át, s kezeim halványan megremegtek a gondolatra, hogy csak egyet kell aludnom, s megint kiélhetem magamat a színpadon.

-Igazán megvárhattál volna, kisasszony.-Morogja Fred ahogy kinyítja az autó ajtaját s beül a vezető ülésre. Rám pillant a visszapillantópól, mire csak továbbra is mosolyogva forgatom meg a szemeimet.

-Nem igazán szeretem megzavarni a fontos pillanatait az embereknek.

-Huh?

-Hát, most fogtál először kezet életed szerelmével.-Nyújtottam ki rá vigyorogva egyik nyelvemet, mire látni véltem egy halvány pírt a férfi arcán, amely kijelentésem miatt keveredhetett oda. Felnevettem.

-Oi! Jobb lesz ha hagyod ezt a témát, mielőtt még kirúglak az autóból!-Morrant fel, mire én lassan, magamra kényszerítve kezdtem abbahagyni a nevetést.

"A hangomat elnémíthatod, de a gondolataimat nem tudod eltörölni, Fred!"

-Ma már nincs semmi dolgunk. Ha hazavittelek, elmegyek megnézni az unokaöcsém röplabdameccsét, rendben? Kb három óra és hazaérek, viszont nagyon régen láttam már őt és szeretném megnézni, hogyan játszik.

-Woooow! Nem is mondtad hogy egy családtagod röpizik!-Ámultam el, hiszen valljuk be, ha egy sportot kellene választanom s azt muszáj lenne játszanom, a röplabda lenne az amibe belemennék. Más nem igazán... Ez az egyetlen amit még valamennyire nézni is szeretek. Na jó.. Bevallom, nézni imádom! Csak szinte sosincs időm rá.

-Miért mondtam volna? Ez nem tartozik a munkámba...Akarsz jönni?-Morogta az utolsó szavakat, mire én vigyorogva bólintottam egyet.

-Aham!

\\\///

Egy hatalmas, leginkább iskolára hasonlító épülethez érkeztünk meg, Frederic szavaiba kapaszkodva fél órával a meccs kezdése előtt. Nem voltak már sokan a tanítási idő végezte miatt, így nem kellett amiatt aggódnom hogy netán valaki felismerne engem, s egy hatalmas tömeget vonzana magával hozzám azzal az indokkal, hogy egy autogrammot, esetleg képet szeretne kérni tőlem. Mindenesetre, a biztonság kedvéért azért magamra vettem a fekete arcmaszkomat, mely a táskám mélyén szokott heverni a napjaim 90 százalékában, hiszen ki tudja mikor kellhet.

-Nem nézzük meg az 'öcséd?-Kérdeztem félig rá pillatva Fredericre, aki ötletemet hallva bólintott egyet, majd egy külön álló, kicsivel kisebb épülethez vezetett minket. A ki áramló hangok alapján rögtön realizálhattam hogy a benti emberek már nagyban melegíthetett, ugyanis ezernyi cipő hangos dobbanására lehettem figyelmes, meg néhány labdáéra.

-Tíz perc szünet!-Hallottam meg egy ismeretlen, kiss öregebb emberke hangját, s ezután alig fél perc telhetett el, de minden zaj megszűnt.

-Iwaizumihoz jöttünk, a nagybátyja vagyok.-Lépett oda hozzá Frederic, mire a férfi halványan elmosolyodva bólintott egyet, s szólt a szóban járó fiúnak, aki tőlünk alig tíz méterre lehetett.

Fekete, tüskés haj, barna szemek, kissé napbarnított bőr, s a számomra ismeretlen fiú mögött pedig egy nagyon is ismerős, barna szempár pillantott rám, amelynek következtében a szívem kihagyott egy ütemet.

"Már megint ő??"