Kirishima szemszög:

Másnap el is indultunk. Én addig Kaminari Denki gróffal (vagy valami ilyesmi volt, sorry ha nem😅) beszélgettem.
Sok mindenkivel beszélgettem és összebarátkoztam.
-Megérkeztünk!-mondta Mina.
Egy alig álló rom halmaznál álltunk meg. Itt-ott a falai hiányozták és benőtte a növényzet.
Hirtelen szörnyek jelentek meg. Legalábbis én szerintem egy nagy darab agyas csirkére emlékeztettek.
-NOMUK!-kiálltott fel a 3 lány.
-Előre!-mondta Yaorozu és előhúzta a kardját.
Mindenki neki rontott a szörny szülötöknek. Én is nyomultam előre, ugyanis megkell mentenem Bakugou-t.
Mikor sikeresen beértem, a kis boszi lánnyal találtam magamat szembe.
-Ó, azthiszem te vagy Kirishima! Én Toga vagyok! Himiko Toga!-mondta és egy varázslatott küldött rám, amit kikerültem.
Ezt egy darabig így folytattuk, majd ezt megunta és telibe küldött egy varázs golyóval, amitől a falra kenődtem.
-Ugh!-nyögtem fel fájdalmasan.
-Ennyitől csak nem elégedsz meg! Nem túl férfias, mikor egy lány győz le!-mondta.
-Várj, Kirishima! Mi majd segítünk!-jelentek meg hirtelen Midorya-ék.
-Kösz!-mosolyogtam rájuk.
-Menjetek előre! Mi, majd Iida-val lefoglaljuk!-mondta Ochako. Bólíntottam, majd Midorya-val és Todoroki-val az emeletre nyomltunk.
Most meg a a kezes csávóval találtuk magunkkal szembe.
-Azthiszitek, hogy legyőzhettek?-kérdezte.
Todoroki és Midorya megszorították a kardjaikat.
Hirtelen elkezdett támadni.
-Vigyázzatok!-mondta Todoroki és magával rántva, kitért a támadás elől. A srác egy hatalmas követ érintett meg, ami pár másodperc alatt törmelék lett belőle.
-Menj fel!-utasította Todoroki.
-És ti?-néztem rá.
-Mi meg leszünk! Sietünk!-mondta. Bólintottam és felmentem, valószínűleg az utolsó emeletre.

Bakugou szemszög:

Hirtelen Kirishima toppant be.
-Bakugou!-örült meg, majd felém rohant.
-Állj meg ott, Kirishima! Ez csapda!-figyelmeztettem.
Egy lassú tapsot hallottunk meg, majd Dabi jelent meg.
-Szép! De vajon letudsz győzni?-kérdezte Dabi Kirishima-tól.
Kirántotta a kardjait és támadó állásba állt.
-Ezt egy igennek veszem!-mondta Dabi, majd küzdeni kezdtek. Kirishima hárított és támadott.
,,Csak ne essen bajod!"-aggódtam.
Kirishima már fáradt volt. Ezt az alkalmat Dabi kihasználva, megtámadta Kirishima-t.
Mormogott valami varázs igét, ami Kirishima-t telibe találta.
A szájából vér ömlött ki és, ha jól láttam a mellkasa csupa vér volt. Ugye nem?
Dabi csak felkuncugott és közelebb ment Kirishima-hoz.
-Úgy tudom, hogy a sárkány meg a lovasa együtt erősebbek lesznek, de tévedtem! Mindketten ugyanolyan gyengék vagytok, mint voltatok!-mondta.
A haragtól kirobbantottam magamat a láncaimból és félre lökve ezt a barmot, Kirishima-t néztem.
-Kirishima.... ne haragudj!-mondtam.
-Ugyan mire? Győzzük le együtt!-mondta, majd próbált felülni, de egy csomó vért felköpött.
-Nem! Ígérem lefogom győzni, csak... ne hagy itt!-kértem a lehetetlent.
-Megígértem! Nem foglak... soha!-mondta.
Felálltam, kihúztam a kardomat és dühösen Dabi-re néztem.
-Milyen meható!-mondta gúnyosan, majd támadott.
Hátra esve, fáradtan próbáltam talpra állni.
Kicsit pihentem, mikor egy kezet éreztem a vállamon. Kirishima nézett rám bíztatóan.
-Győzzük le együtt!-mondta.
-De... megfogsz halni!-mondtam és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
Összeszedtem magamat és mostmár Kirishima-val támadtunk. Hihetetlen, de erősebb is lett és egyáltalán nem látszott rajta, hogy mrgsérült volna. Nálam is ezt tapasztaltam.
-Mivan? Eljutott a szavam hozzátok?-kérdezte gúnyosan.

Kirishima szemszög:

Alig láttok esélyt, hogy nyerünk.
Bakugou-ra néztem, aki meg rám.
Közelebb jött és a szemeimbe nézett.
-Sikerülni fog!-mondta. Bólintottam és újra támadtunk.
Bakugou-t hirtelen a falhoz csapta, amire az egész testem megkeményedett.
Hirtelen támadtam, amire esélye sem volt védekezni vagy támadni.
Hirtelen viszont egy varázslatot küldött, amire én elájultam.

Bakugou szemszög:

Kaptam az alkalmat és hátba szúrtam.
-Ezt Kirishima-ért!-mondtam, majd Kirishima-hoz mentem, aki ájultan feküdt. A többiek is feljöttek.
-Elkéstünk?-ijedt meg Ochako.
-Nem még lélegzik!-válaszoltam.
,,Remélem!"-tettem hozzá gondolatban.
-Oké, vigyük gyorsan!-mondta Ochako.

                                 ~|~

-Todoroki!-szólítottam meg.
-Hm? Mondjad Bakugou!-mondta.
-Ne haragudj, csak... szóval....
-Megértem! Én is ezt tettem volna a helyedben!-mondta.
-Tényleg?-néztem rá döbbenten.
-Persze, ha Midorya-ról lenne szó!-tette hozzá.
-Pff, hős szerelmes!-mondtam.
-Mondja ez, aki a sárkányába szerelmes!-szívta a véremet.
-Tch!-mentem a Kirishima-hoz, aki még mindig ájultan feküdt.
Vörös haja, most az arcába lógott.
Nem tudok betelni vele. Levettem a köpenyemet és valahogy ráadtam. Ezután egy dombra leültem és vártam.
Egészen estig.